Amerikai olajexport és hatalmas klímaváltozás

Ma jelent meg a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss hosszútávú kitekintése, a World Energy Outlook. Ez egyelőre csak egy rövid áttekintés a jelentésről, később részletesebben is foglalkozunk majd vele a blogon. Első látásra a legérdekesebb (és a nemzetközi hírügynökségek által is hamar felkapott) állítás az, hogy 2020-ra – Szaúd-Arábiát és Oroszországot egyaránt megelőzve – az Egyesült Államok olajtermelése lesz a világon a legmagasabb. Ez természetesen a nem-konvencionális olajtermelésnek tudható be. Az összes amerikai olajtermelés kb. 50%-kal emelkedik a jelenlegi szinthez képest.

Az IEA alap szcenáriója szerint 2030-ra az Egyesült Államok már nettó olajexportőrré válik – ez egy jelentős újdonság a tavalyi jelentéshez képest. Mindazonáltal jogosan hangsúlyozzák, hogy az ország továbbra is ki lesz téve a világ többi részéből eredő esetleges olajár-sokkoknak. Így tehát alaptalan az a félelem, miszerint az Egyesült Államokat a jövőben nem fogja érdekelni más térségek ellátásbiztonsága (ld. korábbi posztunkat a témában, melyet a 2011-es World Energy Outlook alapján írtunk). Az amerikai kínálat jelentős növekedése ellenére az IEA várakozásai szerint a reál olajár továbbra is magas marad (jelenlegi árszínvonal mellett $125/hordó 2035-re).

Forrás: IEA

Volt azonban egy kutya, amely nem volt elásva: az IEA nem verte nagydobra, hogy gyakorlatilag teljesíthetetlennek tekinti a klímaváltozással járó 2 C°-nyi növekedési korlátot. Megfogalmazásuk szerint „Az energiahatékonysággal kissé tovább marad nyitva a lehetőség a 2 C°-os növekedésre”; ez a lehető legóvatosabb, politikailag legkorrektebb megfogalmazás. Az alap szcenárió 3,6 C°-os emelkedéssel számol, amely hatalmas változás. Még a legújabb „hatékony világ” (efficient world) szcenárióban is óriási, 3 C°-os növekedést feltételeznek. (Az idei tanulmányban külön figyelmet fordítanak az energiahatékonyságra. Példának okáért kiemelik, hogy az építőiparban a teljes megtakarítási potenciál akár négyötöde is kiaknázatlan maradhat további intézkedések hiányában.)

Mire is számíthatunk ezek alapján alapesetben? Mire mindenki ráeszmél a klímaváltozás következményeire, már túl késő lesz, és pánikszerű reakciókkal (vagy a felmelegedést ellensúlyozó óriás léptékű, eddig még ki nem próbált „geomérnöki” beavatkozással) lehet majd csak kezelni. Érdekes világ lesz: kedvezni fog a német vörösbor-termelésnek, másnak – így pld. az energiapiacok fennmaradásának – viszont már kevésbé.