Szocsi: gondatlan tervezés, gondos lopás

A szocsi olimpia rekord összegbe, 50 milliárd dollárba került, négyszer annyiba, mint amennyire az elején tervezték. Meglepő? Nem. A költség-túllépés az olimpiáknál kötelező műsorszám. Meg szinte az összes nagy és bonyolult projektnél.

Az olimpiák története azt mutatja, hogy mindig jelentősen túllépték a kezdeti tervezett költségeket. A  alábbi ábra mutatja, hogy mennyivel voltak nagyobbak a tényleges, sporttal kapcsolatos költségek, mint a kezdeti tervezettek (tehát ebben az általános infrastruktúra-beruházások, mint tömegközlekedés, utak, stb. nincsenek benne).

Átlagosan 180% volt a túllépés, azaz az átlagos olimpia közel háromszor annyiba került, mint tervezték. A nyári játékok általában drágábbak voltak, ott az átlag 250% volt, míg a télieknél „csak” 135%, tehát kicsit több, mit a tervezett kétszereséből már ki is jött a dolog. Az utóbbi időben csökkent a költségtúllépések aránya, de azért például London is duplájába került a tervezettnek. Egyedül a pekingi olimpia esetében volt minimális a túllépés, de van egy olyan érzésünk, hogy ott inkább végig hazudtak arról, mennyibe került az egész.

lead_large.png

Egy címlap néha többet mond, mint sok szó. Pláne kettő;) Kép: The New Yorker, Economist, The Wire

Szóljá' má' Putyinnak dobjon le Szocsira pénzt

Szóval a Szocsi négyszeres költség nagy ugyan, de nem is feltétlen lóg annyira ki az ábráról. (Az összehasonlítás egyébként azért sántít kicsit, mert Szocsi esetében csak az összköltségekről tudunk számot, nem pedig a sporttal kapcsolatosakkal.) Az abszolút szám, 50 milliárd dollár azért messze a legdrágább olimpiát jelenti. És hát a számok mellett elég beszédesek a sztorik is.

A 444.hu például lefordította a Buzzfeed posztját, ahol kiderül, hogy Putyin volt dzsudópartnere, Medvegyev miniszterelnök személyes síoktatója, és még sok személyes ismerős nyert milliárdos üzletet az olimpián, sokszor tender nélkül. A kormányzó szuperhelikoptert vett, amiről először azt mondta, hogy mentőjárműnek kell... Honnan is ismerős a történet?

De ez a poszt nem elsősorban a színes sztorikról, hanem inkább az általánosabb tanulságokról szól.

A gondatlan tervezés és a gondos lopás

A nagy, egyedi beruházási projekteknél a tervezők mindig hajlamosak túl optimistán tervezni, mennyi idő alatt, mennyiből lesz kész a projekt. Csak az elmúlt pár nap híreiből válogatva: a név kötelez: csúszik a Panama-csatorna bővítése, többe fog kerülni a 2016-os riói olimpia is, mint tervezték, egyelőre 50%-kal, és persze az örök és kihagyhatatlan 4-es metró már megint csúszik.

Bent Flyvbjerg, az Oxfordi Egyetem professzora, rengeteget foglalkozott a nagy projektekkel kapcsolatos döntésekkel, köztük az olimpiák költségtúllépéseivel is, a fenti számok is tőle vannak.

Mint Flyvbjerg kifejti, kicsit leegyszerűsítve két okból lehet költségeket alultervezni. Az egyik, amikor a tervezők fontosnak tartják ugyan a pontos tervezést, de nem elég körültekintők, tehát nem direkt célzattal túlzottan optimisták. De az élet még sokszor ekkor is eltéríti az optimális tervektől a megvalósítást – váratlan fejlemények sokszor vannak, és definíció szerint nem tervezhetőek, maximum statisztikailag.  A másik esetben eleve nem fontos a tervezőknek, hogy pontosan becsüljenek, sőt inkább arra ösztönzött, hogy alultervezzen. Így könnyebb a projektet elfogadtatni, és/vagy egyszerűen kilopni belőle a pénzt (ahogy Flyvbjerg fogalmaz, ez a projekt-fejlesztés „sötét oldala”).

A szocsi olimpia esetében elég egyértelmű, hogy ez utóbbiról van szó. A presztízs-projekteknél egyszerűen nem opció, hogy félidőben abbahagyják a beruházást költségtúllépés vagy egyéb ok miatt. Ezért, ha egyszer sikerül a projektet elfogadtatni, akkor nincs kemény költségkorlát, és ez tükröződik a költségtúllépésekben.

Mit mondanak az okosok, hogyan lehet jobban tervezni?

