Halász György

A fosszilis üzemanyagok piacát számos ponton támadja az innováció. A technológia iparágra való hatásáról már mi is írtunk a blogon, a kőolajszármazékok egyéb felhasználási területéről azonban kevesebb szó esik. Pedig ezek egyike, a műanyaggyártás a kőolajszármazékok egyre jövedelmezőbb területének számít. Ezen a héten ebbe az iparágba nyújtunk részletesebb betekintést.

A reklámkedvelők és a kevésbé fiatalok számára bizonyára ismerős a címben szereplő szlogen. Ugyan az 1970-es évek végén készült reklámból származik, de még évekkel később is közszájon forgott – egy olyan időszakban, amikor a műanyag térnyerése, különösen a tömegtermékek között, megállíthatatlannak tűnt.

A műanyagok megítélése aztán számos ponton romlott:

• a nejlon- és régebbi műszálas ingek gyenge légáteresztése (Camacho híres hónaljfoltjai 2002-ből),
• az aromásoknak tulajdonított egészségkárosító hatások (a BPA hormonális befolyása miatt a BPA-mentes palackok és cumik térnyerése; illatgyertyák benzoltartalma,
• lassú a bomlásuk (PET palackok 400, műanyag zacskók 200-1000 éves bomlási idővel bírnak)
• és még a szemüveglencsében is vastagabb a műanyag, mint az üveg.

Persze a kép nem ilyen egyszerű. Bár kétségtelen, hogy az egyszer használatos műanyagzacskók, PET-palackok, vagy kupakok – hacsak nem gyűjtjük szelektíven őket – elég károsak a környezetre kidobásukkor, de cserében meglehetősen jól újrahasznosíthatók. Ráadásul az újrahasznosításból nagy teherbírású szatyrok, textiliparban használt, jó minőségű műszálak, fröccsöntött gyerekjátékok készíthetők nagy számban.

Ha pedig a műszaki cikkek, vagy a lakberendezés irányába nézünk, szinte mindenütt műanyagokra bukkanunk:

• a gépjárművek súlycsökkentéséhez (és ezzel együtt fogyasztásuk mérsékléséhez) egyre több műanyagot használnak,
• a szórakoztató elektronikában a borítások már régóta műanyagból készülnek, de az érintőképernyők, sőt részint az elektronika is műanyag,
• a vezetékek borítására is különféle műanyagok használata a jellemző,
• a szigetelés szinte elképzelhetetlen műanyagok nélkül
• és a lista persze még sokáig bővíthető.

Ebből is látszik, hogy a műanyagok nem a múlt, sokkal inkább a jelen és a jövő termékei. Ahhoz viszont, hogy nagy mennyiségű műanyaghoz jussunk, nagy mennyiségű alapanyagra: gázokra (pl. etán, propán, vagy bután), vagy folyékony kőolaj-származékokra (finomított termékek: vegyipari benzin, vagy gázolaj) van szükség.

Globálisan évente 300 millió tonna feletti műanyagot állítottak elő 2013-ban, évi átlagban 4% feletti növekedéssel 2010-et követően. Vagyis még rendkívül óvatos becsléssel (csupán 2 százalékos növekedést feltételezve) is 2040-re 500 millió tonna feletti lesz a világszintű kereslet. A műanyagok, mint szénhidrogén-származékok leegyszerűsítve két forrásból állíthatók elő: kőolajból, illetve gázokból. A finomított kőolaj-termékek közül elsősorban a vegyipari benzin és egyes gázolajok, úgynevezett „nehéz folyadékok”jelennek meg a műanyag-gyártás alapanyagaiként. A gázok közt legnagyobb mértékben a klasszikus energiahordozóként ritkán hasznosított etánt dolgozzák be leggyakrabban, de jelentős mértékű a – finomításban is előállított – propán-bután elegyek (LPG) felhasználása és az elsődlegesen földgázként használt metán szerepe is növekvő.

Az 500 millió tonnányi műanyag becsülten fele etilén-származék, amely mai technológiai tudásunk szerinti előállításához felhasznált alapanyagok viszonylag jól becsülhetők: nagyságrendileg 250-300 millió tonna vegyipari benzin és 100-150 millió tonna LPG szükséges a felhasznált 300-350 millió tonna etán és metán mellett. A kőolajra fókuszálva (mert az európai műanyag-gyártás nagyrészt ezen alapul – és ennyire hadd legyek elfogult) összességében 300-400 millió tonna finomított termékre lesz szükség 2040-re. Addigra a finomítók globálisan – nagyrészt az üzemanyag-kereslet alakulásának függvényében – a jelenlegi közel 85 millió hordóból kiindulva napi 70-100 millió hordó kőolaj feldolgozásához juthatnak el. Ez a klasszikus hüvelykujj-szabály (50-es szorzó, ami a hordó/tonna és a nap/év átváltás eredménye) alapján hozzávetőleg évi 3500-5000 millió tonnát jelent, amelynek a műanyag-gyártás 6-11 százalékát teheti ki. Olyan területeken, ahol valószínűleg viszonylag kis mennyiségben lesz olcsón kitermelhető kőolaj – Európa ilyennek minősül – az üzemanyagok előállítása nem (lesz) versenyképes a könnyen elérhető olajban gazdag régiókhoz képest, így a műanyagok termelésére szánt finomítói termékek aránya még magasabb lehet. Az európai olajipar hangsúlya ebbe az irányba tolódhat, közelebbről szemlélve a MOL Csoport új stratégiájában – egyelőre elég pozitív piaci reakciókkal – szintén ezt az elmozdulást tekintette egyik alappillérének.