Minden ország benne van valahogy a szíriai polgárháborúban. Ennek ellenére (vagy épp ezért?) egyre keservesebb és kilátástalanabb a küzdelem.

„Kérdés: Mi a globalizáció? – szólt 15 éve a vicc.

Válasz: Diana hercegnő halála.

Egy angol hercegnő egyiptomi barátjával karambolozik egy francia alagútban, egy német autóban utazva, amelyben holland motor ketyeg, amit egy belga sofőr vezet, aki túl sok skót whiskey-t ivott;

Nyomában egy japán motoron száguldó olasz paparazzi;

Majd egy amerikai orvos próbálja megmenteni brazil gyógyszerekkel.”

Valamiért ezt juttatta eszembe az, ami ma Szíriában folyik. Bár most sem nevet senki…

Kérdés: Mi a globalizáció?

Válasz: A szíriai polgárháború.

Az „arab tavasz” tunéziai és egyiptomi sikerein felbuzdulva a szír lakosság 2011 elején fellázadt egy Irán által támogatott rezsim ellen.

Két év leforgása alatt a demokratizálódást követelő tömegtüntetések egyre elkeseredettebb polgárháborúvá alakultak, melyben az utóbbi néhány hétben a kormánypárti erők fölénye volt tapasztalható. Az ország mindinkább szétszakad a felekezeti törésvonalak mentén, és több kvázi-autonóm terület is kezd kialakulni (pl. a kurdok északkeleten).

A felkelőket egyrészről a regionális (szunnita) hatalmak, így Szaúd-Arábia és Katar támogatják, de számos más ország mellett Líbiától is érkeznek fegyverek. Sőt, állítólag jugoszláv-gyártású fegyvereket csempésznek át a jordániai határon.

A rezsim egyre keményebben lépett fel az ellenzékkel szemben. A független nemzetközi megfigyelők szerint szarin idegmérget vetettek be a polgári lakosság ellen. (Ezt a vegyi fegyvert amúgy még német tudósok fejlesztették ki a II. világháború előtt, és a hírhedt Aum Sinrikió nevű japán terroristaszervezet is bevetette a tokiói metró elleni támadásukkor 1995-ben.)

A szomszédos Libanonból állítólag már több ezer Hezbollah-katona ment át Szíriába harcolni (a harcokhoz egyes hírforrások szerint mellesleg magyar zsoldosok is csatlakoztak…), ezzel pedig egyre nagyobb a kockázata annak, hogy a szíriai polgárháború átterjedhet a térség többi országára is.

Törökország is majdnem belefolyt a konfliktusba, miután a szír titkosszolgálatot vádolta a határuk mentén lévő Rejhanliban májusban történt merénylettel, ahol két autóba rejtett pokolgép több mint 40 életet követelt.

Izrael is egyre élesebben kelt ki az Asszad-rezsim ellen; sőt, idén tavasszal még légi támadásokat is végrehajtott Damaszkusz melletti katonai célpontok ellen. Emögött részben az az izraeli félelem áll, hogy a szír helyzet teljes káoszba fordulásával esetleg a palesztin Hamasz fejlettebb fegyverekhez jutna.

Az elmúlt hetek egyik kulcskérdése, hogy vajon Irán újonnan megválasztott, a külföldi elemzők által reformernek tekintett elnöke változtat-e országának Szíriát érintő külpolitikáján, míg Irak síita-többségű kormánya (hivatalosan) nem avatkozott be a polgárháborúba.

A konfliktus eddig mintegy 90-100 ezer halálos áldozatot követelt, és óriási menekültáradat indult Törökország, Irak, Libanon és Jordánia irányába.

A hadszíntéren jelentősen átalakult a különböző felkelőcsoportok közti dinamika, és egyre inkább előtérbe kerülnek a radikális erők. Ezek közül a legismertebb az iszlamista Dzsabat al-Nuszra, melynek tagjai korábban bejelentették, hogy átállnak az eredetileg Afganisztánban alapított al-Kaida globális dzsihádista terrorszervezet oldalára.

Lesz-e még valaha egységes Szíria?

Az egyre inkább felekezeti jelleget öltő és véresebbé váló szíriai polgárháború mára már egyértelműen a regionális és nemzetközi nagyhatalmak ütközőterévé vált. Az elmúlt hetekben a kormányerők stratégiai fölényre tettek szert, viszont ennek hatására a nyugati országok hajlandóbbnak tűnnek fegyveres úton is támogatni az ellenzéki erőket.

Rövidtávon – diplomáciai megoldás hiányában – minden valószínűség szerint tovább folytatódik a polgárháború. Jelen helyzetben ugyanis nehéz elképzelni, hogy a rezsim hosszútávon ellenőrzése alatt tudná tartani az egész országot, de a felkelőkről is elmondható ugyanez. Szíria darabokra hullásával, a kurd területek kvázi-önkormányzatiságával pedig egyre nehezebb lesz majd egyesíteni és újjáépíteni az országot a konfliktus (most még távolinak tűnő) lezárása után.

 

Jelenleg a nagyvárosok körül dúlnak a leghevesebb harcok. Forrás: The Economist

Mindeközben a politikai ellenzék, melyet a Szír Nemzeti Koalíció ernyőszervezet képvisel, ideológiáját és rendezési elképzeléseit tekintve még mindig erősen megosztott, bár diplomáciai befolyása nőtt az utóbbi hónapokban. Legutóbb Luxemburg, Ausztrália és Málta ismerte el a szír nép egyetlen legitim képviselőjeként.

Vétójogával Oroszország és Kína továbbra is megakadályoznak minden olyan ENSZ Biztonsági Tanács határozatot, mely elítélné a szíriai harcokat és/vagy nemzetközi katonai beavatkozást tenne lehetővé.

A júniusi észak-írországi G8-csúcson (melyen egyebek mellett Olaszország és Kanada is részt vett) elmaradt a diplomáciai áttörés, ezért az eredetileg júliusban, Svájcban megtartott békekonferencia már csak halvány remény.

Nemrég lejárt az EU Szíriára vonatkozó fegyver-embargója, ezzel pedig tulajdonképpen szabad az út az Egyesült Királyság és Franciaország számára, hogy felfegyverezze az ellenzéket. Emellett pedig az elmúlt hetekben az USA is bejelentette, kézi lőfegyverekkel támogatná a felkelőket.

Mindeközben a szír gazdaság zuhanórepülésben van: a reál GDP mintegy 19%-kal esett tavaly, és az Economist Intelligence Unit előrejelzései szerint 2013-ban további 7%-os csökkenés várható. Az ország olajtermelése a harcok előtt 385 ezer hordó/nap volt; májusban viszont már csak 20 ezer hordó/napot termeltek ki.

Diplomáciai megoldás hiányában egyre valószínűbbnek látszik, hogy a szíriai polgárháború még sokáig el fog húzódni. És még egy esetleges (most nagyon távolinak tűnő) tűzszünet után is bizonytalan, hogyan alakulna az átmenet. Egyiptom például Szíriához képest leányregénynek tűnik, de mint látjuk, azért ott sem egyszerűek a dolgok…

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!