Hogyan függnek a gyerekszámtól a forradalmak és a gazdasági növekedés? Avagy: demográfia, demokrácia és depresszió.

Zsoldos István, Vargha Péter Simon és Szőke Diána írása

A demográfiai folyamatokról általában meglehetősen leegyszerűsítve gondolkodunk: Kínában nagyon sokan vannak, Afrikában rengeteg gyerek születik, Japán népessége csökken, és így tovább... Pedig az általános nézetek mögött gyakran meglepő demográfiai összefüggésekre bukkanhatunk, melyek az élet minden területére kihatnak, a gazdasági teljesítménytől a politikai stabilitásig.

Nemcsak Magyarországon kevés a gyerek…

Mostanában elég sokat foglalkoztunk demográfiával és annak gazdasági/társadalmi következményeivel. Egy ezzel kapcsolatos belső előadásunkból másoltunk ide pár érdekes ábrát. Az első azt mutatja, hogy a demográfiai átmenet már nagyon előrehaladott, és nem csak a gazdag országokban. A pirossal jelölt országokban a termékenységi ráta (az ún. teljes termékenységi arányszám) már a népesség hosszú távú stabilizálódását jelentő kb. 2,1 gyerek közelében vagy alatta van. A világos-zöld országok sincsenek túl messze ettől a szinttől, és mindkét csoportban vannak elsőre talán meglepő nevek: Brazília, Irán vagy például Thaiföld termékenységi rátái jóval 2 alatt vannak, ami hosszabb távon csökkenő népességet jelent. De India egy nőre jutó 2,5 gyerekes rátája is meglepően alacsony, legalábbis nekünk. Átlagban 3-nál több gyerek már jórészt csak Afrikában születik, ezeket sötétzöld szín jelöli. 

Ezek a tendenciák teljesen át fogják rajzolni az erőviszonyokat – és nem feltétlen kell a nagyon hosszútávra gondolnunk. Példának okáért már 2030-ra több lakosa lesz Nepálnak, mint Kanadának; ugyanekkorra Pakisztán és Banglades együttes népessége meghaladja az USA-ét, Tanzánia népessége egyedül Németországét.

Kevés a gyerek: teljes termékenységi ráták, 2010. Klikkel elérhető az interaktív térkép. Forrás: ENSZ népességstatisztikák

A munkaképes korúak arányának csökkenése és a gazdasági bajok…

A demográfiai átmenet hatással van a gazdasági teljesítményre is. Tipikusan azokban az országokban gyors a gazdasági növekedés, ahol a munkaképes korú lakosság gyorsan növekszik, de már nem kell sok gyereket eltartani, és még nincs elöregedve a társadalom. Amikor viszont később elkezd csökkenni a dolgozókorú népesség aránya, az általában nem jó ómen a növekedésre nézve. Ez részben magyarázatot is adhat a mostani válságra és azt megelőzően az egyes országok eltérő viselkedésére. Magyarországon már 2003-ban elkezdett csökkenni a munkaképes korú lakosság aránya, Szlovákiában csak 2011-ben. Az alábbi ábra néhány további dátumot is ad, pirossal jelöli, hogy mikor kezdett csökkenni a munkaképes korúak aránya, ami elég jól egybeesett mindenütt egy nehezebb gazdasági időszak kezdetével – ezt pedig a kék dátumok mutatják.

Ennek alapján például valószínűsíthető, hogy a kínai gazdaság a közeljövőben le fog lassulni, kb. 2015-től várható a munkaképes lakosság arányának csökkenése. (Ez persze függ attól is, hogy pontosan hány éveseket értünk munkaképes korúnak: a helyi statisztikai hivatal szerint már 2012-ben csökkenni kezdett a munkaképes korúak aránya.) India és a Közel-Kelet viszont, legalábbis demográfiai szempontból, erős növekedésre számíthat a következő 10 évben, és Latin-Amerika is viszonylag jó helyzetben van. Akit a téma bővebben érdekel, és az is, hogy mindez hogyan hathat a részvény- és kötvényárfolyamokra, annak ajánljuk ezt a tanulmányt.

A sok tesztoszteron nem jó a demokráciának

A demográfiai összetételből lehet következtetni arra is, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy egy adott ország demokratikus és politikailag stabil. A nagyon sok fiatalból (konkrétan fiatal, 15-30 év közötti férfiból) álló társadalmakban kisebb a demokrácia és nagyobb a politikai instabilitás esélye; ennek már elég komoly irodalma is kezd lenni (lásd például itt, itt, és itt). E mögött az a megfigyelés áll, hogy a fiatal férfiak hajlamosabbak kockáztatni, a fennálló rendet megkérdőjelezni, akár megdönteni, és rendszerint agresszívabbak is az átlagnál.  A regressziós becsléseink alapján a szegényebb országokban és az olajtermelők esetében is alacsony a valószínűsége egy stabil demokráciának. Ennek alapján megbecsültük, hogy mely országokban várhatnánk azt, hogy 2020-ra demokratizálódjanak (kék szín), és mely országokra azt, hogy a diktatórikus irányba mozduljanak (piros).

Demokratizálódó (kék) és diktatórikus irányba mozduló (piros) országok. A szín intenzitása a statisztikai valószínűséget jelöli. Klikkel elérhető az interaktív térkép. Forrás: saját előrejelzések.

Fontos megemlíteni, hogy a 2012-es Freedom House adatokból dolgoztunk, és azóta az élet néhány területen már igazolta is a modell előrejelzéseit. Észak-Afrika a demokratizálódás irányába halad, még ha az út rögös is, Mali pedig az ellenkező irányba. Modellünk alapján Dél-Kelet-Ázsia, Közép-Ázsia, Irán, Kína és Oroszország is elmozdulhat a demokrácia irányába, bármennyire is hihetetlenül hangozhat ez most.

„Kis” nehezítés, hogy Kínában lesz 24 millió olyan fiatal férfi 2020-ra, akinek nem jut nő – a szelektív abortusz és az egy gyerek állami politikájának kölcsönhatásaként. Ez sem feltétlenül a politikai stabilitás garanciája. Kevésbé ismert talán, hogy India – ha kisebb mértékben is – de hasonló problémával fog majd küzdeni.

24 millió férfi, akinek nem jut nő. Forrás: topinbuzz.com

Összefoglalva tehát a demográfiai átmenet érdekes módon átrendezi az erőviszonyokat, mind a gazdaság, mind a politika terén. A világ kilátásai átlagban nem rosszak, több ország fog valószínűleg a demokrácia irányába mozdulni, mint attól elfelé. És lesznek még növekedési bajnokok is – persze a fejlett országokban csak ott, ahol ehhez importálják valahonnan a munkásokat, mert amúgy a demográfia alapján a növekedési kilátások a fejletteknél nem túl rózsásak.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!