Meddig maradhat a 30 dolláros olaj? Irracionális ez a szint? A Guruló hordó válaszol a kérdéseidre.

Az olajárak hordónként 30 dollár körüli szintre estek, így már 75%-kal alacsonyabbak, mint két éve, akkor 110 dolláros szinten jártak.

Mi történt?

Az olajpiacon túlkínálat lépett fel, illetve tart már több mint egy éve. A világ jelenleg nem tudja, nem akarja még ilyen áron sem elfogyasztani a rengeteg kitermelt olajat, kénytelen inkább eltárolni (de eltárolni sem olcsó dolog).

Mi okozta a túlkínálatot?

A kereslet nem tartott lépést a bővülő kínálattal. Napi 94,5 millió hordó volt a kereslet, 96,3 millió hordó a kínálat az IEA adatai szerint 2015-ben.

A kínálati oldalon ez történt:

• Amerikában a palaolaj-forradalom jelentősen megdobta a kitermelést az elmúlt években. Jelenleg az amerikai kitermelés közel napi 5 millió hordóval (60%-kal!) nagyobb, mint 4 éve.
• Az OPEC (értsd Szaúd-Arábia) nemhogy csökkentette volna a kitermelését, hanem a piacrészét védve még növelte is azt. A növekedés Szaúd-Arábiából és Irakból jött elsősorban. Tavaly több mint 1 millió hordóval nőtt az OPEC kínálata.
• Az iráni szankciók megszűntek, így Irán idén januárban visszatért a piacra. Rögtön növelte a termelését, illetve eltárolt olajat öntött a piacra. Idén napi több mint fél millió hordó növekedés jöhet tőlük.
• Hiába csökkent drasztikusan az ár, a termelés nem csökkent jelentősen. „Hiába esik az ár, minden egyes termelőnek az az önző gazdasági érdeke, hogy (ha tudja) továbbra is eladja az olajat. A most aktuális termelés költségeit ugyanis már korábban kifizették, azzal, hogy kutattak, kutat fúrtak, infrastruktúrát építettek” – írtuk 2014 őszén. A palaolaj-termelés például rugalmasabb volt, mint legtöbben várták, kevesebbet esett. Tegyük hozzá: eddig.

A keresleti oldalon pedig ez:

• Kína gazdasága drasztikusan lassult, ami a fejlődő országok gazdaságát is megütötte. Ők adják a világ olajkeresletének nagyjából felét, ezért a lassulás az olajkeresletben is érzékelhető. És valószínűleg a lassulás sokáig eltart, mivel a hitelből finanszírozott, beruházás-vezérelt növekedésnek úgy néz ki, vége, utána jön a hosszú kijózanodás.
• Hiába nőtt a világ olajkereslete az alacsony árak miatt 2015-ben öt éve nem látott ütemben, közel 2%-ot, ez sem volt elég. Idén pedig a fejlődő országok gazdasági lassulása miatt kisebb lehet a növekedés a keresletben.

A Szovjetunió bedőlt az alacsony olajár miatt, Putyinnak sokáig mázlija volt. Forrás: Economist

Irracionális az ár? Elszakadt a fundamentumoktól?

Nem irracionális a 30 dolláros olaj, sőt, valószínűleg szükséges, hogy a túlkínálat elmúljon. Ez azért van, mert sem a kínálat, sem a kereslet nem nagyon reagál az árakra rövid távon. Nem fognak hirtelen háromszor annyit vezetni az emberek, mert harmadára esett az olaj ára.

Az a 1,5-2% többlet, amivel a kínálat meghaladja a keresletet, talán első hallásra nem tűnik soknak, de ahhoz épp elég, hogy bedöntse az árakat. (Mint a buliban, amikor azt az utolsó felest nem kellett volna meginni…)

Ha Iránnal szemben nem oldották volna fel most az embargót, jóval előbb helyreállna az egyensúly. (De ugyanez visszafele is igaz: ha nem vezették volna be 2012-ben az olajtermelést érintő szankciókat, már jóval korábban kiborult volna a bili az olajpiacon).

