Mint ahogy azt a Financial Times is írja, éjszakai műholdfelvételekről már egyértelműen kiderül, mennyi gázt fáklyáznak az USA palagáz-termelő területein. (Mi az a fáklyázás? - lásd keretes írásunkat.) Vegyük a nem-konvencionális forradalom központjának tekinthető Észak-Dakota állam példáját: itt az elmúlt egy évben kb. 50%-kal nőtt az elfáklyázott gáz mennyisége. Ez azt jelzi, hogy az amerikai gázipar néhány év alatt mennyire felfutott – még úgy is, hogy a gáz jó részét felhasználják.

Dakota, we have a problem. Forrás: Financial Times; NASA

A gáz a legkevésbé széndioxid-intenzív fosszilis energiahordozó. De ha elégetik anélkül, hogy az abból keletkező energiát felhasználnák, az növeli a környezeti terhelést. Az USA néhány év alatt a fáklyázás szempontjából a világ egyik legnagyobb környezetszennyezőjévé vált: a Világbank kimutatásai szerint csak olyan hírhedten „környezetbarát” országok előzik meg a rangsorban, mint Oroszország, Nigéria, Irán és Irak. Összességében – bár ezt a környezetvédők feltehetően kevésbé hangsúlyozzák – az USA CO2-kibocsátása még a fáklyázás ellenére is jócskán csökkent azáltal, hogy több gázt égetnek és kevesebb szenet.(Korábbi írásainkat a témában lásd itt és itt.)

A fáklyázás során az olaj- és gázkitermeléssel keletkezett, nem felhasznált gázoktól úgy szabadulnak meg, hogy azokat elégetik. A fáklyázás hátterében nem technikai, hanem gazdaságossági megfontolások állnak, elsősorban az alacsony (jelenleg észak-amerikai) gázár.

Tulajdonképpen mindenki olajat vagy hasonló folyadékokat szeretne találni, ezért már annyira olcsó a gáz, hogy inkább mellékterméknek minősül. Ilyen alacsony árak mellett nem térül meg az olajtermeléssel felszínre kerülő gáz elszállításához szükséges vezetékek, tankerek építése. Kellő infrastruktúra hiányában ezért sok cég úgy látja, nincs más választása, mint a fáklyázás.

Milyen kiút van ebből a helyzetből? Rövidtávon, a jelenlegi árak mellett nem éri meg kiépíteni az infrastruktúrát. Ha az USA tényleg aggódik a fáklyázás miatt, akkor egy adóval hatékony módon lehetne kezelni a problémát, ami egyúttal ösztönzőt teremtene arra, hogy a gázt érdemes legyen felhasználni. Egy általános CO2 adó sokat segíthetne a fáklyázás visszaszorításában. Sőt, Észak-Dakotában már olyan törvénytervezet is előkerült, mely adókedvezményeket nyújtana a fáklyázást csökkentő cégek számára.

Hosszú távon azért más lehet a helyzet. Ha tényleg engedélyezik a gázexportot, akkor nemcsak más is élvezhetné az alacsony gázár előnyeit, hanem talán megérné csöveket fektetni és gázt exportálni ahelyett, hogy elfáklyázzák. Persze ez nem fog egyik napról a másikra menni, és feltehetően továbbra sem lesz gazdaságos minden egyes kicsi mezőt külön beköttetni. Így hát, ahol megéri, egy idő után ki fog épülni az infrastruktúra – és amíg ingyen is megéri elvinni, addig a kínai gáztolvajok módszerét javasoljuk:

Gázlopás lufival. Forrás­: National Geographic

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebook-on, vagy iratkozz fel hírlevelünkre!