Trendspotting – energiapiac 20 év múlva

Három irányba mehet tovább a világ energiapiaca. Magas energiaárak, felforrósodó bolygó, vagy növekvő gázfelhasználás – hacsak nem lesz áttörés a megújuló technológiában.

Korábbi posztunkban (Chart-orgia: mi merre mennyi a világ energiapiacán) már bemutattunk néhány hosszú távon is fennmaradó energia trendet. Most azt nézzük meg, hogy mi történik, ha ezek a trendek nagyjából így folytatódnak. Tudjuk persze, hogy ez veszélyes terep – a trendeknek van egy olyan tulajdonsága, hogy egyszer csak valamiért nem folytatódnak. Az energiapiac viszont lassan változó rendszer, és talán a trendet kiváltó tényezők is csak lassan tűnnek el. Szóval tekintsük ezt a posztot inkább szórakoztató szorgalmi feladatnak, mint világmegváltó előrejelzésnek – de néhány érdekes összefüggés így is felfedezhető.

economic_forecasting[1].jpgForrás: claybennett.com

Először is nézzük meg, hogy mi történhet a teljes energia-intenzitással. Ahogy múltkor bemutattuk, az adott GDP-hez viszonyított energia felhasználás konzisztensen csökkenő trendet mutat az elmúlt 30 évben. Ez nagyjából azóta van így, mióta az energia relatív drágának számít, importja aggasztja a politikusokat, és a GDP növekedés motorja pedig a szolgáltató szektor lett.

Mivel nem látunk meggyőző indokot arra, hogy ezek a tényezők megváltoznának a következő 20 évben, ezért feltételezzük, hogy az általuk meghatározott 20 éves trend is folytatódik. Ez pedig azt jelenti, hogy a világ GDP-re vetített energia intenzitása Magyarország jelenlegi szintjéhez közeledik (ami egy kicsit alacsonyabb, mint a jelenlegi OECD átlag). Ez az előrejelzés egy másik oldalról is nagyjából helyesnek tűnik: – 20 év múlva az egy főre eső globális jövedelem, ha nem következik be valami nagy katasztrófa, , valószínűleg meg kell, hogy közelítse a mai Magyarországét.

1_HUN_sz.png

A teljes energiafelhasználást tekintve ez 40%-os növekedést jelentene, ami nagyjából összhangban van az előrejelzők konszenzusával.

Hogyan alakulna az energia mix? Ez persze rengeteg dologtól függ, többek között a technológiától, kormánypolitikától, az erőforrások szűkösségétől, vagy éppen bőségétől, és az ezek eredményeként változó relatív áraktól. Nézzünk néhány merész feltételezést, az olaj felhasználással kezdve.  Ha a globális egy főre eső GDP 20 év múlva eléri a mai magyar értéket, akkor jobb híján feltételezhetjük a magyarral azonos olaj intenzitás/GDP arányt is. Ez évi 2,5%-os éves csökkenést jelentene a GDP-hez viszonyított olajfogyasztásban, ami nem áll távol az elmúlt 20 év tapasztalatától (-2,1%), és még közelebb van az elmúlt 10 év trendjéhez (-2,4%), amikor is drága volt  az olaj. A globális olajfelhasználás növekedne, de csak 10% körüli mértékben. Ez alacsonyabb, mint a szokásos iparági feltételezések, de ezek általában egy korábbi trenden alapulnak (erről itt írtunk részletesebben).

Vegyük be a sorba az energia mix további elemeit, a víz- és nukleáris energiát, és tételezzük fel, hogy felhasználásuk párhuzamosan nőni fog a globális jövedelemmel, vagyis 80-90%-kal lesz magasabb húsz év múlva. Ez valójában (sokkal) gyorsabb növekedési rátát jelentene, mint ami az elmúlt 20 év trendje szerint következne, és valószínűleg túlzó a becslés is, de legyünk nagylelkűek és feltételezzük, hogy Kína és más országok nukleáris energiára vonatkozó ambíciói megvalósulnak, a vízenergia-felhasználás pedig növekedni fog, mivel ez a típusú megújuló rugalmas termelést tesz lehetővé.

A többi (nem vízenergia) megújuló energiaforrásra nehéz becslést tenni, mivel a jelenlegi támogatás-függő helyzetükből kilépve önmagukban is üzletileg életképessé válhatnak nagyjából  a 20 éves időtáv második felére. Legyünk megint nagylelkűek, és feltételezzük, hogy ezeknek a megújulóknak (főként nap-, szélenergia és biomassza) a GDP-hez viszonyított felhasználása a mai EU-s értékig emelkedik (ez ma a legintenzívebb régió). Ez 4-szeres globális emelkedést jelentene.

