Guruló Hordó

Bioalapanyagok, újrahasznosítás, vagy esetleg valami más?

2019.01.12. 12:17 Guruló hordó

Szerző: Halász György

 

A sok helyen és sokféle formában halmozódó műanyagszemét mára komoly, közvélemény formáló problémává nőtte ki magát. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen célokat és milyen sorrendben tűzünk a zászlóra, amikor a bolygónkért aggódunk: a szemét eltüntetését megcélzó, különböző megoldások hatékonysága ugyanis nagyon eltérő. Azonban, mint a mai posztból kiderül, az angol nyelvű r-betűs szavak meglepően jó támpontot adnak abban, ha tényleg kevesebb szemetet akarunk látni.

Kép forrása: http://www.belmont.wa.gov.au/Property/Pages/Reduce,Reuse,Recycle,Recover.aspx

 

Rendszeres eleme a műanyagokat (nagy mennyiségben) felhasználó vállalatok kommunikációjának, hogy célul tűzik ki a megújuló alapanyagokból készült, újrahasznosított, vagy újrahasznosítható műanyagok minél teljesebb körű felhasználását. A teljesség igénye nélkül néhány példa nagy cégekről a nagyvilágból: az IKEA teljes körű átállást ígér műanyag-használatában megújulókra és újrahasznosítottakra. A Nestlé nem a saját felhasználásában alkalmazott anyagokra, hanem azok későbbi hasznosítására koncentrál: 2025-ig a teljes csomagolásának újra felhasználható, vagy újrahasznosítható alapanyagokra épülő átalakítását tervezi. A Danone a bioalapanyagok felhasználására és a csomagolás újrahasznosíthatóságára egyaránt koncentrál, 2025-ig teljes átállást tervez. a P&G pedig 2020-ra – amellett, hogy a teljes felhasználói célú csomagolás 20 százalékos csökkentését tervezi – azt akarja biztosítani, hogy a csomagolása legalább 90 százalékban vagy újrahasznosítható anyagból készüljön, vagy legalább kialakítsanak olyan folyamatokat, amivel ez a cél a későbbiekben elérhető. Végül meg kell még említeni, hogy hipermarketek és diszkont áruházláncok is vállaltak jelentős elkötelezettségeket: a műanyag csomagolások 2025-ig újra felhasználható, újrahasznosítható, vagy lebomló/komposztálható anyagokból készíttetését (Tesco), a saját márkás termékek csomagolásának teljes átalakítását újrahasználható, -hasznosítható, vagy komposztálható anyagokra 2022-ig, ennek kiterjesztését más csomagolásokra is 2025-ig (Aldi), vagy megszűntette az egyszer használatos műanyag zacskók értékesítését (Lidl).

Első ránézésre a különféle vállalások hasonlók és arra gondolhatnánk, hogy a cégek egymáshoz hasonlóan saját környezettudatosságukat próbálják hangsúlyozni. Ugyanakkor a vállalások nagyon is eltérőek: míg a bio- és az újrahasznosított műanyagok, amennyiben használatuk utáni hasznosításuk nem rendezett, könnyen válhatnak a sokkoló (és 4-500 év alatt lebomló) szeméthalmok, vagy az óceánokban úszó műanyag hulladék részévé, addig az újrahasznosíthatóság, komposztálhatóság a használat utáni szennyezés mérséklésére törekszik (és esetleg az alapanyag előállításának fenntarthatóságára figyel kevésbé). Nyilván a leginkább környezettudatos(nak tűnő) megközelítés a közös metszet: újrahasznosítható, vagy lebomló bioalapú műanyagok használata. Ugyanakkor, amennyiben ez túlságosan nagy energiaigényt képez, esetleg a csomagolás így kevésbé biztosít tartós használatot a csomagolt termékeknek (pl. az ételek gyorsabban romlanak, ami növeli az élelmiszer-hulladék mennyiségét, amelynek csökkentése viszont szintén fontos cél pl. az Európai Unióban), akkor a teljes életciklust, tehát minden lépést figyelembe vevő környezeti hatás már nem egyértelmű.

Az anyagok/termékek használathoz kötődő, illetve a használat utáni lehetőségek sűrűjében a tájékozódást könnyítő egyik lehetőség a 4R rendszerek (ld. pl. itt) tudatos alkalmazása. Ennek nagy előnye, hogy a hulladékok szélesebb körében – tehát nemcsak a műanyagok esetén – alkalmazható.

 

Forrás: http://csrno.ca/en/solid-waste/the-4rs/

 

A 4R a csökkentés (reduction), az újbóli felhasználás (reuse), az újrahasznosítás (recycle) és a kinyerés (recovery) négyesét fedi. A 4R alkalmazása abban nyújthat segítséget, hogy a tevékenységek sorrendjét is megadja. Elsődlegesen a hulladék csökkentését célozza, ezt követi a közvetlen újbóli felhasználás lehetőségének alkalmazása (pl. használt ruháknál, de az eleve is többszöri használatos és a mégsem annyira egyszer használatos zacskóknál). Amennyiben ez nem lehetséges, harmadik lehetőségként jelentkezik – a közbeszédben legnagyobb hangsúllyal bíró – újrahasznosítás. Végül, ha az újrahasznosítás sem alkalmazható gazdaságosan, akkor jutunk el a(z energia)kinyeréshez, vagyis a hő- vagy elektromosenergia előállító hulladékégetőkhöz. Ebben a rendszerben – legalább elvileg – nem képződik talajban vagy vízben elhelyezendő hulladék, továbbá az általában nagyobb környezetterheléssel járó energiakinyerést hátrasorolja. Ugyanakkor rendszer szinten is lehetővé teszi az újrahasznosítás gazdaságosságának átgondolását és nemcsak – sőt nem is elsődlegesen – a termelőket vonja be a hulladékok kezelésébe, hanem a fogyasztói tudatosságot igyekszik elsődlegesen fejleszteni. Emellett a hulladékok hierarchiája, vagyis a hulladékok visszaforgatásának, vagy semlegesítésének logikai rendszerbe ágyazása kormányzati és szabályozási szinten is jól átültethetők, amint az EU egy brossúrája és a több helyütt is idézett példa a kanadai szemétkezelés szabályozásáról is jelez. A fogyasztó szerepét hangsúlyozzák például a kifejezetten élelmiszer-hulladékra koncentráló megközelítések (pl. itt), amelyeknél a „recover” helyett gyakran az újragondolás (rethink) szerepel, ami viszont már a fogyasztói szokások felülvizsgálatára utal (és messze túl megy e blogposzt keretein).

