Benchmarkolás az olajpiacon: búcsú a Brent-től?

Körülbelül 3 évtizede használják az olajpiaci szereplők a Brent jegyzésárat a globális olajkereskedelem benchmarkjaként. Szinte bármilyen beszámolót hallunk az olajpiacról, a kőolaj árából indulnak ki az elemzők, amelyet jellemzően a Brent aktuális jegyzésárával szemléltetnek. 3 évtizedes hagyomány nem tűnik el egyik napról a másikra, ugyanakkor érdemes szembenézni azokkal a tényezőkkel, amelyek egyre inkább megkérdőjelezik a Brent olajpiaci irányadó képességét. Ebben a cikkünkben röviden felvázoljuk a Brent fejlődésének történetét, és rávilágítunk azokra a faktorokra, amelyek hosszú távon a Brent hitelességének romlását eredményezhetik.

Mi az a Brent, és miért vált fontossá a nemzetközi olajkereskedelem szempontjából?

A Brent eredetileg egy olajmező az Északi-tengeren, amelyet 1971-ben fedeztek fel az akkori becslések szerint kb. 3.5 milliárd hordóra rúgó olajtartalékkal. A kitermelés 1976-ban vette kezdetét, majd rövidesen egy másik olajmezőt, a Ninian mező kitermelését is a Brent mezővel együtt kezelték. Lényegében ebben az időszakban kezdték el használni a Brent Blend[1] kőolajkosarat az olajkereskedelem egyik legfontosabb benchmarkjaként, mára pedig a világ kőolaj-kereskedelmének kb. 2/3-át bonyolítják le a Brent jegyzése alapján.

 

A Brent jelentőségének megértéséhez először azt kell leszögeznünk, hogy a különböző (sűrűségű és kéntartalmú) kőolajfajták árazása benchmarkok alapján történik, elsősorban a minőségbeli eltérések miatt. Ilyen benchmark-ként szolgál már évtizedek óta a Brent-jegyzés is, elsősorban a mögöttes piac magas likviditása és az árazás transzparenciája következtében, amelyet erősít, hogy sem kormányzati szereplő, sem pedig domináns, gazdasági erővel bíró eladó vagy vevő nem képes az ár egyoldalú befolyásolására – legalábbis az elmúlt évtizedekre ez volt a jellemző. Ez azt jelenti, hogy a Brent ára, és annak mozgása elvben hűen tükrözi az olajpiaci fundamentumokat, amely egy benchmark termék alapvető tulajdonsága kell, hogy legyen.

Az olajpiacon benchmark-ként használt Dated Brent jegyzés azonban nem egyenlő a Brent Blend olajmezőből származó kőolaj árával. Az elmúlt 3 évtizedben ugyanis a Brent-kosár folyamatosan bővült több, másik északi-tengeri olajmező termékeivel (erről részletesebben kicsit később írunk). A ma Dated Brent-ként használt jegyzésár a kosárban szereplő összes kőolajfajta közül mindig az aktuálisan, az adott időszakban „legkompetitívebb”, vagyis legkedvezőbb árú kőolajból indul ki. A jegyzésárat az előre meghatározott szállítási ablakkal rendelkező kőolajat szállító hajórakományokra kötött üzletek alapján számolják és közlik. Ahhoz, hogy a Brent-jegyzés megőrizze likviditását és ármeghatározó szerepét, fontos, hogy időről időre a kosárba bevont különböző fajták mindegyikének legyen meghatározó szerepe a jegyzésárban.

 

A benchmark-szerep megőrzése

A Brent kitermelése 1985-ben érte el csúcsát: ekkor naponta 1.3 millió hordót termeltek ki a Brent és a Ninian mezőkből. 15 évvel később azonban a kitermelés olyan drasztikusan alacsony szintre csökkent, hogy az már komoly fenyegetést jelentett a Brent kosár benchmark-szerepének megőrzésére. A csökkenő kitermelés következtében sokkal kevesebb kőolajszállítmány cserélt gazdát, ezzel csökkentve a piac likviditását, és növelve annak esélyét, hogy egy-egy vásárló mozgatni tudja a Brent-keverék árát.

