Horváth Ágnes, Andrics Dóra

Tegnap Bécsben, 8 év után először az OPEC meg tudott állapodni arról, hogy csökkenti kitermelését. Miért lepődött meg mindenki? Miért söpörték összes geopolitikai problémájukat a szőnyeg alá az OPEC tagok? Miért csatlakozott Oroszország a megállapodáshoz?

Az OPEC országok részesedése a világ kitermelésében 10 év alatt 40%-ról 31%-ra csökkent. Közismert tény, hogy az erőviszonyokat az USA palaolaj forradalma változtatta meg. Nemcsak új, korábban elérhetetlennek tartott készleteket tudtak az amerikaiak bevonni a kitermelésbe (jelentős túlkínálatot okozva), hanem alapjaiban változtatták meg az olajkitermelő üzleti modellt. Ugyanis a nemkonvencionális kitermelők lényegesen rugalmasabban tudnak alkalmazkodni az olajár-ingadozásokhoz, kapacitásaikat időlegesen bezárva és viszonylag kis költségek mellett (a hagyományos kitermelőkhöz képest) újra is tudják nyitni azokat. A jobb tervezhetőség és kiszámíthatóság miatt, a pénzügyi áttétel is jelentősen különbözik ezeknél a vállalatoknál. Könnyebben találnak finanszírozást, tovább növelve ezzel a flexibilitását a termelésnek.

Mi lett a következménye a palaolaj-forradalomnak? Az OPEC elvesztette kontrollját az olajkínálat felett. Ezt felismerve, az elmúlt években alapvetően a piaci részesedésének megtartására törekedett, hagyta hogy az olajár essen a túlkínálat miatt. Közben valószínűleg abban is reménykedve, hogy egy ponton csak eléri az olajár azt a szintet, amin már nem éri meg az amerikai kutakat üzemeltetni. Az USA azonban újra és újra meglepte a világot, hogy mennyire alacsony olajárszintekkel is lehet a palaolajtermelőket kiárazni. Bár a kutak száma jelentősen csökkent és folyamatban van egy erős konszolidációs folyamat is a túl sok eladósodott belépő miatt, sikerült a termelési költségeket annyira csökkenteni, hogy egy jelentős hányada az USA termelőknek továbbra is a piacon van. Miközben az olajár idén a 27-42 dolláros sávban mozgott alapvetően. Ez korábban elképzelhetetlennek tűnt.

Egy másik jelentős tényező, hogy a technológiai fejlődés a környezeti tudatosság jegyében olyan irányba mozdult el, hogy már senki sem várja az olajkereslet jövőbeni felfutását, már senki sem fél az olajkészletek lemerülésétől. Ennek megfelelően már nem a legmagasabb költségű kitermelők határozzák meg hosszabb távon az olajárat, hanem a palaolaj kitermelés költségei. Ezért nem számít senki az olajárak jelentős emelkedésére a jövőben. A szakértők többsége egy szűkebb sávban (jellemzően 50-70 $) között várja az olajárat egészen hosszú távon is.

Akkor mégis miért csökkenti kibocsátását most az OPEC? Bár a kínálatot és az árakat hosszú távon már nem tudja alakítani, rövid távon – a termelésváltoztatás késleltett hatása miatt – tud hatni az árakra. Az elmúlt hónapok eseményei arra is rávilágítottak, hogy egy 10 dolláros emelkedést még a meg nem kötött megállapodás híre is tud okozni. Ez pedig életbevágó jónéhány olajtermelő országnak. Különösen Venezuela, Nigéria, Irak, Irán és Oroszország vannak kifeszített helyzetben. Az olajkitermelő országok – beleértve a többieket is - gazdasága az olajbevételekre épül. Még akkor is, ha historikusan egyáltalán nem tekinthető alacsonynak az 50 dolláros olajár (az elmúlt 150 évben az átlag 35 dollár volt 2014-es árakon), annak a realizálása, hogy most már rövid időre sem lesz valószínűleg a 100 dollár közelében újra, jelentős strukturális reformokra kényszeríti ezeket az országokat. Vagyis eljutottak olyan szintre, amikor már az a 10 dolláros árkülönbség is húsbavágó és időt nyer nekik a gazdaság átalakítására. Ez valószínűleg a magyarázat Oroszország vártnál aktívabb szerepvállalására is.

Két érdekes mozzanata volt még a tegnapi napnak. Az egyik, hogy Irán újra az OPEC teljes jogú tagja lett. A 2005-ös bázisév választás egyértelműen lehetőséget ad Iránnak arra, hogy a szankciók feloldása után újra felfuttassa termelését. Ugyanakkor Indonézia viszont kilépett a szervezetből. Úgy tűnik, hogy aki nem működik együtt, nem lehet OPEC-tag sem. Ez egy elég erős jelzés arra, hogy szorosabb együttműködést is várhatunk a jövőben, ha újra 45 dollár alá csökken az olajár.

És akkor a megállapodás. Az OPEC tagállamai azt vállalták, hogy körülbelül 4,5 százalékkal csökkentik kibocsátásukat a kívánt eredmény eléréséhez. A közös kibocsátás csökkentésének oroszlánrészéért Szaúd-Arábia felelős, amely az 1,2 millió hordó/napi csökkenéshez csaknem félmillió hordóval járul hozzá. Iránnak sikerült elérnie, hogy a 4,5 százalékos csökkentés referenciapontjaként az ország szankciók előtti, 2005-ös kibocsátását vegyék figyelembe. Irán akkoriban csaknem napi 4 millió hordóval növelte a világ olajkínálatát. A tagállamok által alkalmazott szabály értelmében Iránnak 2017 első felében napi 3,8 millió hordónál kell megállítania kitermelését, amely az őszi termelését így is napi 90 ezer hordóval felülmúlja.

A tegnapi megállapodás a régóta húzódó tárgyalások és a tagállamok közötti politikai konfliktusok miatt meglepetésként ért számos elemzőt. Az OPEC célja a szerdai tárgyalásokon az volt, hogy a szeptember végén kitűzött 32,5 millió hordó/nap kibocsátási szint eléréséhez a tagállamok közös erővel járuljanak hozzá. A döntés megszületését elsősorban Irak és Irán követelései nehezítették. Végül Irak beleegyezett a termelésének csökkentésébe, Irán pedig kedvező feltételekkel távozhatott a szerdai találkozóról.

A kőolaj ára a megállapodás hírére csaknem 8 százalékot emelkedett. Ha sikerül betartani a megegyezést, akkor további emelkedés várható a piacon, amely több elemző várakozását felülírja. Az árak erősödésének újabb lendületet adhat, ha a nem-OPEC tagállamokat is sikerül a termelés csökkentése mellé állítani. A sikeres megállapodás további napi 600 ezer hordó olajjal csökkentheti a kínálatot.

Az 1.8 millió hordós napi termelés visszafogás gyorsan megszüntetné az olajpiacon meglévő túlkínálatot. A nagy kérdés, hogyan fognak reagálni az amerikai termelők. Mennyire tudja/akarja emelni a termelését az USA ugyanezen időszak alatt. Ez segíteni fog abban, hogy sokkal jobban tudjuk előrejelzeni a jövőben az olajár alakulását.