Beköszöntött a térkép-módosítás szezonja

Krím, Kelet-Ukrajna, Skócia, Szíria, Irak, Dél-kínai-tenger...Utoljára talán a Szovjetunió összeomlásakor mozogtak annyit a határok világszerte, mint amennyi változás most kinéz. Miért? Mik jöhetnek még? Sokáig tarthat az átalakulás.

cartoon.jpg

Találd meg a 10 különbséget a két képen. Forrás: genevalunch.com

Beköszöntött a térkép-módosítás szezonja. Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, és Skóciában szeptemberben népszavazást tartanak a függetlenségről (persze ez két NAGYON markánsan különböző megközelítés). Kelet-Ukrajna határai egyre inkább elmosódnak, míg nemsokára talán a katalánok is voksolnának a kiválásról. A közel-keleti határok is átalakulóban vannak, legalábbis a tényleges kontrollt illetően: Szíria, Irak és Líbia térképe is úgy néz ki, mint egy színes foltokkal tarkított modern festmény. Mindeközben erősödnek a nacionalista feszültségek a Dél-kínai-tengeren. Röviden: úgy tűnik, napjainkban a szuverenitás sokkal fontosabb, mint pár éve volt.

De vajon miért? Amikor gyors a gazdasági növekedés, a legtöbb ember (meg persze ország és régió) egyre jobban él, így a jövedelemelosztás kevésbé számít. Viszont a szűkösebb és pesszimistább időkben – mint amilyenben most épp élünk – a világ inkább zéró-összegű játéknak tűnik. Az együttműködésből és kereskedelemből származó potenciális előnyök kisebbek, mint az önállósódással vagy az erőszakos területi terjeszkedésből szerezhetőek – vagy legalábbis sokan így látják.

És a jövedelmek elosztása is sokkal égetőbb kérdés, ha a gazdasági teljesítmény stagnál vagy csökken (és a várakozások szerint ez a jövőben is így lesz). Ez mind országokon belül, és azok között is hat: egyre inkább előtérbe kerülnek a (jövedelem-) elosztási konfliktusok. Ugyanakkor sokkal kisebb büntetéssel kell szembenéznie annak, aki megszegi a (nemzetközi) szabályokat, ha (a) mindenki más is így tesz, és (b) a többiek (köztük a korábbi világrendőr, az Egyesült Államok) saját belső problémáikkal vannak elfoglalva, és nem akarják felvállalni a nemzetközi status quo fenntartásának költségét.


A határmódosítás nem új dolog, és korábban is voltak már nyugisabb időszakok…

Így változtak a határok Európában 1000 év alatt (Vimeo)

Van, ahol tudják kezelni a szeparatizmust

Az eltérő intézményrendszerű és hagyományú országok nagyon különböző módon kezelik a szeparatista törekvéseket. Anglia és Skócia látszólag teljes nyugalommal várja esetleges különválásukat; ritka az erőszak és a megfélemlítés, bár azért akadt már rá példa. Katalóniában azért nehezebb a helyzet, de ott sem valószínű egy polgárháború. Mindkét esetben nagy eséllyel EU-tagok lennének az újonnan létrejövő országok, így szuverenitásuk egy része továbbra is Brüsszelre lenne átruházva.

Az 1993-as csehszlovák „bársonyos válás” simán zajlott, és ha a quebec-iek igennel szavaztak volna a függetlenedésre, Kanada többi része nem állt volna ellen. Gyakran nincs is hivatalos különválás, viszont a regionális autonómia olyan magas szintet ér el, hogy az „ernyőország” bár fennmarad, de már nincs érdemi jelentősége. Belgium létezik-e még egyáltalán, az ENSZ-tagságukat és az államkötvénypiacukat (na meg a focicsapatukat) leszámítva?

Az államok érettségének egyik mércéje az, hogy miként viszonyulnak a belső szeparatista mozgalmaikhoz. A gazdag demokratikus országok általában viszonylag jól kezelik a függetlenedési törekvéseket. És ezek az országok többnyire egymással is jól kijönnek: a prosperáló demokráciák a legritkább esetben (szinte soha nem) háborúnak egymással – bár persze ez a demokrácia és a háború pontos definíciójától függ.

És van, ahol nem

Az erőszakos fegyveres konfliktusok sokkal gyakrabban fordulnak elő mind a szegény/autokratikusabb országokon belül, mind azok között. Gyakorlatilag minden múltbeli esetben (polgár)háborúba torkollott az ilyen országok felbomlása: gondoljunk csak az indiai függetlenségre, vagy Jugoszlávia, Etiópia, Szudán, stb. esetére.