A Brent összeomlásának elkerülése végett számos módosítást vezettek be, amelyek közül a legfontosabb és a mai napig a legtöbbször alkalmazott módszer a Brent kosárban szereplő kőolajtípusok számának növelése: először 2002-ben bővült a kosár a Forties és Oseberg olajmezőkből kitermelt kőolajjal, majd 5 évvel később az Ekofisk mező termékei is hozzáadódtak a kosárhoz (innen származik a BFOE rövidítés). Idén pedig a Troll mező kőolaja is a Brent kosár részévé vált[2]. A kosár összetételének bővítésén (és ezáltal a kereskedett mennyiség növelésén) túl az északi-tengeri piac likviditását a szállítási ablak kibővítésével is növelték: erre először 2002-ben került sor, amikor a szállítási ablakot az addig érvényes 7-15 napos intervallumról 10-21 napra növelték, majd 2015-ben, egy újabb módosítás után a szállítási ablakot a ma is használt 10-31 naposra hosszabbították. Ennek eredményeként a Dated Brent árának megállapításába több kőolaj-szállítmányt lehetett bevonni, ami likvidebbé tette a piacot.

Forrás: IHS

 

Borús kilátások

A próbálkozások ellenére a Brent-et meghatározó kőolajkosár teljes kitermelése, a mezők kimerülése miatt idővel újra csökkenni fog. Tovább rontja a helyzetet, hogy a Brent-kosár kereskedelme egyre jobban szűkül, amely részben annak köszönhető, hogy egyre több szállítmányt értékesítenek az ázsiai piacokon. Ezen szállítmányok adás-vétele azonban nem történik eléggé transzparens módon ahhoz, hogy az árképletbe beszámítsák– mindez pedig újabb fenyegetést jelent a Brent likviditására, így a benchmark-szerep fenntartására.

Forrás: Argus

 

A csökkenő likviditáson túl a piaci viszonyok is egyre kedvezőtlenebbül alakulnak a Brent piacán: a lenti ábrákon az látszik, hogy a kínálati oldalon a Brent-kosár kereskedelmének több, mint fele tavaly egyetlen eladó kezében összpontosult, míg nagyjából ugyanez igaz a keresleti oldalra: 1-2 vevő uralja a kereslet több, mint 50%-át. Az idei évben a kosárhoz adott Troll mezőn pedig jórészt egyetlen szereplő kezében van a termelés, így a kép várhatóan a bővítéssel sem javul az idei évre.

Forrás: Argus

Összességében, habár a Brent jegyzése még mindig megfelelően mutatja a termékkosárban szereplő kőolaj iránti keresleti- és kínálati viszonyokat, azonban a fent említett likviditási problémák, és a piacszerkezeti aggályok miatt a Brent egyre inkább elveszíti azt a képességét, hogy hűen tükrözze a globális olajpiacon uralkodó fundamentumokat.

 

Hova tovább olajpiac?

Habár a fentiek értelmében könnyen úgy tűnhet, hogy rövidesen elfelejthetjük a Brent-hez való benchmarkolást az olajpiacon, van még némi reménysugár. Ugyan a Brent-kosárban szereplő kőolajmezők termelése a jövőben csökkenni fog, az előrejelzések szerint pont ennek az ellenkezője igaz az északi-tengeri kőolajtermelés egészét tekintve. Felmerült például a Brent-kosár korábbiakhoz hasonló bővítése, ezúttal a Johan Sverdrup[3] mező termékével. Habár a mező kőolaja nehezebb, mint a Brent, a korábbiakhoz hasonló – igaz sokkal nagyobb mértékű – minőségi kiigazítás bevezetésével a probléma orvosolható volna. Ígéretesnek tűnik továbbá a norvég fennhatóság alatt lévő Johan Castberg mező kitermelése, amely a becslések szerint kb. 460 millió hordónyi kőolajat tartalmaz, és kitermelése már 30$/hordó áron is gazdaságos.

Megoldásként szóba jöhetne még más, nem európai kőolajak hozzáadása a kosárhoz. A felmerülő alternatívák közül az Urals megnevezésű, orosz kőolaj hozzáadása a legkézenfekvőbb, hiszen az európai finomítók jelentős hányada finomítja a terméket. Ugyanakkor ennek a terméknek – és piacának – számos olyan jellemzője van, ami nemhogy növelné, hanem inkább csökkentené a Brent-kosár likviditását és megbízhatóságát. Egyrészt az Urals piaca eladói oldalról különösen koncentrált, másrészt a legtöbb adás-vétel nem a spot piacon történik, hanem hosszú távú szerződések keretében cserél gazdát. Jelentős kifogásként hozható fel az is, hogy az orosz kőolaj Európába irányuló exportja a Brent-kosárban szereplő teljes kőolaj-kitermeléssel egyenlő volumenű, ezáltal könnyen előfordulhat, hogy dominálná az északi-tengeri kereskedelmet.

