A nemzetközi energiapolitika mozgatórugóiról tartottam előadást a Napi.hu és a Noguchi Portel Novelli közös szervezésű Hungarian Energy Investors Forum 2018 elnevezésű konferenciáján február közepén. Eheti posztunkban az előadás fő gondolatmenetét és a legfontosabb állításokat foglaltam össze.

Stilizált tények

A világ energiaéhsége várhatóan még évekig emelkedni fog, mivel a gazdasági növekedés és az energiaigény szorosan együttmozog, még ha az utóbbi időben a kapcsolat valamelyest gyengülhetett is a növekvő energiahatékonyság miatt. Az energiafogyasztás várható növekedését a fejlődő országok adják. Az energiafogyasztást 85%-ban még mindig fosszilis energiaforrások felhasználásával elégítik ki globálisan. Az energia-fogyasztás és termelés növekedésével, annak környezetszennyezése is egyre jobban kimutatható. A világ szén-dioxid kibocsátása növekvő, ami bizonyíthatóan hozzájárul a klímaváltozáshoz, aminek számos negatív gazdasági és társadalmi következménye van.

Forrás: BP Statistical Review of World Energy 2017

A nemzeti érdekek már nem mennek szembe a zöld célokkal

A nemzetközi energiapolitikát alapvetően továbbra is a nemzeti érdekek mozgatják, az országok energiaellátásuk biztosítására törekszenek, hiszen ez egyben gazdasági növekedésük biztosítéka is. A nagy változás abban van, hogy az elmúlt években olyan tényezők kerültek előtérbe, amik lehetővé teszik, hogy az energiafüggőség úgy javuljon, hogy közben a környezetszennyezés is csökkenhessen.

Az energia-átmenet lényege, hogy a leginkább szennyező szén és olaj szerepe csökkenjen az energiamixben, míg a földgáz és a megújuló energiaforrások aránya nőjön. Az energia-átmenetet nehezíti, hogy a nemzeti érdekek nem egy irányba mutatnak: a nettó energiaimportőr országok energiafüggőségük csökkentésében érdekeltek, a nettó energiaexportőr országok viszont – gyakran politikai stabilitásuk megőrzése érdekében – stabilizálni vagy növelni akarják a jelenleg döntően fosszilis energiaforrásokból származó bevételeiket.

Három olyan fontos tényező van, ami napjainkban támogatja a zöld forradalmat, az egymásnak feszülő érdekellentétek ellenére: a fenntarthatósági szempontok előtérbe kerülése, a szabályozás dekarbonizációs fókusza és a technológiai fejlődés.

Fenntarthatósági szempontok alatt nem kizárólag a fosszilis energiaforrások kimerülését hangsúlyozó érveket kell érteni, hanem a megfelelő gazdasági ösztönzők kialakítását is. A fosszilis energiatermelést napjainkban jelentős állami összegek támogatják a fejlett országokban is. Míg a fejlődő országokban ezek a támogatások összemosódnak a szociálpolitikával, addig a fejlett országokban a támogatások egyértelműen a nemzeti iparpolitika céljait szolgálják. A képet árnyalja, hogy a kWh-ra eső támogatás nagyságrendekkel kisebb a fosszilisek, mint a megújulók esetében, ezért is kérdőjelezik meg sokan azt, hogy fiskálisan fenntartható-e a megújulók támogatása, de abszolút összegben lehetséges további átcsoportosítás.

Forrás: Oil Change International, Friends of the Earth – U.S., Sierra Club, WWF European Policy Office

A G20 országok közül Japán esete különleges: a fukusimai atomerőmű-baleset miatt a japán kormány a nukleáris energia gyors és teljes kivezetése mellett döntött. A kieső áramtermelést azonban nem tudta pusztán a megújulók arányának növelésével elérni, az árammixben a fosszilis energiaforrások, elsősorban a földgáz vette át a nukleáris energia szerepét. Mivel a nukleáris energia közel zéró kibocsátású, összességében egy jóval szennyezőbb energiamixre támaszkodik most Japán. Németország példája azt mutatja, hogy lehetséges a nukleáris energia pótlása az energiamixben környezetbarátabb módon is, ha a kivezetés sokkal fokozatosabb és a megújulók aránya érezhetően nő. Ugyanakkor még Németországnak sem sikerült az áramtermelés szén-dioxid kibocsátását csökkenteni, az elmúlt időszak gyorsuló gazdasági növekedése és az ezzel összefüggő teljes energiaigény-növekedés miatt.

