Az OPEC csatát nyert, de ki nyeri a háborút?

 

Annak ellenére, hogy a venezuelai termelés jó eséllyel még tovább fog csökkenni és 6 hónap múlva életbe lépnek az amerikai szankciók Irán ellen, az OPEC+ kartell mégis úgy érezte, hogy demonstrálnia kell elkötelezettségét a piac stabilizálása mellett. A rövid távú elvárásokat tehát úgy tűnik teljesíteni tudja a kartell, ugyanakkor ezúttal a szaúdiak (és az amerikaiak) egyértelmű vesztesként kerültek ki a találkozóból, ami nem csökkentette a bizonytalanságot a már egyébként is csapongó olajpiacon. Irán és az oroszok azonban megerősödtek.

 

6 hét alatt 30%-ot estek az olajárak

Október közepén a Brent még a 85 dollár/hordós szinteket ostromolta és a legtöbb elemző a 100 dollár/hordós szinteket sem zárta ki az iráni szankciók novemberi 1-i életbelépését követően. Ehhez képest november végén a 60 dollár/hordó árszint alá is benézett az olajár és csak az újabb OPEC megállapodás tudta megnyugtatni valamelyest a kedélyeket.

 

 

Forrás: FRED

 

Az áresés mögött több tényező együttes hatása áll. Egyrészt a keresleti oldalon egymást erősítő pesszimista hírek érkeztek. Lassulást mutat már egy ideje a kínai és a német gazdaság is. Az amerikai hozamgörbe fokozatos ellaposodása és inverzbe fordulása is azt a várakozást közvetíti, hogy a Fed az amerikai gazdasági kilátások romlása miatt a fokozatos szigorítás feladására kényszerülhet. Az amerikai-kínai kereskedelmi konfliktus újabb és újabb epizódjai sem hoznak nagyobb tisztánlátást abban, hogy akkor mire számíthatunk az újraéledő protekcionizmus terén. Az USA egyébként hasonló húzd meg-ereszd meg játékot játszik az EU-val is, csak kisebb frekvencián, ezért ritkábban vannak a címlapon. Mivel még a közgazdaságtan különböző iskolái szerint is pozitív az összefüggés a kereskedelem és a gazdasági növekedés között, ezért ezek az epizódok is rontják a jövőre vonatkozó várakozásokat. Fontos azt is megjegyezni, hogy a 80 dollár/hordó feletti árszintek együtt a helyi valuták amerikai dollárral szembeni gyengülésével látványosan elkezdték már a mai olajkeresletet is visszavetni. És természetesen a tőzsdepiac medvébe fordulása sem segített.

Másrészt a kínálati oldalon is volt több meglepetés. Egyrészt a még júniusi szaúdi és orosz vállalás – a venezuelai és az iráni kiesések pótlására – túl jól sikerült, a termelési szintek mindkét országban közel kerültek a 2016-os megállapodás előtti rekord szintekhez. Emellett az amerikaiak is felülmúlták a legoptimistább termelésbővülési várakozásokat, pedig az egyre nyilvánvalóbb logisztikai korlátok elég drága szállítási módok bevetésére kényszerítették őket. Utolsó szögként pedig, a kínálati félelmek alól a talajt végképp az húzta ki, hogy hosszú hónapok keménykedése után elég meglepő pálfordulásként, az USA 6 hónapos átmeneti időszakot biztosított Irán kereskedelmi partnereinek a szankciókhoz való alkalmazkodásra.

 

Forrás: EIA, Bloomberg

 

Míg tehát a tavaszi-nyári időszakban sorozatosan érkeztek a kizárólag árfelhajtó hírek, az őszi és téli időszakban a piac 180 fokos fordulatot vett és megint a túlkínálat került napirendre. Márpedig, ha a túlkínálat a probléma, akkor azon termelésvisszafogással enyhíteni lehet, ha a kulcsszereplők magasabb árakat akarnak. A decemberi megállapodás legfontosabb üzenete ezért szerintem az, hogy – a 2016-os kommunikációhoz képest – már nem elég a 60 dollár/hordós szint az OPEC tagoknak és a magasabb árakért komoly áldozatokat is – legalábbis a politikai oldalon – hajlandóak bevállalni.

 

De mekkora termelésvisszafogásról is döntött az OPEC+?

A decemberi OPEC ülést megelőzően megindultak a találgatások, hogy mekkora termelésvisszafogást fognak vállalni a kartell tagjai. Ráadásul kérdéses volt Oroszország részvétele is. Az 1.2 millió hordó/napos vállalást a piacok pozitív meglepetésnek vették, az árak egyből el is indultak kismértékben felfelé, bár a lendület hamar kifulladt.

