De ami késik, nem múlik. Janukovics elkergetése Putyinnak is figyelmeztetés, hasonló valamikor később Oroszországban is megismétlődhet. Újra elővettük egy évvel ezelőtti posztunkat, amiben azt vizsgáltuk, hogy hol lehet demokratizálódás a következő években. Ukrajna köztük volt. És Oroszország is.

Majdnem napra egy évvel ezelőtt írtunk egy posztot arról, hogy a sok tesztoszteron nem tesz jót a demokráciának. Ennek a fő témája az volt, hogyan függnek a társadalom összetételétől, a gyerekszámtól a forradalmak és a gazdasági növekedés.

Az ukrán események miatt most újra elővettük a térképet, amit akkor készítettünk, arról, hogy mely országokban lehet elmozdulás a demokrácia irányába 2020-ig, a demográfiai és jövedelmi viszonyok alapján. A sok fiatalból álló, szegényebb országokban (és ahol sok az olajbevétel) kisebb az esélye a demokráciának. (A becslésünkről részletek a keretes írásban.)

Demokratizálódó (kék) és diktatórikus irányba mozduló (piros) országok. A szín intenzitása a statisztikai valószínűséget jelöli. Klikkel elérhető az interaktív térkép. Forrás: saját előrejelzések, az egy évvel ezelőtti posztból.

A nagyon sok fiatalból (konkrétan fiatal, 15-30 év közötti férfiból) álló társadalmakban kisebb a demokrácia és nagyobb a politikai instabilitás esélye; ennek már elég komoly irodalma is kezd lenni (lásd például itt, itt, és itt). A regressziós becsléseinkben a demokratizálódást a jövedelemmel, az olajbevételekkel, és a fiatalok arányával magyaráztuk. Ezek alapján a szegényebb országokban és az olajtermelők esetében is alacsony a valószínűsége egy stabil demokráciának. Ennek alapján megbecsültük, hogy mely országokban várhatnánk azt, hogy 2020-ra demokratizálódjanak (kék szín), és mely országokra azt, hogy a diktatórikus irányba mozduljanak (piros).

És lám, lám, Ukrajna is sötétkékkel jelölt a térképen: a becslésünk alapján nagy volt a valószínűsége az elmozdulásnak a demokrácia irányába. A társadalom öregszik, olajbevételek nincsenek, a jövedelem nem túl nagy ugyan, de azért ahhoz elég, hogy már valamiféle öntudatos középosztály kialakuljon a gazdagabb részeken. (7400 dollár/fő vásárlóerő-paritáson, annyi, mint Kínáé volt 2010-ben.)

Félreértések elkerülése végett: ez nem egy melldöngetős poszt, hogy „na ugye, mi már egy éve megmondtuk”, mi lesz. Egyáltalán nem. Az egész szépsége az, hogy legfeljebb a demokrácia irányába ható nyomást lehet jelezni, de ez nem jelenti azt, hogy bárki tudná, lesz-e változás egy adott rezsimben, pláne, hogy mikor. És persze még egyáltalán nem biztos, hogy Ukrajna a végén demokratikusabb lesz, és hogy sikerül visszaszorítani a korrupciót és kezelnie a belső megosztottságot.

Ukrajna esetében a tesztoszteront egyelőre Putyin képviseli

És hogyan jött mindehhez a tesztoszteron a tavalyi posztban? Abban a cikkben arról írtunk, hogy a Kínában az egykepolitika miatt lesz 24 millió olyan férfi 2020-ra, akinek nem jut nő. Ez elég komoly instabilitást okozhat majd ott. (Nemrég írtunk Kína esetleges demokratizálódásáról is: a történelmi példák azt mutatják, hogy növekvő jövedelem mellett erősen nő a valószínűsége a demokratizálódásnak).

Putyin és a tesztoszteron. Kép: lazerhorse.org

Ukrajna esetére visszatérve, a tavalyi mondást elferdítve: a demokráciának láthatóan Putyin tesztoszteronja sem tesz jót. A tesztoszteron agresszívvá, (és kiismerhetetlenné?) teszi a viselkedést. Alig egy hónapja a linkajánlónkban a Putyin bevonulásáról gondolkodó cikk elé még odabiggyesztettük, hogy vajon összeesküvés-elmélet-e. Az (el nem ismert) bevonulás Ukrajnába azért majdnem mindenkit alaposan meglepett…

