Guruló Hordó

A szaúdi Mikulás-csomag

2019.12.09. 17:18 Horváth Ágnes (Chief Economist)

Nagy meglepetést hozott a múlt heti OPEC+ találkozó sok szempontból. Bár az olajár rögtön megugrott a megnövelt termelésvisszafogások hírére, az újabb megállapodás hitelességével kapcsolatban több a kérdőjel, mint a bizonyosság. Különösen a szaúdiak önzetlensége szembetűnő, akik önként és dalolva mondanak le piaci részesedésükről nemcsak az amerikaiak és az oroszok, hanem a többi OPEC-tag javára is. Ráadásul igazán érdekes helyzetbe lavírozták magukat azzal, hogy a legfőbb fegyverük a megállapodás betartatására a saját termelésük növelése, vagyis az árak újbóli padlóra küldése.

 

 

2016. végén az OPEC nagy meglepetést okozott azzal, hogy hosszú évek után újra a koordinált kínálati alkalmazkodás mellett döntött. Ráadásul sikerült olyan fontos, nem OPEC olajtermelő országokat is bevonnia a termelésvisszafogásba, mint pl. Oroszország, Kazahsztán vagy Mexikó, amivel tovább növelte a megállapodás hitelességét. A lépésre az amerikai palaolajtermelés felfutása miatt volt szükség, ami jelentős túlkínálatot okozott a piacon, padlóra küldve az árakat.

2017-ben jött aztán az újabb jelentős meglepetés, ugyanis ellentétben a múltban korábban kötött hasonló megállapodásokkal, a megfelelési ráta rendkívül magas volt, a fegyelem ráadásul a nem-OPEC országok részéről is példás volt. Ennek hatására, az egyre erősödő olajkereslet mellett, az árak fokozatos, de folyamatos emelkedése lett és 2018. második felére a Brent ára a megállapodás kezdetekor még 50 dollár/hordós szintről tartósan 70 dollár/hordó feletti szintre emelkedett, az iráni szankciók belengetésének hírére pedig ősszel, rövid időre 85 dollár/hordó fölé is került.

 

Forrás: Reuters

 

2018. vége azonban hatalmas fordulatot hozott. A világ három legnagyobb olajtermelője ugyanis szinte egyik napról a másikra csúcsra járatta termelését. Az amerikai palaolajtermelők még több kutat tudtak fúrni a 80 dollár/hordó feletti árak mellett. A szaúdiak és az oroszok pedig a várható iráni termeléskiesést akarták ellensúlyozni, amire a szankciót kilátásba helyező amerikaiak még kimondottan bátorították, sőt kérték is őket. Amikor azonban az iráni szankciókat Trump elnök, meglehetősen váratlanul 6 hónappal elhalasztotta, a túltermelés, együtt a globális gazdaság ekkorra már érezhető lassulásával és az olajkereslet emiatti csökkenésével ismételten beszakította az árakat.

Mai posztunk igazából innen indul. A megtépázott reputációjú OPEC+ csapat 2019-re újabb termelésvisszafogási megállapodást kötött. A visszafogás mértéke ugyan valamivel kisebb volt, de a piacon lévő túlkínálat is csökkent és a keresleti kilátások is romlottak időközben, ezért a piacok nem büntettek emiatt. A megfelelési ráta ezúttal is kiemelkedő volt. Ha azonban a kitermelési adatokra ránézünk, akkor egy nagyon más történet rajzolódik ki az első 2 évhez képest (ld. lenti ábra). A kvóták teljesülése ugyanis szinte kizárólag egyetlen országnak, Szaúd-Arábiának volt köszönhető idén. Bár a szeptemberi dróntámadás után meglepően hamar helyreállították a szaúdi termelési szintet, a kiesés ellenére Szaúd-Arábia folytatta az önkéntes, megállapodottnál nagyobb termelésvisszafogást. A gyakorlatban pl. októberben ez azt jelentette, hogy a 322 ezer napi hordó termeléscsökkentés helyett, ami a kötelezettsége lett volna, további 420 ezer napi hordóval, összesen 743 ezer napi hordóval kevesebbet termelt. Tegyük ezt kontextusba. Az OPEC tagok teljes vállalása 812 ezer napi hordó termeléscsökkentés volt, tehát a kvóta 91%-át a szaúdiak már kivonták a piacról.

 

Forrás: OPEC Monthly Oil Market Report

 

Ehhez képest múlt pénteken a szaúdiak további jelentős termeléscsökkentést vállaltak be, konkrétan 167 ezer további napi hordót, aminek viszont komoly feltételt is szabtak ezúttal. A pénteki döntés tehát egy feltételes megállapodás, aminek a lényege egy „mindent vagy semmit” kitétel. Amennyiben valamennyi ország (nem világos egyébként, hogy ez a nem-OPEC országokra is vonatkozik-e, de az OPEC tagokra biztosan) teljesíti a kvótáját, akkor hajlandó Szaúd-Arábia az önkéntes, elvártnál nagyobb megszorításra. Egyébként ő is csak (legjobb esetben) a kvótáig fog termelni, ami mint láttuk elég jelentős mennyiség újbóli megjelenését jelentené a piacon.

