Andrics Dóra, Kecskeméti István

Az utóbbi évek túlkínálata miatt a világ minden táján történelmi méretűre duzzadtak a kőolajkészletek a hivatalos statisztikák alapján. A témával kapcsolatos elemzések ritkán foglalkoznak azokkal a tartályhajókon tartott, úszó készletekkel, amelyek a hivatalos statisztikákban nem jelennek meg, azonban, ezek figyelembevételével jelentősen más képet kapunk az olajpiacról. A Thomson Reuters adatai szerint még manapság is körülbelül 50 millió hordónyi kőolajat tárolnak tartályhajókon, míg ennek csúcsértéke meghaladta a 100 millió hordót 2016 év közepén.

Statisztikai szempontból az is kihívás, hogy definiáljuk az úszó készleteket. A Thomson Reuters definíciója szerint úszó depóként kell azokra a hajókra gondolni, amelyek legalább 30 napja egy helyben állomásoznak és a kapacitáskihasználtságuk legalább 54%. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy esetenként a tartályhajók az optimális sebességnél lassabban szállítják a kőolajat vagy hosszabb útvonalon (például a Szuezi-csatorna használata helyett megkerülik Afrikát) haladnak, és ezáltal „látens” úszó készletekként funkcionálnak.

A szárazföldi készletekhez viszonyítva a tartályhajón való tárolás sokkal költségesebb, és csak a körülmények szerencsés alakulása mellett lehet nyereségesen művelni. Az úszó készletek esetén a legjelentősebb költségtétel a tartályhajó bérléséért fizetett díj. Ezen felül még olyan tételek, mint a biztosítási- és tőkeköltségek is terhelik a vállalkozást és még nem is beszéltünk az alternatívköltségről, mivel a kőolaj tárolására használt hajó kikerül a kereskedelmi forgalomból. A magasabb költségek ellenére lehet nyereséges az úszó készletek felhalmozása, ha a határidős piacokon a jövőre vonatkozó futures ár szignifikánsan magasabb a jelenben tapasztalt spot áraknál.

Mivel a múltban jellemzően nem volt nyereséges úszó készletek tartása, ezért az állítás, miszerint ez a fajta tárolási mód nem terjedt el széles körben igaz volt – egészen a közelmúltig. Ebben a bejegyzésben arra a keressük a választ, hogy a tartályhajókon való készletezés miért terjedt el a korábbiaknál jelentősebb mértékben a világban, illetve mennyivel kapunk másabb képet, ha a hivatalos statisztikák mellett az úszó készleteket is figyelembe vesszük.

Iráni úszó készletek felhalmozódása a nukleáris embargó alatt

2002-ben nyilvánosságra került Irán nukleáris programja. Azóta Iránt újabb és újabb szankciókkal sújtották nemzetközi szervezetek és különálló országok egyaránt, amelynek aztán a 2015-ben kötött nemzetközi megállapodás vetett véget. 2012-ben az Európai Unió csatlakozott az iráni kőolajexport embargójához, ezzel egy újabb csapással sújtva a szankciók alatt roskadozó országot. Az embargó kibővítésével 2012 közepére az iráni kőolajexport jelentősen visszaesett, és csupán a szankciók megszüntetését követően tért magához.

Az export csökkenésével párhuzamosan a termelés is csökkent, ugyanakkor a nem hivatalos, úszó készletek növekedésnek indultak mind abszolút értékben, mind pedig a globális úszó készletek arányában. A folyamat 2015 szeptemberében tetőzött, amikor a világ úszó készleteinek 51%-a Iránban volt található.

A szankciók jelentősen megrengették Irán gazdaságát, amelyre tekintettel a jelenleg is hatályban lévő OPEC megállapodás szerint Irán még növelheti is kitermelését napi 90 ezer hordóval. A szankciók megszüntetésével párhuzamosan Irán mind kitermelésének, mind exporttevékenységének növelésébe kezdett. A termelés növekedése körülbelül 2016 közepéig fedezte az iráni kőolajjal szembeni növekvő globális keresletet, majd a közel-keleti ország készleteinek csökkentésébe fogott, hogy szinten tartsa az exportból származó bevételeit, amelyet a szankciók miatt technológiai hátrányba került olajmezői egyelőre nem tudnak biztosítani. Ennek a folyamatnak lett az eredménye, hogy napjainkra Irán úszó készletei szinte teljesen kimerültek míg egy éve megközelítően 30 millió hordó készlettel rendelkeztek tartályhajókon.

Globális trendek

Az utóbbi években a masszív túlkínálat, csökkenő konvencionális tárolókapacitások és a spot árakhoz képest magas határidős árak miatt globális szinten is nőttek az úszó készletek. 2016. év végén a legjelentősebb olajkitermelő országok – az USA kivételével – megegyeztek, hogy egységesen csökkentik a kibocsátásukat annak érdekében, hogy a felesleges készletek leépüljenek és a kőolaj világpiaci ára magasabb szinten stabilizálódjon. Maga a megállapodás ténye is egy kisebb pozitív meglepetés volt a piac számára, amit még tovább fokozott, hogy az eddigi adatok alapján a szerződő országok megközelítőleg teljesítik a vállalásaikat, ami a múltban jóindulattal is csak mérsékelten volt jellemző. Ennek ellenére a hivatalos statisztikák alapján az látható, hogy globális szinten a készletek csak kis mértékben csökkentek év/év alapon, ráadásul az Egyesült Államokban még emelkedtek is a növekvő palaolaj kitermelés miatt.

Ezzel szemben az Irán nélkül számolt úszó készletek stagnáltak 2017. január elsejét követően majd márciust követően drasztikus esésnek indultak. Ez az alacsonyabb kibocsátás mellett annak is köszönhető, hogy a határidős piacokon a Brent futures árak jelentősen alacsonyabbak lettek a spot árakhoz képest, tehát az úszó készletek tartásának gazdaságossága romlott minden más változatlansága mellett az előző időszakokhoz képest.

**

Az olajpiaci hírek az elmúlt hetekben az OPEC megállapodás enyhe hatásától voltak hangosak a megállapodás szinte 100 százalékos teljesítése ellenére is: a világ olajkitermelő országainak sikerült visszafogniuk termelésüket, ugyanakkor ez nem járt együtt a kőolajkészletek csökkenésével. Szerintünk azonban, ha nem csak a hivatalos készletstatisztikákat nézzük, hanem figyelembe vesszük az úszó készletek mozgását, akkor a globális úszó készletek drasztikus csökkenését láthatjuk ez év tavaszától. Fontos megjegyezni, hogy a tartályhajókon tárolt készletek azért csökkennek gyorsabb ütemben, mert a piaci szereplők először a legdrágábban tárolt készleteiktől szabadulnak meg, és ezen források elapadását követően történhet nagyobb mértékű csökkenés a konvencionális készleteknél.

A globális úszó készletekben való csökkenésnek természetesen nem kizárólagos oka az OPEC és nem-OPEC országok kibocsátás-csökkentése. Vannak olyan egyéni történetek is, mint Iráné, ahol a készletek csökkenésében az országot sújtó szankciók megszüntetése is szerepet játszott. Illetve a készletmozgások figyelésekor nem szabad elfeledkezni az úszó készletek sajátosságairól sem: ha a piac a jövőben alacsony olajárra számít, akkor nem éri meg a költséges tengeri tárolás, ami a készletek csökkentését eredményezi.