(Ez nem azt jelenti, hogy előre lehetett látni, hogy ilyen drasztikus árcsökkenés kell majd az egyensúly megtalálásához. Persze voltak, akik 30 dolláros árat jósoltak egy éve, de nekik inkább mázlijuk volt.)

Az árak persze a jövőre vonatkozó várakozásokat is tükrözik. Kína olajkereslet eddig csak lassult, de - a rendelkezésre álló adatok alapján legalábbis – nem csökkent. És a jövőre vonatkozó várakozások is tévedhetnek – sőt állandóan tévednek, és a piaci szereplők állandóan alakítják a várakozásaikat és viselkedésüket. A mostani alacsony ár kellhet ahhoz, hogy sokan bedobják a törölközőt, és csökkenjen a kínálat. Ha ettől esetleg emelkedik az ár, az nem azt jelenti, hogy a korábbi irracionális volt.

Kinek fáj? És mennyire?

Minden olajkutatással, termeléssel foglalkozó cégnek fáj, és az összes olyan országnak, ami ebből él. Nem kicsit, nagyon. Rengeteg beruházási tervet hagynak félbe, és jelentős elbocsátások is voltak, meg lesznek is.

Értelemszerűen minél nagyobb költséggel termel egy olajvállalat, annál jobban fáj neki. Sokan már veszteségesek rövid távon is (lásd még később), a befektetések egy része pedig lehet, hogy már sohasem térül meg. (Lásd pl. a BP ma megjelent „katasztrofálisnak” mondott jelentését: rekord veszteség a hatalmas leírások miatt)

Az exportáló országok közül azok vannak rövid távon legnagyobb bajban, akik nem tettek félre a bő esztendőkben. Ilyen a sokat emlegetett Venezuela, de mellette Irak vagy Nigéria is. Már eddig is többen a nemzetközi szervezetekhez, IMF-hez, Világbankhoz fordultak hitelért (Azerbajdzsán, Nigéria, egyes hírek szerint Irak), és még lesz jó pár ilyen.

Akár kapnak hitelt mástól, akár nem, jelentős megszorításokat kell végrehajtaniuk.

Szaúd-Arábia pénze is csak pár évig tart ki, ott is komoly megszorítások lesznek. Meg persze Oroszország, Putyin is nagy bajban van.

Mindig kérdés az is, hogy társadalmilag mi az, ami belefér: az országok lakosságának jó része hozzászokott, hogy jobban él az olajpénzből, de ennek vége. Nőnek a társadalmi feszültségek, amit nem minden rezsim fog túlélni.

Van, aki már arról beszél, hogy az alacsony olajár "csinál" világgazdasági recessziót. Ők viszont összekeverik az okot az okozattal: nem azért lassul összességében a világgazdaság, mert csökken az olajár, hanem azért csökken az olajár, mert lassul a világgazdaság. Lásd erről a Streetwise Professor kritikáját Krugmannal szemben.

Miért nem csinál semmit az OPEC? 

Az OPEC is a külső körülmények foglya, messze nem tehet azt, amit akar. A világ olajtermelésének nagyjából 40%-át adja csak. Ha magasak az árak, nő az OPEC-en kívüli termelés és ezzel csökken az OPEC befolyása is.

A tagok közül mindenki azt szeretné, ha a többi tag csökkentené a kitermelését, de neki magának nem kéne. Hogy a többiek elvégezzék a piszkos munkát. Szaúd-Arábia most nem volt erre hajlandó, valószínűleg egyszerű gazdasági számításból. Ők tovább bírják, mint a többiek, mert alacsonyabbak a költségeik. És ne felejtsük a Szaúd-Arábia és Irán közötti eldurvult politikai feszültséget és proxy-háborúkat.