De nézzünk egy kicsit mögé ennek a számnak. Először is tegyük kontextusba, és hasonlítsuk össze a 2016-os termeléscsökkentés-vállalással. A referenciának választott termelési szint alacsonyabb, mint 2 évvel ezelőtt, ugyanakkor az OPEC+ vállalások mértéke kisebb. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy valamelyest gyengébb keresleti környezetben született a legújabb döntés. Ha ezeket kinettósítjuk (ld. lenti táblázat), akkor a kínálatvisszafogás mértéke összességében 300 ezer hordó/nappal, tehát közel egynegyeddel kisebb, mint 2 éve volt és közelebb áll ahhoz, amit a kartell most júniusban vállalt.

 

Millió hordó/nap

2016Dec

2018Dec

Eltérés a „szükséges” kiigazításban

Referencia termelési szint

33.4

32.9

-0.5

OPEC termelés visszafogás

1.2

0.8

+0.4

Non-OPEC-termelés visszafogás

0.6

0.4

+0.2

Keresletnövekedés

1.5

1.3

+0.2

Összesen

 

 

+0.3

Forrás: OPEC MOMR, IEA OMR, OPEC

 

A júniusi megállapodáshoz képest azonban van egy pár érdekes eltérés. Akkor a non-OPEC tagok igazából csendben kifaroltak a megállapodásból és Oroszország nem vállalt explicit kvótát magára nézve. Megfelelésük szinte egyik napról a másikra 40%-ra esett már júliusban (ld. lenti ábrát). Ehhez képest most Oroszország elég jelentős kiigazítást vállalt a következő 6 hónapra: a 200 ezer hordó/nap körüli termelésvisszafogás 2/3-a a 2016. decemberi vállalásának.

A másik, hogy néhány fontos ország, mint Irán, Venezuela vagy Líbia ezúttal mentességet kaptak. Ez nem azt jelenti, hogy náluk nem eshet vissza tovább a termelés – ami akár a többiek megfelelését is könnyíthetné, ahogy eddig is –, de ha valamilyen csoda folytán mégis sikerülne növelniük a termelést a megadott időszakban, akkor azt tolerálják a tagok. Emiatt beszélhetünk arról, hogy az egyik legnagyobb nyertese a megállapodásnak Irán. Mivel Irán termelése elsősorban a beszűkülő exportlehetőségek miatt csökkent az utóbbi hónapokban, a következő időszakban igazából annyit termelhet, amennyit még el tud adni a szankciók életbelépése előtt. Nem valószínű, hogy ez az a kimenet, amit a Trump adminisztráció szeretett volna. Kérdés, hogy az Iránnak tett „gesztus” miatti alacsonyabb üzemanyagárak kompenzálják-e a hitelességvesztést és az emiatt esetlegesen gyengülő szaúdi kapcsolatokat.

Még egy talán kevésbé hangsúlyozott eltérést látok, aminek lehet még jelentősége. Ezúttal ugyanis, csak 2019 első 6 hónapjára tettek vállalást az OPEC+ tagok, nagyjából az iráni szankciók várható életbe lépéséig. Ennek azért lehet jelentősége, mert az olajtermelést – különböző technikai okok miatt – nem lehet az egyik napról a másikra leállítani. Még a venezuelai kibocsátás szabadesése mellett sem sikerült 2017. első félévében 100%-os megfelelést elérniük a megállapodás résztvevőinek (ld. lenti ábra). Márpedig a megállapodás hitelességét (és ezzel az olajár-várakozásokat is) jelentős mértékben meg fogja határozni, hogy milyen megfeleléseket fogunk látni az első hónapokban.

 

Forrás: Bloomberg

 

Miért Irán és Oroszország lehet a nyertes?

Két nagy meglepetés volt a múlt heti tárgyalásokon. Az egyiket, Irán mentességét már említettük. Nemcsak az olajtermelői dimenzióban nyereség ez egyébként, hanem politikai dimenzióban is. Irán időt nyert arra, hogy kiskapukat találjon partnereinek a szankciók elkerülésére. Kevésbé tűnhet fontosnak, de a kartell olajtermelésének mindössze 1,8%-át adó Qatar kilépése az OPEC-ből is más megvilágításba kerül, ha a gázkitermelés terén Iránnal szorosabb együttműködése lesz. Márpedig ellentétben az olajjal, a földgáz szerepe sokkal kevésbé vitatott a jövőbeni energiamixben és a szaúdiaknak nincs belőle igazán.

A másik nagy meglepetés az volt, hogy csütörtökön nem volt megegyezés. Hagyományosan az első nap tárgyalnak az OPEC tagok zárt ajtók mögött, és másnap ülnek le az asztalhoz a nem-OPEC országok. Ezúttal azonban nem tudtak mit bejelenteni csütörtökön, sőt az is kiderült, hogy az OPEC vállalásokat az orosz vállalás mértékétől teszik függővé. Márpedig ez az irányítás egyértelmű átengedése a szövetségeseknek, elsősorban Oroszországnak. Valószínűsíthető, hogy ebben is jelentős szerepe lehetett Iránnak és annak is, hogy a szaúdiak tárgyalási pozíciója érdemben gyengült az isztambuli gyilkosságot követően.

 

Mi lesz az amerikaiakkal?