De sokan leírták azt is, hogy igazából Oroszország sem a stabilitás mintapéldája, elsősorban gazdaságilag. Totálisan olaj- és gázfüggő. A központi költségvetés 50%-át az olaj- és gázbevételek adják. Az olajárak az utóbbi években nem nőttek tovább, és az orosz GDP növekedése 1% körüli szintre lassult. Az eddig is jelentős tőkemenekítés a potenciális háború hatására majdnem biztosan felgyorsult (a rubel történelmi mélypontra süllyedt), és a befektetők bizalma nem fog egyhamar visszaállni, még ha most sikerült is elkerülni (eddig) a komolyabb összecsapásokat. Ha az olajárak csökkenésnek indulnának, amire van esély, az komoly problémákat okozna.

Ez persze rövidtávon inkább kiszámíthatatlanná teszi Putyin viselkedését. Amikor nőttek az olajárak, könnyű volt osztogatni, viszont amikor nincs újabb „ingyen pénz”, akkor kezdődhet a politikai/gazdasági csapkodás. (Hasonló figyelhető meg amúgy Venezuelában is, ami ebből a szempontból jóval Oroszország előtt jár.).

Euromajdan a Vörös téren?

Erről talán kevesebb szó esik a sajtóban, de Janukovics elkergetése Putyinnak is figyelmeztetés, hasonló valamikor később akár Oroszországban is megismétlődhet, épp azért mert az osztogatás nem tarthat örökké.

Persze Putyin mindent megtesz, hogy az ellenállást csírájában elfojtsa, és erre több eszköze is van, mint Janukovicsnak. De azért azt ő is tudja, hogy nem lehet mindig mindenkit elkussoltatni, és erre a majdani golyózáporban előrenyomuló ellenzékiek a legjobb példa.

Apropó nem lehet mindenkit elkussolni: apró, de érdekes mozzanat volt a napokban az egyébként általában orosz propagandát nyomó Russia Today angol nyelvű tévécsatorna Washingtonban ülő, amerikai származású riporterének kiállása, aki élő adásban állt ki az ukránok mellett és ítélte el az orosz katonai beavatkozást. (Valószínűleg ki nem rúgják, az rossz publicitás lenne, de lenne egy fogadásunk, hogy élő adásba nem fogják engedni.)

Abby Martin, aki be mert szólni

Nyitva tartani az opciókat

Még ha ez teljesen távolinak tűnik is, Putyin fejében és az összes orosz oligarcha fejében is biztos ott van valahol mélyen, hogy lehet, hogy egyszer majd menekülnie kell. És akkor fontos lesz, hogy ne zárolják az összes pénzét, legyen miből fenntartani a luxuséletmódot valami félreeső karib-tengeri magánszigeten.

Ezért fájhat nekik, ha a nyugati országok zárolni kezdik a pénzeiket, megnehezítik az utazásukat.. Ez könnyen még Putyin ellen is hangolhatná az oligarchákat – nekik fontosabb a nyugalom, mint a legnagyobb kutyáknak, a kisebb játékosoknak ugyanis nem biztos, hogy jár majd menedékjog valami baráti államban. Ezért lehetnek az ilyen célzott intézkedések valóban hatásos fegyverek a nyugat kezében. És az is lehet, hogy a szankciók belengetésének részük van Putyin látszólagos visszakozásában.

De az is lehet, hogy Putyin egyelőre elérte, amit akart: a Krímet nagy valószínűség szerint de facto Oroszországhoz tudja csatolni, még ha papíron független is lesz (vagy akár marad Ukrajna része – végül is belegondolva nem rossz az az egymillió oroszbarát szavazat az Ukrán választásokon). A látszólagos „kivonulás” (aminek ellenére még mindig több tízezer orosz van a Krímben) még jobban legitimálhatja is a valószínűleg megtartandó népszavazást a félsziget „autonómiájáról”. A többit meg majd meglátjuk később.

Az viszont biztos, hogy a húsz éve népszerű sláger a történelem végéről, a nyugati rendszerek egyeduralmáról mára végleg kimúlt, már ha ebben még bárki kételkedett. Túl sokan (és túl sok tesztoszteronnal) érdekeltek még abban, hogy a történelemnek ne legyen vége. Persze a liberális demokráciák hatékonyabbak hosszú távon mind a kemény diktatúráknál, mind pedig a Putyin – féle keménykedő autoriter rezsimeknél, még ha rövid távon sokszor úgy is tűnik, hogy hátrányban vannak. De erről talán majd egy külön posztban…

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

 

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!