Ezért nem is meglepő, hogy a legtöbb politikus a status quo fenntartását szorgalmazza (legalábbis más, és nem feltétlenül saját országa tekintetében). A status quo fenntartásában érdekelt politikusok általában úgy érvelnek, hogy ugyan ma már másképp húznák meg az országhatárokat, túlságosan költséges lenne ezeket most már megbolygatni, és egyébként is veszélyes precedenst teremtenénk vele, ezért hagyjuk őket úgy, ahogy vannak.

De a status quo ennek ellenére is erodálódik a világ számos pontján, és az utóbbi időben felgyorsulni látszik ez a folyamat. Oroszország soha vissza nem térő alkalmat érzett Ukrajnában, és egyelőre úgy tűnik, megússza szárazon a Krím-félsziget annektálását (legalábbis rövidtávon - hosszú távon ez még könnyen további konfliktushoz vezethet).

Közel-Kelet: a helyzet fokozódik

A jelenlegi környezetben korántsem meglepő, hogy a Közel-Kelet jelentős változásokon megy át. Egyrészt a térség országainak többségében évszázadokra visszanyúló etnikai és vallási ellentétek mérgezik a helyzetet, másrészt a bőséges olaj- és gázkészletek megszerzése küzdelemre csábít (amelyekkel aztán magát a háborút is finanszírozni tudják). Sok helyen magas a kilátástalan helyzetű, könnyen felkorbácsolható érzelmű fiatal férfiak aránya.

Emellett pedig a közel-keleti határokat az I. világháború körül rajzolták, az identitást figyelmen kívül hagyva. Az elit gyakran a társadalomnak csak egy kis rétegét képviseli, és durva elnyomással tartja fenn hatalmát. A gazdaság sem jelent kiutat a tehetségesek számára: az üzleti életet megbénítja a túlburjánzott állami szabályozás, és elsősorban a kormányzati pénzkiosztás, korrupció hajtja, melyek megint a szűk elit érdekeit szolgálják.

A közel-keleti status quo már most is átalakulóban van, részben az ún. „arab tavasz” dominóhatása miatt, részben pedig az Irakból és Afganisztánból való amerikai csapatkivonás miatt. De tágabb értelemben ez a régi Ottomán Birodalom máig tartó felosztásának is tekinthető…

5 országból 14-et?

Idővel valószínűleg egy új status quo áll be a Közel-Keleten. Már a mostani eseményeket megelőzően is volt egyfajta spekuláció erről. A lenti térkép eredetileg 2006-ban jelent meg, és radikális változásokat rajzolt fel a térség határaiban.

pic1.jpg

Az új Közel-Kelet mintája? Forrás: Global Research

Nemrég pedig egy New York Times-os cikk vázolta fel, miként lehetne 5 országból 14. Az ISIS-es iraki felkelők területi ambíciói többé-kevésbé lefedik a térkép képzeletbeli „Szunnisztán”-ját.

pic.png

Így lehet 5 országból 14. Forrás: New York Times

A fenti változások közül persze van olyan, ami korántsem valószerű. De egyes országokban rendkívül komoly feszültségek lappanganak, melyeket valahogy fel kell oldani – akár különválással, akár a konfliktus „kiégésével” egy hosszabb háborút követően (mint ahogy az például Libanonban történt). Ez utóbbi azonban csak átmeneti megoldás, mivel egy, a háború borzalmaitól megkímélt generáció talán újrakezdené a harcokat. És ne zárjuk ki annak a (meglehetősen távoli) esélyét, hogy ezek az országok idővel Kanadákká és Svájcokká válnak, inklúzív államokká, ahol békés vita, reprezentatív politikai parlamenti képviselet és szavazás útján oldják fel az ellentéteket.

A befogadó társadalommá alakulás útja viszont gyakran rögös. Sőt, az átmeneti időszakban jelentősen megnő a fegyveres konfliktusok valószínűsége: ilyenkor már nincs valamilyen erős központi hatalom, mely elnyomná az ellentéteket, viszont az ország még messze van a jól működő, képviseleti politikai intézményrendszertől. Ebben az átmeneti időszakban a legnagyobb az esélye az országok szétesésének, viszont a létrejövő utódállamoknak talán nagyobb esélye van arra, hogy belső konszenzust érjenek el és elinduljanak az inkluzív állam felépítése és a demokrácia felé. Ezt megelőzően viszont könnyen nacionalista háborúkba keveredhetnek szomszédjaikkal. Ugyanakkor viszont a háborús fenyegetés miatt talán hatékonyságot növelő gazdasági reformokat vezetnek be.

Külön érdekesség, hogy a két térkép alapján Szaúd-Arábia sem immunis a változásra. És ez korántsem légből kapott feltételezés: az olajbevételek bősége és a demokrácia hiánya együtt komoly elnyomott feszültségeket fedhet el régiók és kultúrák között. Szaúd-Arábia esetleges felbomlása óriási felfordulást hozhat az olajpiacokon is. Az elit szunnita, míg az olaj többsége az ország síiták lakta, keleti részén található – ez nem sok jóval kecsegtet a békés különválásra nézve. Könnyen elképzelhető, hogy ha a feszültségek tényleg a felszínre kerülnek, akkor a világ valaha volt legdurvább olajkínálat-kiesése következne be.

