Az EU teljes olajembargóra készül, pedig a kőolaj mellett jelentős mennyiségben importál dízelt, propán-butánt és vákuum gázolajat (VGO) is. Még ha ez utóbbiról nagyon kevesen hallottak is, rossz hírünk van: ennek a terméknek a hiányában egész Európában akadozhat a benzin és a dízel termelés.

Oroszország ukrajnai inváziója után nemcsak a kőolaj ára emelkedett, hanem az európai dízel prémiuma is a kőolajhoz viszonyítva. Ez nem volt igazán meglepő, hiszen az EU nettó importőre a gázolajnak, eddig olyan 25 millió tonna dízel érkezett Oroszországból évente a kontinensre, a teljes európai import közel fele. Sokkal kevésbé volt viszont érthető elsőre, hogy miért ugrott meg a benzin prémiuma is a kőolajhoz viszonyítva. Európa ugyanis nettó exportőr ebben a termékben és az Egyesült Államokat, Nyugat Afrikát és Ázsiát szolgálja ki benzinnel és keverék komponensekkel. Nem triviális tehát, hogy miért mozgatják az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatos hírek ennyire.

Európai dízel és benzin jegyzés felára (crack spread) Brent kőolajhoz képest
Forrás: Platts

A problémát a vákuum gázolaj (vagy ahogy a szakik hívják: VGO) nevű termék okozza. Ez a termék a finomítás során, a finomító vákuum desztillációs tornyában keletkezik és jellemzően további feldolgozáson esik át, fontos alapanyaga az üzemanyaggyártás fő üzemegységeinek, a hidrokrakkolónak (dízel előállítás) és a fluid katalitikus krakkolónak (benzin előállítás) is. Olyannyira fontos alapanyag, hogy az eddig szokásos üzemanyagmennyiség előállításához Európa importra szorult belőle. Az adatok azonban azt mutatják, hogy a háború kitörése után a tengeren Európába érkező orosz VGO import nagyjából a felére csökkent.

Oroszországból érkező tengeri vákuum gázolaj import Európába
Forrás: Kpler

A hiány pedig hamar érdemi emelkedést okozott a vákuum gázolaj európai jegyzésárában. A benzin kőolajhoz viszonyított prémiumát tehát két tényező is emelte, egyrészt a VGO hiány miatti alacsonyabb termeléssel kapcsolatos félelmek, másrészt a növekvő alapanyagköltség is. Mindkettő itt maradhat velünk a teljes olajembargó időtartamára, tartósan drágítva az európai üzemanyagárakat.

Nem segít az sem, hogy a dízel relatíve jobban drágult a benzinhez képest, ezért a komplexebb, rugalmasabb finomítók igyekezni fognak növelni a dízel kihozatalukat, jellemzően a benzin rovására, ami rövid távon még tovább csökkentheti a kínálatot. Még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy ennek a hatása nem lesz olyan tartós, mint a fenti tényezőké.

VGO és benzin prémiumok a Brenthez viszonyítva USD/hordóban
Forrás: Argus

Rendszeres olvasóink már tudják, hogy az olajipar és a finomítás egy nagyon komplex iparág, rengeteg összefüggéssel, amelyek többségével békeidőkben szerencsére nem kell tisztában lennünk ahhoz, hogy nyugodtan aludjunk. Azonban nemcsak a most a figyelem középpontjában lévő energiaellátás biztonsága, de egy nagyobb zökkenők nélküli energia átmenet is feltételezi, hogy a mindenkori szabályozási, szankciós döntések „apróbetűi” is rendben legyenek. A politika pedig nem mindig tudja felmérni, hogy alapvetően jószándékú döntéseinek, milyen másod-, harmad- és sokadik körös hatásai lesznek. Mint azt a VGO példája is mutatja, kis(ebb) horderejűnek tűnő döntések is könnyen tudnak maradandó károkat okozni az értékláncokban, akár globálisan is.

Még ha szkeptikusak is vagyunk a piac mindenhatóságában, azt látni kell, hogy a kialakult kereskedelmi kapcsolatok, különösen az energetikában, sok évtizedes együttműködés és optimalizáció végeredményei, amit könnyű egyik napról a másikra felrúgni, de sokkal nehezebb új alapokra helyezni. A szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében eddig is óriási kihívás várt az energiaszektorra, most pedig egy még gyorsabb, korábban soha nem látott ütemű átszervezés, újraszervezés előtt áll a szektor. Nemcsak Európában, hanem az egész világban. Szerencsére meg lehet csinálni, a kérdés az, hogy milyen áron.