Vagy mindkettő, ebben a sorrendben? Kínában idén haladja meg a 10 ezer dollárt az egy főre eső jövedelem. Összehasonlításunk azt mutatja, hogy azok az autoriter országok, amelyek elérték ezt a szintet, a következő évtizedben sokkal demokratikusabbá váltak.

Demokratikusabb lesz-e Kína a gyors gazdasági növekedés miatt? Továbbra is folyik a vita arról, vajon demokratikusabb politikai rendszerhez vezet-e a magasabb jövedelem. De úgy gondolom, ha a történelmi mintákból indulunk ki, Kína tíz év múlva sokkal nyitottabb lesz politikailag (vagy megragad a jelenlegi jövedelemszinten).

Forrás: asianconservatives.com

2014-ben az egy főre eső GDP Kínában meg fogja haladni a 10 ezer dollárt (2013-as dollárban számolva, vásárlóerő-paritáson, az IMF adatai alapján). Összehasonlításul: Magyarország ezt a szintet kb. 1973-ban lépte át, és most az egy főre jutó GDP 20 ezer dollár körül van.

A 10 ezer dolláros szint fontos küszöbértéknek tűnik a demokratizálódás szempontjából, bár a konkrét értéket természetesen nem lehet pontosan belőni. Történelmi tény, hogy a főbb olajtermelőket leszámítva az összes olyan ország, mely tartósan át tudta lépni ezt a szintet már vagy eleve többé-kevésbé demokratikus volt, vagy tíz éven belül azzá alakult át (ha külföldi csapatok tartják megszállva az országot akkor ez a folyamat nyilván későbbre tolódhat).

E hüvelykujjszabály alól Szingapúr az egyetlen kivétel. De még Szingapúrt is valahová az autokrácia és a demokrácia közé teszi (ún. „anokráciának” nevezi) az országok politikai berendezkedését elemző Polity projekt. Szingapúr -2 pontot ért el a -10-től 10-ig terjedő skálán, míg Kína a besorolásban autokrácia, -7-es pontszámmal.

Kivétel lehet még Fehéroroszország, mely még belül van a tíz éven, – ám a belorusz esetben egyrészt feltételezhetően hazudnak az egy főre eső GDP-ről, másrészt pedig amúgy is valószínűleg van egyfajta hajlam a demokratizálódásra hosszabb távon.

A gazdagabb országok demokratikusabbak – és fordítvaForrások: IMF, Polity IV adatbázis. A mintából kihagytuk azokat az országokat, ahol az olajból származó bevételek meghaladják a GDP 10%-át (a Világbank határértéke), valamint Luxemburgot

Hogy mérhető a politikai berendezkedés? A demokrácia és autokrácia mérőszáma

A posztban használt indexet az ún. Polity IV projektből vettük át, melyet a Political Instability Task Force munkacsoport, a Societal System Research Inc. kutatócég, ill. a Center for Systemic Peace intézet (és a háttérből az amerikai kormány) támogat. Az éves szinten lebontott adatbázis jelenleg 167 országra terjed ki, egyes esetekben akár az 1800-as évig visszamenően. Számos különböző változót vizsgál, köztük a demokrácia és az autokrácia számszerűsített szintjét egy adott évre és országra vonatkozóan, ezúton elismerve azt, hogy a két típus akár egyidejűleg is jellemző lehet. Az itt felhasznált politikai berendezkedési mutatót („polity score-t”) pedig úgy számolják, hogy egyszerűen kivonják az autokrácia mérőszámát (0-tól 10-ig terjedően) a demokrácia mérőszámából (mely szintén ezen a skálán mozog); a végső mutatószám tehát -10 és 10 között mozoghat. Számos érdekes ábrát is lehet itt találni, érdemes a fenti linket böngészgetni.

A lenti ábrán az a néhány ország látható, amelyek a 10 ezer dolláros egy főre eső jövedelmi szint túllépésekor még negatív volt a politikai berendezkedési mutató (azaz akkor autokratikusak voltak). Az országok által bejárt út persze nem volt nyílegyenes, (pl. Görögország politikai kilengései, a megkésett spanyol átmenet, amely csak 10 év után kezdődött stb.), de ezek többsége sokat haladt a demokratizálódás irányába egy évtized leforgása alatt.

Mind a demokrácia (pontosabban szólva annak hiánya…), mind az egy főre jutó jövedelem terén Kína ma nagyjából ott tart, ahol Tajvan 30 évvel ezelőtt. Könnyen megeshet, hogy Kína hasonló demokratizálódási (és növekedési) pályát követ majd, mint Tajvan, csak 30 év késéssel.

A politikai elnyomás jelenlegi szinten tartása nem tűnik reális opciónak. A Kínai Kommunista Párt vezetősége talán tényleg abban reménykedik, hogy sikerül egyfajta hatalmas Szingapúrt építeniük az országból, de ez Kína óriási mérete és sokszínűsége miatt szinte lehetetlen lenne. Ráadásul még ehhez is valamilyen politikai nyitásra lenne szükség.

A demokratikus átalakulás általában gyors

Források: Polity IV adatbázis, IMF, PWT. A hiányzó értékeket interpoláltuk

Persze a magas jövedelem önmagában nem feltétlenül a tényleges kiváltó oka a demokratizálódásnak. Mint ahogy az egyik fenti link is kiemeli, lehetséges, hogy mindkettőt egy közös, harmadik dolog okozza (nevezzük ezt egyfajta „X-faktornak”). Ez viszont a fenti gondolatmenet szempontjából mellékes. Ugyanis ha Kína esetében tényleg hiányzik ez a bizonyos „X-faktor”, akkor mostantól hosszú távon nem fog tovább nőni. Ilyenre is van történelmi példa: Argentína több alkalommal is meghaladta a 10 ezer dolláros egy főre eső jövedelemszintet, viszont a hosszú stagnálási periódusai alatt ez mindig vissza is esett. Nem valószínű (egyelőre), hogy Kína ilyen típusú stagnálásba zuhanna vissza, az öregedni kezdő társadalma ellenére.

Ami viszont már valószínűbb, az egy kínai gazdasági recesszió az elkövetkező néhány évben. Sőt, egy ilyen gazdasági visszaesés még akár fel is gyorsíthatná a demokratikus átmenetet, mint ahogy ez például Indonéziában történt az 1997-es ázsiai pénzügyi válság után.

Az optimista forgatókönyv szerint tehát Kína az elkövetkező évtized során „váratlanul” demokratizálódik. Érdemes külön kiemelni, hogy a fenti ábrán bemutatott országok többségében meglehetősen gyorsan, pusztán néhány év leforgása alatt zajlott le ez az átmenet (ez alól Tajvan „menedzselt rendszerváltása” jelenti a kivételt). És persze ne felejtsük el azt sem, hogy a demokráciák ritkán háborúznak egymással.

Viszont a pesszimista forgatókönyvben az elit – a politikai nyitás iránti nyomást érzékelve – sokkal nacionalistább és elnyomóbb irányba fordul, és a társadalmi elégedetlenséget a „külföldi hatalmak” felé igyekszik terelni. Hosszú távon persze ez is elvezethet valamiféle békés és demokratikus végcélhoz, mint ahogy ez mondjuk Németországban történt a II. világháború után – persze rengeteg emberi szenvedés nyomán. Ahogy Mark Twain is mondta, a történelem nem ismétli önmagát, de rímel – remélhetőleg Kína el tud kerülni egy hasonló „kitérőt”.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!