Mivel 2019-ben Szaúd-Arábiának szemmel láthatóan nem sikerült kikényszerítenie a megfelelést a többi, jelentős termelő részéről, ezért a következőképpen próbálta alkupozícióját javítani:

  1. A megállapodást ezúttal mindössze 3 hónapra kötötték, márciusban rendkívüli ülésen fogják felülvizsgálni a teljesülést. Ez azt jelenti, hogy a királyság gyakorlatilag az első 2 hónap megfeleléséhez kötötte a megállapodás meghosszabbítását a későbbiekre.
  2. Kicsit elszámoltatásképpen, a két legnagyobb nem teljesítő, a kvótavállalás 24%-át adó Irak és Nigéria minisztereit kiültette a sajtótájékoztatóra, egyfajta szégyenpadra, ahol külön magyarázkodniuk kellett, hogyan fogják tudni javítani a megfelelést 2020-ban. Bár nem volt erre ígéret, a jövőben más nem-teljesítők is számíthatnak majd erre a bánásmódra. Kérdés, mennyire lesz ennek elrettentő hatása.
  3. Az oroszok 2019-ben érezhetően többet termeltek, mint amit vállaltak. Eltekintve a klórszennyezéses időszaktól, nem teljesítették a kvótájukat. Ők egy kis könnyítést kaptak, hogy ne kelljen mindjárt az elején lemondani a megfelelésről. Az ún. gáz kondenzátumokat (azoknak a folyékony szénhidrogéneknek a keverékét, amelyek jellemzően gáz- és olajmezők melléktermékeként szabadulnak fel) nem kell beszámítaniuk a nyersolajtermelés számításkor. Mivel az orosz kondenzátum termelés nőtt elsősorban, ez könnyebbséget jelent majd a megfeleléshez.

 

De miért is volt szükség a megállapodás újbóli gatyába rázására? Egyrészt romlanak a keresleti kilátások, kisebb lett az olajfogyasztás, mint várták, a globális lassulás miatt. Ráadásul a gazdasági lassulás leginkább a feldolgozóipart és a kereskedelemet érinti, amelyek az átlagnál jóval energiaintenzívebbek, ezért arányaiban nagyobb mértékben ütötte meg az olajfogyasztást. Másrészt a megállapodásban nem résztvevő, OPEC-en kívüli országok jelentősen tudták növelni termelésüket. Az alábbi ábrán az amerikai energiaügynökség előrejelzései láthatóak, különböző időpontokban, a nem-OPEC olajtermelés várható alakulására. Látható, hogy 2017-től kezdve folyamatos meglepetésként élik meg a termelés felfutását. A meglepetés mértéke pedig rendre közel 2-szer akkora, mint amennyi olajat az OPEC+ megállapodás, együtt a venezuelai és iráni kieséssel, kivont a piacról. Ráadásul, míg 2017-2018-ban a vártnál jobb gazdasági növekedés világszerte vártnál nagyobb olajfogyasztást is eredményezett, a gazdasági kilátások romlása már egy ideje növeli ismét a túlkínálatot.

 

 

 

 Megjegyzés: A legelső ábrán a világos sárga "OPEC agreement" oszlop tagországi részletezése látható. 

 

A nem-OPEC országok 2020-ban is növelni fogják termelésüket, és már nemcsak az USA-ra épül ez az előrejelzés. Brazília, Kanada és Norvégia is érezhetően tudja növelni az olajkínálatot rövid távon.

 

 

A múlt heti OPEC+ döntés meglepetés volt abból a szempontból, hogy jelentős (1.2-ről 1.7 millió/nap) termeléscsökkentést vállalt, ami az idei megfelelési teljesítményt nézve elég izmos és megkérdőjelezhető vállalás. A korábban a csökkentésben nem érdekelt országokat valószínűsíthetően csak az ismételten nagyon alacsony olajárak fenyegetésével sikerült újra „megzabolázni”. Ha sikerült.

Nem meglepetés viszont abból a szempontból, hogy a globális olajpiacon továbbra is túlkínálat van, több millió hordó megtermelt olaj keresi naponta piacát, ami még úgyis probléma, hogy olyan nagy olajtermelőket sikerült hosszabb időre kivonni a piacról, mint Venezuela vagy Irán. Ha az OPEC+ nem lépett volna a nagyobb megfelelés vagy nagyobb termeléscsökkentés irányába, valószínűleg jóval alacsonyabb árakat láttunk volna most.

Nagy kérdés viszont, hogy milyen lehetőségei maradtak Szaúd-Arábiának. Az olajárakat csak a kvótája jövőben is kétszeres túlteljesítésének ígéretével sikerült feljebb tornázni. Ha mégis problémák lennének a megfeleléssel a jövőben, akkor pedig két választása marad alapvetően. Beváltja a fenyegetést és elkezd termelni, amivel padlóra küldi az árakat és ezzel együtt saját bevételeit és olajcégének értékét, vagy szemet huny a sunnyogás felett, kockára téve saját és az egész megállapodás hitelességét. Ha nem lesz gond a megfeleléssel, akkor viszont piaci részesedése fog tovább csökkenni a piacon, a többiekénél jóval nagyobb vállalása miatt.

Talán úgy tűnik, hogy Szaúd-Arábia erősebb, mint valaha, és ő diktál. Nekem viszont úgy tűnik, hogy ezúttal jobban a többiek markában van, mint valaha, és túl sok mindent tett fel egy lapra.

 

 

 

 

 

 

olaj olajár Oroszország OPEC

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulohordo.blog.hu/api/trackback/id/tr8115345252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólás:

Magunkról

Energiáról, gazdaságról és minden egyébről.

 

A posztok szerzői a MOL-csoport dolgozói, írásaik a magánvéleményüket és nem feltétlenül a MOL-csoport hivatalos álláspontját képviselik.

Email-címünk: gurulohordo[kukac]gmail.com

 

Katt ide friss és ropogós guruló linkekért

 

Hírlevél

Our English blog has moved!

United-Kingdom-flag-24.png Visit Barrelperday.com!