A dekarbonizációért a világ szén-dioxid kibocsátásának több, mint felét adó Kína, USA és EU teheti a legtöbbet. A nemzeti érdekek itt is szerepet játszanak, hiszen míg a szén-dioxid kibocsátás ebben a három fő gazdaságban kb. 12-szer akkora volt, mint a 100 legkisebb kibocsátású országban, a globális felmelegedés közvetlen hatásai döntően nem náluk jelentkeznek. Az elmúlt 25 évben egyedül az EU tudta gazdasági növekedés mellett csökkenteni szén-dioxid kibocsátását. Az USA és Kína is tudta csökkenteni gazdasági növekedésének szén-dioxid intenzitását, azonban az ő esetükben a CO2 kibocsátás továbbra is nő, amennyiben a gazdaságok bővülnek.

Emberi tevékenység miatti CO2 kibocsátás megoszlása világszinten 2015-ben

Forrás: IEA, CO2 emissions from fuel combustion (2017)

Az emberi tevékenység okozta CO2-kibocsátásnak 14%-át adja a közlekedés. Ez azt jelenti, hogy amennyiben sikerülne az összes szárazföldi, vízi és légi járművet tisztán elektromos motorral meghajtani, akkor is csak 14%-kal lehet csökkenteni a globális kibocsátást. Az elektromos autók térnyerése tehát fontos, de elengedhetetlen a többi szektor, különösen az áram- és hőtermelés, a mezőgazdaság és ipar az kibocsátásának csökkentése is, amelyek együttesen a szén-dioxid kibocsátás 70%-át adják.

Emberi tevékenység miatti CO2 kibocsátás megoszlása világszinten 2014-ben

Forrás: EPA, Global Greenhouse Gas Emissions Data

Az energia-átmenetet az elmúlt időszakban a technológiai fejlődés is támogatta. Látványos költségcsökkentésen mentek keresztül az elektromos autók akkumulátorai, a szél- és naperőművek pedig gazdaságossá váltak a hagyományos erőművekkel való összehasonlításban. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nemcsak a megújuló technológia fejlődik. Az elmúlt években az energiapiacokra a legnagyobb hatással a fosszilisek technológiai áttörései voltak. És itt nemcsak a vízszintes fúrásra gondolhatunk, ami kirobbantotta a palaolaj- és palagáz-forradalmat, ami az USA-t nettó importőr pozícióból nettó exportőrré teszi pár éven belül. Ki gondolta pár éve, hogy az LNG nemcsak gazdaságos lehet, hanem versenyezni tud a vezetékes földgáz árakkal és az előrejelzések szerint a nagy távolságú gázkereskedelem több, mint felét adhatja 2040-ben? Az USA és az új gázpiaci szereplők miatt újraosztják a lapokat a nemzetközi energiakereskedelemben, ami a hagyományos termelőket is hatékonyságuk növelésére ösztönzik.

Forrás: BP Statistical Review of World Energy 2017, CEIC, Spencer Dale (2015)

A megújuló energiaforrásoktól sokat várunk. Annak ellenére, hogy már több, mint 130 éve megszületett a naperőművek alapjául szolgáló találmány, az innováció csak napjainkban tudott elindulni a tömegtermékké válás útján. A legtöbbet a világ – már ma – legnagyobb energiaigényű gazdasága, Kína tesz energiafüggőségének csökkentése érdekében. Zöld beruházásai nagyságrendekkel haladják meg a többi országét. Energiaigénye azonban egyelőre még jóval gyorsabban nő, mint hogy azt megújulókból pótolni tudná.

Konklúzió

A klímaváltozás miatt aggódók és a fosszilis energiaforrások importjára szoruló gazdasági érdekeltségek napjainkban egy hajóban eveznek, aminek eredményeként elkerülhetetlen és mindannyiunk életét befolyásoló változások előtt állunk. Az energia-átmenet már korábban elkezdődött. Ezúttal azonban nem várható újabb megtorpanás, folytatódni is fog.