Az első fajta probléma elkerülésére a „külső nézőpont” segíthet: mások mennyiért csinálták meg ugyanazt vagy hasonlót. Erről már írtunk korábban, a Nobel-díjas Daniel Kahneman (Atomerőmű-építés: lassú és gyors gondolkodás) könyve kapcsán. (Amúgy Kahneman is Flyvbjerg-re hivatkozik több helyen).

A második fajta probléma kezelése a nehezebb. Ehhez a projektben résztvevők ösztönzőit kell megváltoztatni: transzparenciára és elszámoltathatóságra van szükség. Pár gyakorlat, amit a közpénzből megvalósított projekteknél Flyvbjerg szerint segíthet:

  • Az előrejelzéseket, költség-összehasonlításokat, benchmarkokat azonnal közzé kell tenni.
  • Az előrejelzéseket független peer-review-nak kell alávetni.
  • Közmeghallgatásokat, tudományos és szakmai konferenciákat kell tartani
  • A nemzeti szintű kormány ne adjon felcímkézett, diszkrecionális támogatást konkrét egyedi projektek megvalósítására a fejlesztési ügynökségeknek
  • Az eltúlzott hasznú projekteket újra kell gondolni és/vagy le kell állítani
  • Szakmai és időnként büntetőjogi felelősségre kell vonni azokat a tervezőket/előrejelzőket, akik megtévesztő terveket, előrejelzéseket adnak

Elég egyértelműnek tűnik, hogy Putyin dédelgetett projektjénél, a szocsi olimpiánál ezek elmaradtak. És akkor enyhén fejeztük ki magunkat.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!

Pár érdekes írás Szocsi kapcsán:

The New Yorker: The Sochi Effect

444: Így lopták el a szocsi olimpiát

Index nagykép: A pénz nem számít, csak legyen valami nagy

 

És az általánosabb dolgokról:

Flyvbjerg: Eliminating Bias through Reference Class Forecasting and Good Governance

Flyvbjerg és Stewart (2012): Olympic Proportions: Cost and Cost Overrun at the Olympics 1960-2012

Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulohordo.blog.hu/api/trackback/id/tr265803518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz

Elérhetőségeink

Magunkról

Energiáról, gazdaságról és minden egyébről.

A posztok szerzői a MOL-csoport dolgozói, írásaik a magánvéleményüket és nem feltétlenül a MOL-csoport hivatalos álláspontját képviselik.

Hírlevél

Our English blog has moved!

United-Kingdom-flag-24.png Visit Barrelperday.com!

 

Címkék

2021 (4) 2022 (4) ACEA (3) Afrika (3) áram (24) atom (10) autó (13) benzin (4) budget (3) car (4) China (6) climate change (17) CO2 (50) coal (3) cseppfolyós földgáz (LNG) (11) demográfia (6) dízel (5) electricity (4) elektromos autó (11) élet (23) élettartam (5) energia (5) energiahatékonyság (7) energiaválság (3) english (73) EU (47) Euro (4) euro (3) Euróövezet (3) Európa (8) Eurozóna (8) Eurozone (4) EV (3) fenntarthatóság (3) finance (3) finomítás (4) földgáz (6) gas (23) gasztro (4) gáz (50) gázár (4) gazdaság (9) Gazprom (19) GDP (3) geopolitika (10) Görögország (5) green (3) háború (5) heavy (3) heti olvasnivaló (129) Hungary (5) IEA (9) import (4) infláció (4) Iran (4) Irán (7) Japán (3) Japan (3) jövő (3) kérdőív (10) kereslet (5) készletek (3) Kína (18) kitekintés (4) kivándorlás (3) klímaváltozás (24) költségvetés (5) környezetvédelem (22) koronavírus (3) Koronavírus (6) Közel-Kelet (3) közlekedés (10) KSH (6) life (3) light (6) LNG (20) magyar (139) Magyarország (16) megújulók (19) MidEast (8) munkaerőpiac (5) napelem (5) off-topic (33) oil (23) olaj (57) olajár (24) OPEC (8) OPEC+ (4) Oroszország (37) összefoglaló (3) palagáz (10) palaolaj (3) pénzügyek (17) petrolkémia (3) politika (10) poll (3) portfolioblogger (333) prices (4) renewables (11) Russia (4) Saudi Arabia (4) shale gas (3) szankciók (4) Szaúd-Arábia (7) szén (6) széndioxid (6) szolgálati (10) tech (9) Tesla (3) transport (3) Ukrajna (12) USA (28) utazás (5) üzemanyag (10) várakozások (5) vásárlóerő-paritás (3) Venezuela (5) video (4) Összes címke
süti beállítások módosítása