2_HUN_sz.png

A szén hanyatlása

Ezt követően a fennmaradó energiaszükséglet a szén és a földgáz között oszlik meg. Na, ez az a terület ahol kimondottan nem számíthatunk a múltbéli trendek folytatódására.. Kína egyre inkább küzd a szén miatt kialakuló környezetszennyezés ellen, a világ többi részén pedig már 2008-ban elérte a csúcsot a szénfelhasználás. Ezért feltételezhető, hogy 20 év múlva a világ hozzávetőlegesen ugyanannyi szenet fog használni, mint amennyit ma – más szóval elértük a „peak coalt” (a szénfelhasználás csúcsát). Ehhez képest a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése kicsit pesszimistább (vagy éppenséggel optimistább, ha az ember történetesen szénbányász…); ők ugyanis 12%-os emelkedéssel számolnak ugyanezen az időtávon. A szénerőművek hatékonyabbak lesznek, emellett egy gazdagabb világban jobban oda fogunk figyelni a helyi és a globális környezetvédelemre, és mindkét tekintetben a szén jár a legtöbb környezeti kárral. Szerintünk a globális szénfelhasználás csak abban az esetben emelkedne tovább, ha hirtelen sokkal olcsóbbá válna, vagy komoly félelmek merülnének fel az egyéb energiahordozóktól való importfüggőség miatt.

arguments-against-cartoon[1].jpgSource: petersalebooks.com

Vázlatos számításainkban a földgáz teszi ki a maradékot. Ha a fenti feltételezéseink többé-kevésbé helytállóak, akkor a globális földgáztermelésnek kb. kétszeresére kell nőnie az elkövetkező 20 évben. Ez sokkal gyorsabb felfutási ütem lenne, mint az elmúlt 20 évre jellemző 64%-os növekedés. És jóval magasabb, mint az IEA 50%-os növekedési előrejelzése. A gáz először a szenet, majd úgy 10 év múlva az olajat előzné meg a globális energiafelhasználásban.

3_HUN_sz.png

Ezért lehet, hogy mégis téves voltak egyes feltételezéseink. De ne feledkezzünk meg arról, hogy elég optimisták voltunk a víz- és az atomenergia növekedésével kapcsolatban, és az olaj már eleve túl drága ahhoz, hogy a közlekedési szektoron kívül további teret nyerjen. Ezért az egyik lehetséges megoldás a (vízenergián kívüli) megújulók radikálisan megugró felhasználása lenne; talán még azt a négyszeres növekedést is meghaladná, amit mi (és nagyjából az IEA) is előre jeleztünk. A vízenergián kívüli megújulóknak több mint tízszeresére kellene nőniük ahhoz, hogy a földgázfelhasználás csak a jelenlegi feltételezett 50%-kal emelkedjen. Ez így szó szerint elég meredek lenne: évi 12%-os átlagos növekedés 20 éven át. Éppen ezért elég valószínűtlen is, pláne hogy a megújulók nagy része még most sem állna meg pusztán piaci alapon (kormányzati támogatás hiányában), és rengeteg tőkeintenzív beruházásra lenne szükség a fejlődő országokban; mégsem zárható ki ez teljesen, hiszen még bekövetkezhet valamilyen korai áttörés a költségek terén.

A gáz a jobb választás

A másik lehetőség a növekvő szénfelhasználás lenne. Ez ugyan felgyorsítaná a globális felmelegedést, mégis előfordulhat, ha netalán az egekbe szökne a többi energiahordozó ára. A harmadik lehetőség az, hogy az összes energiafelhasználás növekedését a korábbi évekre jellemző trend alá szorítjuk. Ehhez is arra lenne szükség, hogy nagymértékben megdráguljon az energia, aminek hatására pedig a gazdasági növekedés is visszaesne.

A fentiek alapján tehát úgy tűnik, három forgatókönyv van a világ jövőbeni energiafelhasználására: magas energiaárak, felforrósodó bolygó, vagy a földgáz szélesebb körű elterjedése várható – feltéve, hogy nem lesz áttörés a megújulók terén (vagy valamely mást technológiában, amely most még a látóhatáron sincs). A földgázhasználat globális felfutása szerencsére teljesen elképzelhető, mivel rendkívül bőségesek a készletek.

Az elkövetkező 20 évre vonatkozóan saját gazdasági előrejelzéseinket használtuk, melyben 85%-os globális GDP-növekedést vetítünk elő (a 2012-es évet megelőző 20 évben 97%-os emelkedést tapasztaltunk). A globális GDP éves átlagos növekedési üteme így 3,1% körül alakul; ez valamivel alulmúlja azt a szintet, amelyet a legtöbb kutatóintézet hosszútávon is fenntartható globális növekedési ütemnek tekint. Az ENSZ népességstatisztikáit vettük még alapul, melyek szerint a Föld népessége hozzávetőleg 20%-kal nő az elkövetkező 20 évben. Ha a fentiek nagyjából a feltételezéseink szerint alakulnak (pl. elkerülünk egy nemzetközi gazdasági összeomlást), akkor rendkívül nehéz lesz visszaszorítani a globális energiafogyasztást. Ennek túlnyomó része továbbra is a fosszilis energiahordozókból jönne, tehát komoly gondot jelentene a CO2-kibocsátás mérséklése. Az itt felvázolt szcenárióban a CO2-kibocsátás 25%-kal nőne a megújulók négyszeres emelkedése és a földgáz térnyerése ellenére is (pedig ez utóbbi elégetése kevesebb CO2-kibocsátással jár, mint a szén vagy az olaj).

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulohordo.blog.hu/api/trackback/id/tr975425784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz

Elérhetőségeink

Magunkról

Energiáról, gazdaságról és minden egyébről.

A posztok szerzői a MOL-csoport dolgozói, írásaik a magánvéleményüket és nem feltétlenül a MOL-csoport hivatalos álláspontját képviselik.

Hírlevél

Our English blog has moved!

United-Kingdom-flag-24.png Visit Barrelperday.com!

 

süti beállítások módosítása