A szaúdi újságíró halála alapvetően az amerikai-szaúdi kapcsolatokat rendítette meg, s bár Trump többször is kiállt a koronaherceg mellett, a szövetség tárgyalási pozíciója jelentősen meggyengült. Már az iráni szankciók bevezetésének kitolása is ennek lehet a következménye. Figyelmeztetés, hogy a minimális szabályokat be kell tartani, ha az együttműködést a jövőben is fenn akarják tartani a felek.

Trump eközben két ellentétes politikai cél között próbál egyensúlyozni. Egyrészt a fogyasztóknak, vagyis a választóknak alacsonyabb üzemanyagárakat szeretne, másrészt viszont az amerikai olajtermelőknek is biztosítani akarja a megtérülést, ami minél magasabb árakat jelent. Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Úgy tűnik, hogy ebben egyetértenek a szaúdiakkal, akik a még lehető legmagasabb árat keresik, ami nem gyorsítja fel az olaj helyettesítő formáinak fejlesztését. Egyelőre mindketten azt gondolják, hogy egy 60 dollár/hordó feletti árszint biztosíthat stabilitást.

Közben pedig Kína sem tétlenkedik. Az összeomló venezuelai gazdaság, amit jelentős amerikai szankciók sújtanak, egyre többször fordul – kizárásos alapon – Kínához és az oroszokhoz segítségért. Kína egyébként Iránban is próbálja megvetni a lábát jobban, azok a gázkészletek nagyon fontosak lehetnek még a kínai energia átmenetben.

 

Végszó

Annak ellenére, hogy a venezuelai termelés jó eséllyel tovább fog csökkenni és 6 hónap múlva életbe lépnek az amerikai szankciók Irán ellen, az OPEC+ kartell mégis úgy érezte, hogy demonstrálnia kell elkötelezettségét a kínálat stabilizálása mellett. Bár rövidtávon ez stabilizálhatja az olajárakat, nem látni még, hogy jelentős áremelkedést tudott volna előidézni. Hosszú távon pedig nagy ára lehet az erőviszonyok gyorsított ütemű átrendeződésének.

Az olajpiaci fundamentumok már egy jó ideje afelé mutatnak, hogy a nem is olyan távoli jövőben egy csökkenő olajkeresletet bőven ki tudnak majd szolgálni. Az olajárak stabilizálásához tehát erős kínálatoldali alkalmazkodásra lesz szükség, nem véletlenül döntött Oroszország is az OPEC-együttműködés mellett. 

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulohordo.blog.hu/api/trackback/id/tr3314496174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz

Elérhetőségeink

Magunkról

Energiáról, gazdaságról és minden egyébről.

A posztok szerzői a MOL-csoport dolgozói, írásaik a magánvéleményüket és nem feltétlenül a MOL-csoport hivatalos álláspontját képviselik.

Hírlevél

Our English blog has moved!

United-Kingdom-flag-24.png Visit Barrelperday.com!

 

Címkék

2021 (4) 2022 (4) ACEA (3) Afrika (3) áram (24) atom (10) autó (13) benzin (4) budget (3) car (4) China (6) climate change (17) CO2 (50) coal (3) cseppfolyós földgáz (LNG) (11) demográfia (6) dízel (5) electricity (4) elektromos autó (11) élet (23) élettartam (5) energia (5) energiahatékonyság (8) energiaválság (4) english (73) EU (47) euro (3) Euro (4) Euróövezet (3) Európa (9) Eurozóna (8) Eurozone (4) EV (3) fenntarthatóság (3) finance (3) finomítás (4) földgáz (6) gas (23) gasztro (4) gáz (51) gázár (4) gazdaság (10) Gazprom (19) GDP (3) geopolitika (10) Görögország (5) green (3) háború (6) heavy (3) heti olvasnivaló (129) Hungary (5) IEA (9) import (5) infláció (5) Iran (4) Irán (7) Japán (3) Japan (3) jövő (3) kérdőív (10) kereskedelem (3) kereslet (5) készletek (3) Kína (19) kitekintés (4) kivándorlás (3) klímaváltozás (24) költségvetés (5) környezetvédelem (22) koronavírus (4) Koronavírus (6) Közel-Kelet (3) közlekedés (10) KSH (6) life (3) light (6) LNG (20) magyar (139) Magyarország (16) megújulók (19) MidEast (8) munkaerőpiac (5) napelem (5) off-topic (33) oil (23) olaj (57) olajár (24) OPEC (8) OPEC+ (4) Oroszország (37) összefoglaló (3) palagáz (10) palaolaj (3) pénzügyek (17) petrolkémia (3) politika (10) poll (3) portfolioblogger (333) prices (4) renewables (11) Russia (4) Saudi Arabia (4) shale gas (3) szankciók (4) Szaúd-Arábia (7) szén (6) széndioxid (6) szolgálati (10) társadalmi problémák (3) tech (9) Tesla (3) transport (3) Ukrajna (12) USA (29) utazás (5) üzemanyag (10) várakozások (5) vásárlóerő-paritás (3) Venezuela (5) video (4) Összes címke
süti beállítások módosítása