Ugyanakkor az USA olajpiaci térnyerése miatt az észak-amerikai mezők is beszállhatnak a benchmark szerepért való küzdelembe. A Brent piaci koncentrációját szemléltető fenti ábrához hasonlóan a következő ábrák a WTI (West Texas Intermediate) piacát szemléltetik, és elég szembetűnő, hogy mennyivel kisebb a piaci koncentráció a WTI piacán.

Forrás: Argus

Azonban nem csak a piacszerkezeti viszonyok szempontjából tűnik előnyösebbnek a WTI-jegyzés benchmark-ként való alkalmazása: az amerikai olajexport-tilalom feloldása, a rekordokat döntő amerikai kőolajtermelés, illetve a WTI Brent-kosárhoz hasonló minősége egyre inkább az USA felé fordítják az olajpiac szereplőinek figyelmét. A WTI eddig is meghatározó benchmark-ja volt az amerikai piacnak, de a Brent jelentőségének várható csökkenése, regionálissá válása és ezzel párhuzamosan az amerikai olajforradalom globális benchmark-ká léptethetik elő.

 

[1] A Brent és a Ninian mezők kőolaját összekeverik, innen származik a Brent Blend elnevezés

[2] Mivel a különböző mezőkről származó olaj minősége nem egységes, annak érdekében, hogy a Brent jegyzését nagyjából hasonló eséllyel határozzák meg az egyes kőolaj-típusok (és ezzel ténylegesen fenntartsák a piac likviditását), minőségi prémiumokat vezettek be az Ekofisk és Oseberg mező termékeire. Ezek ugyanis jobb minőségűek, mint a Brent vagy a Forties mezők olajai, ezért az áruk jellemzően magasabb volt a kosárban lévő többi típushoz képest, így a minőségi prémiumok nélkül szinte soha nem lehettek volna a „legkompetitívebbek” és ezzel a Brent-jegyzés meghatározói.

[3] A kb. 3.1 milliárd hordó kőolajat tartalmazó mező kitermelése 2019-ben kezdődik, és 2022-ben érheti el maximális kapacitását (kb. napi 660 000 hordós kitermeléssel)

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulohordo.blog.hu/api/trackback/id/tr3313814530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz

Elérhetőségeink

Magunkról

Energiáról, gazdaságról és minden egyébről.

A posztok szerzői a MOL-csoport dolgozói, írásaik a magánvéleményüket és nem feltétlenül a MOL-csoport hivatalos álláspontját képviselik.

Hírlevél

Our English blog has moved!

United-Kingdom-flag-24.png Visit Barrelperday.com!

 

Címkék

2021 (4) 2022 (4) ACEA (3) Afrika (3) áram (24) atom (10) autó (13) benzin (4) budget (3) car (4) China (6) climate change (17) CO2 (50) coal (3) cseppfolyós földgáz (LNG) (11) demográfia (6) dízel (5) electricity (4) elektromos autó (11) élet (23) élettartam (5) energia (5) energiahatékonyság (8) energiaválság (4) english (73) EU (47) Euro (4) euro (3) Euróövezet (3) Európa (9) Eurozóna (8) Eurozone (4) EV (3) fenntarthatóság (3) finance (3) finomítás (4) földgáz (6) gas (23) gasztro (4) gáz (51) gázár (4) gazdaság (10) Gazprom (19) GDP (3) geopolitika (10) Görögország (5) green (3) háború (6) heavy (3) heti olvasnivaló (129) Hungary (5) IEA (9) import (5) infláció (5) Iran (4) Irán (7) Japán (3) Japan (3) jövő (3) kérdőív (10) kereskedelem (3) kereslet (5) készletek (3) Kína (19) kitekintés (4) kivándorlás (3) klímaváltozás (24) költségvetés (5) környezetvédelem (22) Koronavírus (6) koronavírus (4) Közel-Kelet (3) közlekedés (10) KSH (6) life (3) light (6) LNG (20) magyar (139) Magyarország (16) megújulók (19) MidEast (8) munkaerőpiac (5) napelem (5) off-topic (33) oil (23) olaj (57) olajár (24) OPEC (8) OPEC+ (4) Oroszország (37) összefoglaló (3) palagáz (10) palaolaj (3) pénzügyek (17) petrolkémia (3) politika (10) poll (3) portfolioblogger (333) prices (4) renewables (11) Russia (4) Saudi Arabia (4) shale gas (3) szankciók (4) Szaúd-Arábia (7) szén (6) széndioxid (6) szolgálati (10) társadalmi problémák (3) tech (9) Tesla (3) transport (3) Ukrajna (12) USA (29) utazás (5) üzemanyag (10) várakozások (5) vásárlóerő-paritás (3) Venezuela (5) video (4) Összes címke
süti beállítások módosítása