Nem osztogatnak, hanem fosztogatnak... Amikor az orosz pénzes nagybácsinak elfogy a pénze.

Az utóbbi pár évben úgy tűnhetett, hogy Oroszország az energiaipar pénzes nagybácsija. Ha volt eladó finomító,csővezeték vagy energiacég, akkor mindig felmerült, hogy valamelyik nagy orosz cég veszi meg, és ez sokszor meg is történt. Nagy projektek valósultak meg orosz finanszírozással/támogatással (az Északi Áramlat gázvezeték Németországba például, kb 20 milliárd dollárért). És még nagyobbak tűntek úgy, hogy akár lehet is belőlük valami, a hatalmas költségek és a megtérülés hiányának ellenére (például a Déli Áramlat 65 milliárd dollárért).

Ennek most vége, hacsak az olajárak nem ugranak nagyon gyorsan vissza. Ha itt maradnak az olajárak, mint most (az íráskor 76 dollár körül), az éves szinten kb. 80 milliárd dollárral csökkenti az olajexport-bevételeket Oroszországban. Ez kb. a GDP 4%-a. Ehhez jön még a (részben az olajárakhoz kötött) gázár csökkenés és a szankciók hatása – az orosz kormány szerint ez összesen 140 milliárd dollár, kb. a GDP 7%-a. Az orosz fizetési mérleg többlet az IMF szerint 33 milliárd dollár volt 2013-ban.

Így megy össze a Déli áramlat lufi? Kép: saját, hetekig aszaltuk.

Miért zuhan az olajár? Röviden: mert hirtelen sok lett az olaj...

Olvasd el róla múltkori írásunkat: Zuhanó hordók: kiborult az olajbili

Igaz ugyan, hogy a rubel gyengülése miatt rubelben az orosz állam és az olajcégek bevételei nem csökkennek, de ettől reálértéken még érvényesül az olajárcsökkenés hatása. Ugyanannyi rubelbevételből ugyanis kevesebbet tudnak venni (eszközt, fogyasztási javakat), mint a csökkenés előtt. A fogyasztói infláció pedig már alaposan fel is pörgött, jelenleg 8% fölött van, és már árszabályozás bevezetése is szóba került.

Nem elég, hogy a fizetési mérleget nagyon megüti az energiaárak esése, de a tőke is nagy ütemben menekül – az idén jó eséllyel 100 milliárd dollár felett lesz a kiáramlás. Ez a menekülő tőke persze finanszíroz valamit külföldön, de nagy eséllyel nem politikailag motivált presztizs-beruházásokat kétes megtérüléssel. Az orosz nagyvállalatok most éppen azzal küzdenek, hogy hogyan tudják a saját lejáró adósságaikat a szankciók ellenére refinanszírozni (a Rosznyeft például októberben 49 milliárd dollárt kért a nyugdíj-tartalékokból erre a célra).

Sokszor a 400 milliárd dollárt meghaladó devizatartalékok szintjét hozzák felvégső érvként arra, hogy végül is Oroszország mégiscsak nagyon erős pénzügyileg. Ezzel az érveléssel csak egy baj van: amikor kiderül, hogy tényleg kellenének ezek a tartalékok, akkor hirtelen nem teljesen világos, hogy mennyi is ebből a ténylegesen likvid, bevethető vagyon. Lehet, hogy nem is olyan sok – és erről szól az alábbi ábra. Amikor a nyugdíjalapot befektetik a szocsi olimpiába, akkor nem biztos, hogy az összeg valaha is visszakérhető lesz...

  Forrás: Peterson Institute for International Economics, Orosz Nemzeti Bank

Oroszország tehát azzal fog küzdeni, hogy ne menjen előbb-utóbb csődbe, a pénzszórásnak most egyelőre vége van. A nyugdíjtartalékot persze még „megmentheti” Oroszország. De azt már mindenki döntse el maga, hogy mindez mit jelenthet mondjuk Paks II finanszírozására nézve...

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

 

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!