A világ legfélelmetesebb autoriter vezetői közül sokan mesterségesen tartják fiatalon magukat: divat vagy racionális választás?

A moszkvai divatdiktátor: Vlagyimir Vlagyimirovics (61)
Forrás: Celebchanges.com

Putyin tesztoszteronja nem tesz jót a demokráciának – írtuk pár hete az ukrajnai események kapcsán. A tesztoszteron-téma azóta sem hagyott minket nyugodni…

Képzeljük bele magunkat egy öregedő vezető helyzetébe, akit minden irányból veszély fenyeget: puccskísérletek, titokzatos külföldi erők, a bankmaffia, vagy épp a saját fiad is bármikor ellened fordulhat. Azonban úgy tűnik, létezik egy ezeknél is félelmetesebb ellensége egy vezetőnek: az anyatermészet.

Feltűnt, hogy milyen sok kiskirály járt az utóbbi években plasztikai sebésznél? Elég csak Putyinra, Kadhafira vagy Türkménbasira gondolnunk. Sokunkat izgat a kérdés, hogy vajon miről beszélgetnek ezek az emberek a hosszú diplomáciai vacsorákon. Azt tippelnénk, hogy kedvelt téma ötleteket adni ráncfelvarrásokról, vagy plasztikai sebészeket ajánlgatni egymásnak (Kadhafi és Berlusconi például osztoztak a sebészükön).

Azon kevés dolgok egyike, amire Kadhafi mindig nagy gondot fordított: a külseje
Forrás: Vanity Fair

Vajon csak a férfiúi hiúság nem engedi meg nekik a tisztes megöregedést? Szerintünk ennél azért többről is lehet szó: lássuk, mik lehetnek a racionális szempontok, amiért ezek az alfahímek plasztikai sebésszel fiatalítják meg magukat.

Egy vezető öregedése eszébe juttatja a népnek, hogy bizony ő sem halhatatlan. Ez pedig arra készteti az embereket, hogy feltegyék magukban a kérdést: mi is lesz velünk, ha ő már nem lesz? Valahol itt kezdődnek az öröklésért folytatott küzdelmek: a leghűségesebb tábornok és a saját fia először egymás ellen, majd a vezető ellen is fordulhat.

Érdekes módon az öregedő diktátorok viselkedését már sok társadalomtudós választotta kutatási témájául. A legfontosabb feltevés az, hogy ahogy öregszünk, egyre rövidebbé válik az időhorizontunk: egy vezető esetében egyre kevésbé érdekli az ország hosszú távú fejlődése (például hogy kedvező feltételeket teremtsen a külföldi befektetőknek), és inkább elkezd egyre többet és többet elvonni („lopni”) a népesség vagyonából.

Ezekből az „elvont” vagyonokból aztán el lehet kezdeni azokat a nagyszabású projekteket, amikre még az ükunokák is emlékezni fognak. Népszerű például a különböző nagyméretű aranyszobrok állítása (pluszpont, ha még közben képes forogva követni a nap járását is), de ilyen lehet egy-egy város vagy stadion építése is.

Vagy mondjuk egy másik ország megszállása. Ezt tuti még a dédunokák is emlegetni fogják.

Miután Türkménbasi feketére festette a haját, betiltotta az összes olyan karórát az országban, amin még ősz hajjal szerepelt.
Források: Flickr és WorldNomads

Egy harvardi professzor kutatásai szerint minél öregebb egy vezető, annál nagyobb a valószínűsége, hogy katonai konfliktust robbantson ki. Ennek oka szerinte egyrészt az előbb bemutatott rövid távú kultuszépítés lehet, másrészt pedig az, hogy az idősebb vezetőknek jobb az intézményi beágyazottságuk (tehát kevésbé kell félniük politikai ellenfeleiktől). Ráadásul eredményeik szerint a háborút leggyakrabban kezdő vezetőket épp az oligarchikus berendezkedésű országokban kell keresnünk.

Állati párhuzamok: az alfahímek és az öregedés

Forrás: gombechimpanzees.org

Az öregedés nem csak az emberi diktátorokat fenyegeti. Az állatvilág alfahímei is képesek igazi diktatúrákat kiépíteni. A csimpánztársadalom például szigorú hierarchiára épül, ahol az egyes majmok státusza nem csak a fizikai állóképességen múlik, nagyon fontos még az agresszivitás, az intelligencia, a koalícióalkotási képesség, és más személyiségjegyek is.

Egy alfahímnek nagyon kell vigyáznia viselkedésére, hiszen sokszor a gyengeség legkisebb jele is elég lehet egy felkelés kirobbanásához. Ha ezt el akarja kerülni, folyamatosan éreztetnie kell velük, ki is a főnök a törzsben. Ahogy Jane Goodall írta az általa megfigyelt egyik csimpánz alfahímről, Mike mesterévé vált a „stratégiai gondolkodásnak és az ügyes társadalmi manipulációnak”.

Ha egy alfahím elkezd öregedni, általában szó szerint foggal-körömmel ragaszkodnia kell a státuszához, hiszen egy új alfa általában megöli, vagy legalábbis súlyosan megsebesíti elődjét. Ahogy öregszik, el tudja kerülni a közvetlen összetűzéseket egy ideig (akár évekig is). Ilyenkor sokat segíthet a blöffölés; megfélemlítheti ellenfelét erős gesztikulációval: a kezekkel való intenzív hadonászás, botok egymás felé dobálása vagy gyors futás az ellenfél irányába. És persze ezeket mind a megfelelő hanghatásokkal kell igazán félelmetessé tenni.

Az öregedés látható nyomait a majomtársadalomban azonban nem ilyen egyszerű elrejteni: az alfa egyre vékonyabbá válik, a szőre elkezd szürkülni és a fogak hullani kezdenek. Végül, ha már nem lehetséges fenntartani az alfához illő belső és külső tulajdonságokat, egy napon egy fiatal és erőtől duzzadó trónbitorló fog feltűnni, aki letaszítja trónjáról az állati diktátort.

Ez alapján úgy tűnik, az emberek nem szeretnék, ha vezetőjük megöregedne: nem szeretik a gazdasági növekedés csökkenését, és a legtöbb esetben nem szeretik háborúba küldeni a gyerekeiket sem. Ehelyett lehet, hogy inkább a nyílt szembeszegülést választják vele szemben.

Ezért lehet „hasznos” egy modern vezető esetében a botox használata. Segít divatosnak és fiatalnak maradni, ami megvéd a hazai és nemzetközi támadásoktól. Úgy tűnik tehát, van kapcsolat Putyin ráncfelvarrása és a krími hadművelet között: Putyin ezekkel próbálja elterelni a figyelmünket ráncosodó homlokáról.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

 

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!