Várjuk ki a végét… és lehet, hogy hosszú távon jobb lesz

Általánosságban elmondható, hogy hosszú időbe telhet (és sajnos sok áldozattal járhat) az átalakulás, legyen szó a Közel-Keletről vagy akár más régióról. És a külső szereplők sem tudnának egykönnyen segíteni ezen. Persze hasznos lenne olyan gyakorlati nemzetközi normák bevezetése, melyek a határmódosításokat és a szeparatizmust szabályozzák, de kellő kikényszeríthetőség nélkül ezeknek vajmi kevés jelentőségük van.

A helyi vezetők, elitek motivációinak átalakítása is segíthet egy kicsit, de csak egy kicsit. Persze, dobjuk ki Putyint a G8-ból. Használjuk a Nemzetközi Büntetőbíróságot. Köttessenek szabadkereskedelmi megállapodások; támogassuk az oktatási csereprogramokat, a bevándorlást (ez utóbbi még a demográfiai többleten is enyhítene). De ezeknek is megvannak a maguk korlátai…

economist.jpg

Dominók. Forrás: economist.com

Hosszú időbe telt, mire a ma létező gazdag, békés demokráciák kialakultak. Mostantól számolva – ha nem is évszázadok – de legalábbis évtizedek múlva tudnának az új országok erre a szintre jutni. Ne várjuk azt, hogy ez egyik percről a másikra történik meg. Viszont ne is zárjuk ki, hogy hosszú távon bekövetkezhet. Az ember könnyen pesszimistává válhat, ha csak az elmúlt (és következő pár év valószínű) közel-keleti és a világ egyéb részén zajló eseményeire gondol. De lehet, hogy ez csak a legsötétebb óra, és pont most alakulnak ki a jövőbeni együttműködés és integráció feltételei...

 

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

 

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulohordo.blog.hu/api/trackback/id/tr966464033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz

Elérhetőségeink

Magunkról

Energiáról, gazdaságról és minden egyébről.

A posztok szerzői a MOL-csoport dolgozói, írásaik a magánvéleményüket és nem feltétlenül a MOL-csoport hivatalos álláspontját képviselik.

Hírlevél

Our English blog has moved!

United-Kingdom-flag-24.png Visit Barrelperday.com!

 

Címkék

2021 (4) 2022 (4) ACEA (3) Afrika (3) áram (24) atom (10) autó (13) benzin (4) budget (3) car (4) China (6) climate change (17) CO2 (50) coal (3) cseppfolyós földgáz (LNG) (11) demográfia (6) dízel (5) electricity (4) elektromos autó (11) élet (23) élettartam (5) energia (5) energiahatékonyság (8) energiaválság (4) english (73) EU (47) Euro (4) euro (3) Euróövezet (3) Európa (9) Eurozóna (8) Eurozone (4) EV (3) fenntarthatóság (3) finance (3) finomítás (4) földgáz (6) gas (23) gasztro (4) gáz (51) gázár (4) gazdaság (10) Gazprom (19) GDP (3) geopolitika (10) Görögország (5) green (3) háború (6) heavy (3) heti olvasnivaló (129) Hungary (5) IEA (9) import (5) infláció (5) Irán (7) Iran (4) Japán (3) Japan (3) jövő (3) kérdőív (10) kereskedelem (3) kereslet (5) készletek (3) Kína (19) kitekintés (4) kivándorlás (3) klímaváltozás (24) költségvetés (5) környezetvédelem (22) Koronavírus (6) koronavírus (4) Közel-Kelet (3) közlekedés (10) KSH (6) life (3) light (6) LNG (20) magyar (139) Magyarország (16) megújulók (19) MidEast (8) munkaerőpiac (5) napelem (5) off-topic (33) oil (23) olaj (57) olajár (24) OPEC (8) OPEC+ (4) Oroszország (37) összefoglaló (3) palagáz (10) palaolaj (3) pénzügyek (17) petrolkémia (3) politika (10) poll (3) portfolioblogger (333) prices (4) renewables (11) Russia (4) Saudi Arabia (4) shale gas (3) szankciók (4) Szaúd-Arábia (7) szén (6) széndioxid (6) szolgálati (10) társadalmi problémák (3) tech (9) Tesla (3) transport (3) Ukrajna (12) USA (29) utazás (5) üzemanyag (10) várakozások (5) vásárlóerő-paritás (3) Venezuela (5) video (4) Összes címke
süti beállítások módosítása