A termelőknek mindeközben a 4R-ből megmarad az újrahasznosítás, illetve azon túlmenően a termék-életciklus és a hatékonyság növelése (pl. az értéklánc mentén megjelenő anyagveszteségek csökkentésével, vagy az intenzívebb termékhasználattal – amely persze könnyen az újrahasznosítás nehezebbé tételéhez vezethet, ld. alább). Fontos, amit a petrolkémia jövőjéről készült IEA tanulmány ír az újrahasznosítás formáiról. Egyik megközelítésben beszélhetünk mechanikus („back to polymer”, vagyis a polimerstruktúrát változatlanul hagyó, ezzel jellemzően olcsóbb, egyszerűbb), illetve vegyi („back to monomer”, vagyis alapanyagokig visszamenő, lényegében a gőzkrakkolásból kinyert olefinekből előállítható, ún. szűz polimerekkel egyező minőség előállítását biztosító) újrahasznosításról. Míg az első csoport már viszonylag elterjedt, de a műanyagoknak csak egy erősen behatárolt részén alkalmazható, addig a második csoport jelenleg is fejlesztés alatt áll párhuzamosan a műanyagipar (sőt, az olaj- és gázipar) több szereplőjénél. Másik megközelítésében az IEA megkülönbözteti a körforgásos, a zárt és a nyílt rendszerű újrahasznosítást. Zárt rendszerű az újrahasznosítás, ha az eredeti termék funkciójával, várható élettartamával egyező, megfelelő minőségű termék állítható elő. Ilyenek a nem PET alapú visszaváltható palackok, vagy műanyagokon túlmutatóan a visszaváltható üvegek. De ide tartozik az is, ha a termék újrahasznosítását követően ugyanolyan termék keletkezik, akár vegyi újrahasznosítás nyomán. A zárt rendszer emellett körforgásos is, ha nem keletkezik veszteség. Nyílt rendszerű újrahasznosításról akkor beszélhetünk, ha az újrahasznosított termék az eredetitől alapvetően eltér. Ennek legismertebb példája a PET-palackok újrahasznosításakor előállított PET-szálak, amik a textilipar fontos alapanyagát képezik. A cél (elvileg, illetve hosszú távon) a körforgásos rendszer elérése lenne, de ameddig annak gazdasági és környezeti költsége egyaránt „túlságosan” magas, a nem körforgásos zárt, vagy nyílt újrahasznosítási rendszer szélesebb körű alkalmazása is erősen növelné a környezettudatosságot.

 

Az egy főre jutó élelmiszer-hulladék, a fogyasztást követően, illetve megelőzően

 Forrás: https://medium.com/age-of-awareness/4r-approach-to-food-waste-reduction-a9d385383d94, 2017. április

 

A leírt 4R keretein túlmutat az a megközelítés, amely már címében is – Follow the Rs (Kövesd az R-eket) –arra utal, hogy további lehetséges megoldások is jelentkeznek a hulladék kezelésében: helyettesítés (replace), el- és visszautasítás (refuse and reject), valamint a már korábban említett újragondolás (rethink). Így megjelenik a helyettesítés lehetősége, amelyhez nemcsak a kevesebb hulladékkal járó megoldások – így egyszer használatos helyett tartós eszközök, vagy gépek/berendezések alkalmazása, pl. kéztörlők/törölközők/kézszárítók – tartoznak, hanem a kölcsönzés/bérlet alkalmazása vásárlás helyett (ennek a Guruló hordóban leggyakrabban elemzett példája a carsharing). Az el- és visszautasítás pedig arra utal, hogy a fogyasztó bármikor dönthet, hogy ne használjon pl. szívószálat, eldobható kávéscsésze fedőt, illetve ne vegyen meg olyan tárgyakat, amire nincs szüksége.

Mindenesetre akár a fogyasztók, akár a termelők idézik elő, ha a megvásárolt termékekből nem a környezetet terhelő hulladék, lehetőség szerint még csak nem is energia keletkezik – vagyis a recovery felől a többi megoldás irányába tolódik el a hangsúly –, az jellemzően segíti a környezeti célok elérését és növeli a fenntarthatóságot. Persze az, hogy ez mennyire hatásos, sokban függhet attól, hogy a szabályozás mi(lyen módszerek) mellett teszi le a voksát.

 

 

 

 

 

környezetvédelem műanyag recycling EU

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulohordo.blog.hu/api/trackback/id/tr6714557814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólás:

Magunkról

Energiáról, gazdaságról és minden egyébről.

 

A posztok szerzői a MOL-csoport dolgozói, írásaik a magánvéleményüket és nem feltétlenül a MOL-csoport hivatalos álláspontját képviselik.

Email-címünk: gurulohordo[kukac]gmail.com

 

Katt ide friss és ropogós guruló linkekért

 

Hírlevél

Our English blog has moved!

United-Kingdom-flag-24.png Visit Barrelperday.com!

 

Portfólió

Portfolio Blogger