Az OPEC és non-OPEC termelés-visszafogási vállalások teljesítése és az egészséges olajkereslet mellett az olajkészletek drasztikus esését, ezzel a régvárt túlkínálat megszűnését és az árak emelkedését kellene látnunk. Mégsem ez történik. Nézzük, mi lehet a háttérben.

Bár nem egyenletesen, de az OPEC országok együttesen közel 100%-ban teljesítik vállalásaikat. A non-OPEC országok esetében “csak” 64%-os a teljesítési arány, de ez is jóval meghaladja a múltban tapasztalt fegyelmezettséget. A túlkínálatnak tehát ceteris paribus csökkennie kellene. Emellett az olajkereslet is alapvetően felfelé lepi meg az elemzőket. Míg az elmúlt években arról szóltak az elemzések, hogy Kína – növekedési hozzájárulásához képest – egyre csökkenő mértékben járul hozzá az olajkereslethez, ez megfordulóban van a tavalyi második félév óta. Emellett a múlt év végi pesszimista kilátásokhoz képest, most érezhetően kedvezőbbek a növekedési kilátások, ami szintén a vártnál jobb olajkeresletet vetít előre, ami ceteris paribus megintcsak a túlkínálat csökkenését kellene, hogy okozza. Ehelyett azt látjuk, hogy az olajkészletek historikusan magasan maradtak, mégha enyhén csökkenni kezdtek is a második negyedévben.

Forrás: IEA

Ha abból indulunk ki, hogy az olajkínálat a termelés és a készletek összege és a készletek nem változnak, akkor a meglepetés a termelési adatokban kell, hogy legyen az OPEC megállapodás negatív hatásának ellenére. Összeszedtük, hogy mik azok a tényezők, amik pozitívan járultak vagy járulhattak hozzá a termelési oldalon az olajkínálathoz. Két fő tényezőt látunk.

Egyrészt, az amerikai palaolaj-termelés ellenálló képessége a 45-50 dolláros szinteken. Még az OPEC tagországok is azt gondolták novemberben, hogy egy 60 dolláros olajárszint elegendő ahhoz, hogy ők egy kicsit magukra találjanak, viszont az amerikai palaolaj-termelők még nem tudnak profitábilisan működni. Hamar kiderült azonban, hogy az eltérő üzleti modell és technológia miatt sokkal gyorsabban reagálni képes amerikai palaolaj-termelők az elmúlt évek alatt jelentősen csökkentették breakeven költségeiket és a termelők egy részének működése megtérül már 45 dollár felett is. A költségcsökkentés hátterében nyilván van ciklikus komponens is (olcsóbb és kevesebb munkaerő), de úgy néz ki, hogy a termelékenység a technológiai újítások (mélyebbre és hosszabban tudnak fúrni) miatt nőtt meg alapvetően. Ráadásul a legnagyobb hozamú kutakat indították be. A fúrások számának folyamatos emelkedése azt mutatta, hogy meglepően nagyszámú kút tud megtérülni már az 50 dolláros szinteken is. Olyannyira, hogy Szaúd-Arábia legnagyobb, 485 ezer hordó/nap termelés-visszafogását nagyjából ellensúlyozni tudták az elmúlt hónapokban. Ezt valószínűleg mindenki alábecsülte, kivéve talán az EIA-t (US Energy Information Administration) és a PIRA-t (energetikai tanácsadó cég).

Másrészt, vészharangokat kongat már egy ideje az IEA (International Energy Agency) is, hogy az olajipari beruházások soha nem látott mértékben és egymás utáni évben csökkentek, amire még sosem volt példa és ezért az olajkínálatnak előbb-utóbb érezhetően csökkennie kell az olajmezők természetes kimerülése miatt. Ami igaz is lenne, ha nem csak 2012-től mutatnák a beruházási számokat. Hosszabb idősort tekintve kiderül, hogy nem feltétlenül a mostani beruházási szintek alacsonyak, hanem a 2012-2014-es évekbeli volt historikusan magas. Ezért nem feltétlenül kellett volna már rövidtávon a termelés visszaesésére (= decline rate növekedése) számítani. Pont a 2012-2014-es időszakban indított, jelentős részben drága mélytengeri beruházások azok, amik most hozzáadnak az olajkínálathoz.

Emellett Líbia az az ország, aminek nagyon volatilis volt a termelése ebben az évben. Amennyiben elfoglalják a csővezetéket 2 hétre lázadó csapatok, az olajkitermelése jelentős mértékben, több mint 1 millió hordó/nap, tud csökkenni egyik napról a másikra, mint azt 2013-ban láthattuk. Márciusban és áprilisban is voltak emiatt kisebb leállások, ami megtámasztotta az olajárakat, az OPEC megállaposától függetlenül is. Viszont az elmúlt napokban a termelés felfutása miatt (760 ezer hordó/napra emelték a kitermelést áorilis végére) ismét beestek az olajárak az 50-es szint alá.

Az ismételten beeső olajárakat azonban nem magyarázza a termelés oldali palaolaj és mélytengeri meglepetés. Ezúttal a fő ok az volt, hogy megkérdőjeleződött az OPEC megállapodás meghosszabbításának – eddig szinte biztosra vett – magas valószínűsége. Az eddigi megállapodást jelenleg úgy teljesíti az OPEC, hogy Szaúd-Arábia aránytalanul nagy terhet vállal ezzel. Ennek megvan az oka is, Szaúd-Arábia úgy döntött, hogy az Aramco olajvállalatot tőzsdére viszi és értelemszerűen minél magasabb árat szeretne ezért kapni, ami itt egyenesen arányos azzal, hogy milyen olajárszintek lesznek jellemzőek a jövőben. A probléma az, hogy míg a novemberi megállapodás sikeresen felhajtotta az árakat, ennek nagy ára volt Szaúd-Arábia részéről, ugyanis veszített a piaci részesedéből nemcsak Amerika és a kínaiak felé agresszíven terjeszkedő oroszokkal szemben, hanem az OPEC-en belül Iránnal és Irakkal szemben is. Ráadásul a többiek, látva az amerikai palaolaj-termelők versenyképességét egyre kevésbé látják értelmét a termelés-visszafogásnak, ezért az elemzők/befektetők kisebb teljesítési arányokat várnak előretekintve még akkor is, ha sikerül megegyezniük májusban.

Az alacsony olajárak tehát két fő okra vezethetők vissza. Egyrészt hiába fogják vissza termelésüket az OPEC országok, ha Amerika és az egyéb új belépők ezt részben ellensúlyozni tudják. Másrészt, jelenleg egy – a novemberinél jóval – szigorúbb megállapodásban egyedül Szaúd-Arábia érdekelt, a többiek ebből nem tudnak annyit profitálni, mint azt novemberen gondolták, ezért sokkal nehezebb lesz megegyezniük.

Ettől függetlenül azt gondoljuk, hogy az olajárak most egy kicsit átestek a ló túloldalára, alábecslik a megindult készletcsökkenés hatását és túlbecslik a palatermelők mozgásterét. Ha elfogadjuk, hogy a marginális kitermelők most az amerikai palaolaj-termelők, akkor az olajárnak az 50-60 dolláros sávban kellene stabilan mozogni. Ráadásul a ciklikus költségek emelkedésével ez a sáv még emelkedhet is valamennyit idővel.