Másrészt valószínűleg nem csak a piacrészüket, hanem általában a piacot is próbálják védeni hosszú távon: sokáig úgy tűnt, az olajat lényegében lehetetlen másra cserélni a közlekedésben – de ez egyre kevésbé van így. Félnek a jövőtől, nem akarnak egy hatalmas, eladhatatlanná váló olajkészleten ülni pár évtized múlva.

Újra és újra felmerül a sajtóban, hogy Oroszországgal közösen csökkentene az OPEC termelést. Ez is vágyálomnak tűnik, mivel Oroszországnak is ugyanúgy érdeke lenne továbbra is minél többet kitermelni. És minden orosz olajkúthoz nem lehet ellenőrt állítani, hogy ellenőrizzék, megszegték-e az ígéretüket.

Meddig maradhat fenn a jelenlegi 30 dolláros ár?

Erről mindenki csak találgat. A Nemzetközi Energia ügynökség szerint év végéig fennmarad a túlkínálat, és nagyjából ezt tükrözik a tőzsdei forward-árak is.

Nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Forrás: IEA

A tippünk szerint viszont ez túl pesszimista becslés, előbb fordulhat a piac. Azért gondoljuk ezt, mert ezen az áron sok olajtermelő cég naponta millió dolláros veszteséget termel. Nem hogy a beruházásai, a folyó költségei sem térülnek meg. (Ilyen például a kanadai olaj homok és sok mélytengeri termelés is, a technikailag bonyolultabb termelési módok.)

30 dollár viszont megfordíthatja a piacot 2016-ban. Forrás: saját becslés, IEA

Ezek a termelők egy ideig megpróbáltak gyorsabban pedálozni, költségeket megtakarítani (ez sikerült is valamennyire), de a jelenlegi árak mellett esélyük sincs kibekkelni. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy újra 100 dollárra nőne hamarosan az olajár. Ha nőnek az árak, újra nyereségessé válnak például az amerikai palaolaj-termelők, ami megfogja az árat.

Tehát az OPEC nem tudja végleg "kivéreztetni" a palaolaj-termelőket. Lehet, hogy csődbe mennek cégek, de a technológia és a mezők ott maradnak, újra indíthatók, gyorsabban, mint a hagyományos termelés.

Viszont azt sem jelenti, hogy rövid távon ne mehetne még lejjebb az ár.

Mi lesz, ha Kína gazdasága tényleg teljesen fejre áll?

Akkor tartósan, akár évekig ilyen alacsony is maradhat az olajár.

Egy kínai hard-landing valószínűleg jelentős globális lassulást/recessziót is jelentene, csökkenő olajkereslettel, mint az 2009-ben történt. Akkor gyorsan visszapattant az ár 100+ dollárra, de egy kínai recessziónál ennek az esélye kisebb lenne: egyelőre nem látszik, mi lenne a kereslet új motorja.

Miért nem csökken ugyanannyit a magyar benzinár, mint az olajár?

Mert az ár több mint fele forintban rögzített jövedéki adó (és annak áfája), ami nem változik, ha az adó nélküli ár lemegy.

Egy egyszerűsített példával: ha az adó nélküli benzinár 50%-kal esik, és az ár fele fix adó volt, akkor a fogyasztói benzinár csak 25%-kal csökken.

Emellett a forint-árfolyamváltozás, és a benzinár-olajár különbözet is változhat, ami szintén befolyásolja a hazai árakat. Egy dollár ma 285 forint, míg két éve még 222 forint volt!

De azért a 320 forint körüli benzinár így is jóval alacsonyabb, mint pár éve, és ez jót tett a magyar gazdaságnak, az emberek pénztárcájának és a keresletnek is. Más kérdés, hogy ettől még nem vagyunk kint a vízből.

A benzinár mintegy 60%-a adó. Forrás: portfolio.hu

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

 

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!

Nyitókép: Vérző olaj, 2007-es filmdráma. (Update: beszúrtunk egy bekezdést az Irracionálisak-e az árak rész végére.)