Bulgáriában látszólag ez történt. A gáz mindig is átpolitizált dolognak tűnt itt a régióban, az áram ára kevésbé. De ez mostanában megdőlni látszik. Mi történt, ami ezt megváltoztatta? Vagy megváltoztatta-e egyáltalán? Mik a hatások?

Igazából mi is csak találgatunk. Először is, mint később visszatérünk rá, nem biztos, hogy ez feltétlenül az, aminek látszik. Biztos, hogy a válság jelentősen csökkentette a lakosság jövedelmét, ezért minden termék és szolgáltatás, amire a lakosság költ, potenciálisan politikai téma. Minden árat kontrollálni pedig –még ha valaki akarná is – képtelenség. De miért átpolitizáltabb a „rezsi-kérdés”, mint például a dohány-kérdés, miközben pl. Magyarországon a lakossági fogyasztásban hasonló súlyt képvisel az áram és gáz együtt, mint a dohány és az alkohol?

Az áramárak miatt tüntettek. Forrás: irishtimes.com

A „rezsi” pszichológiája – egy nagy ütés jobban fáj, mint a sok kicsi

Biztosan közrejátszik az is, hogy a rezsiköltség, mondjuk a már-már mitikus gázszámla rendszeresen, havonta egyszer érkezik, nem pedig a hónap során elosztva, mint sok más kiadás. Amit gyakrabban, kis összegben fizetünk, az nem olyan feltűnő, ha pedig ennél ritkábban merül fel egy-egy nagy kiadás, ott kevésbé él az összehasonlítás a fejekben – a hűtőszekrény ára ritkán politikai téma. A sárga csekk csak tovább ront a helyzeten: tény, hogy sokan könnyebben költenek például bankkártyáról (vagy hitelkártyáról), mint hogy készpénzt adjanak ki.

Emellett szezonális a kiadás, a téli hónapokban jóval nagyobb a fogyasztás – ez többnyire a csekkeken is látszik, bár nem szükségszerűen, lehet éves kiegyenlített részszámlákat is kérni. A villamosenergia-számla viszont nem annyira szezonális, mint a gáz– legalábbis Magyarországon. Bulgáriában viszont igen: ott sokkal fejletlenebb a gázhálózat (meg kevesebb az átlagos fűtési igény), ezért viszonylag sokan fűtenek villannyal. És ha épp hideg van (ahogy most volt), akkor ez ott rendesen megdobja a villanyszámlát, amire még rájött a karácsonyi időszak sütés-főzése. Magyarországon egyébként csak kevesen fűtenek villannyal, és ezek egy jó része a villamosenergia-iparban dolgozók hiperkedvezményes tarifáján kapja az áramot. Nekik olcsóbb villannyal fűteni, mint bármi mással.

Ugyanahhoz a hatáshoz emelni kell a dózist

De a politika és a sajtó mégis valószínűleg erősen túlbecsli a rezsiköltségek politikai hatását. Erre persze bizonyítékot nehéz lenne találni, ehhez alternatív világokban kéne kísérleteket folytatni. Mi lett volna a jelenlegi kormány népszerűségével, ha nem csökkentette volna januártól a „rezsit”? Vagy ha 2006 közepén nem emelnek gázárat, vajon kevésbé esett volna a kormány népszerűsége?

2006 év elején például jóval több, mint 10%-kal magasabb volt a villamos energia és gáz ára, mint 2 évvel korábban, ez mégsem látszott az akkori kormány népszerűségében. Persze sok fronton ment közben az osztogatás. 2006 második felében pedig kb. ugyanakkor következett be a gázár drasztikus emelkedése, mint az őszödi beszéd hatása, tehát ezeket nagyjából lehetetlen egy kvantitatív elemzésben szétválasztani.

A pszichológus-közgazdászok (pl. a múltkor ajánlott Kahneman) megmutatták, hogy többnyire nem az abszolút árszintek számítanak, hanem a változások a referencia-szinthez képest.  Ugyanakkor az emberek gyorsan megszokják az új status quo-t (még akkor is, ha mondjuk a számlán havonta szembesítik őket a csökkenés mértékével). A csökkentések marginális hatása valószínűleg szintén csökken (meg egy idő után az időről időre bekövetkező csökkentést is status quo-nak tekinthetik): egyre nagyobb engedményeket kell adni, hogy továbbra is éreztessék hatásukat.

Mellékhatások és melléhatások

A mellékhatások pedig elég komolyak: ha mesterségesen alacsonyan tartjuk az árakat, akkor az nagyobb fogyasztásra ösztönöz, nincs ösztönzés a megtakarításokra, ablakszigetelésre, arra, hogy legközelebb a  kevesebbet fogyasztó mosógépet vegyen a vásárló. Arról nem is beszélve, hogy a legszegényebb rétegek egyáltalán nem részesülnek a csökkentések hatásaiból: például egy jó részük nem gázzal, hanem fával, hulladékkal fűt.  Az áttételes hatás, ami a (nemcsak a szektorbeli) befektetői bizonytalanságból adódik, szintén nehezen felmérhető. Az biztos, hogy Magyarországon jelenleg jóval alacsonyabb a beruházási ráta és a külföldi működőtőke-befektetés, mint a régió többi országában.   

Bulgáriában sem az áramár volt a bajok fő forrása: hatalmas korrupció, politikai tehetetlenség, széles leszakadó rétegek. A munkanélküliség több mint duplája a válság előttinek. Ha nem növekedett volna az áram ára, valószínűleg valami más miatt pattant volna el a húr.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebook-on, vagy iratkozz fel hírlevelünkre!