A megújuló energiaforrások bőségesek, csak sajnos nem mindig ott, ahol a leginkább kellene. Európában például a tengerpartokon fúj a legtöbbet a szél, délen süt a legtöbbet a nap, és Norvégiában vannak a legjobb körülmények vízerőművek és víztárolók építéséhez. Ezek összekötésével közelebb jutnánk az áhított megújuló áramtermelés arányának növeléséhez.

Vannak is futó projektek az áramszállítási kapacitások bővítésére, mint pl. a Norvégiát Németországgal összekötő új 525 kV-os vezeték 700 km hosszan 500 millió euróból, vagy a Norvégiát az Egyesült Királysággal összekapcsoló vezeték 720 km-es tengeri szakasszal 2000 millió euróból, vagy az olasz-montenegrói 500 kV-os vezeték 375 km-es szakasza 800 millió euróból, de tervben van egy Olaszországot Tunéziával összekötő vezeték építése is 2500-2900 millió euróból. A beruházások célja gyakran a határkeresztező kapacitás bővítése, az ellátásbiztonság javítása, illetve a megújuló áramforrások jobb kihasználása, eljuttatása onnan, ahol sokat fúj a szél vagy süt a nap, oda, ahol igény van áramra vagy ahol tárolható az áram (pl. Norvégia vízlépcsőiben). A projektek átfutási ideje elég hosszú tud lenni, a North Link ötlete 2003-ban merült fel, a megvalósulási tervek elkészítése 2009-ben kezdődött, idén indul a tengeralatti kábelfektetés, a várható üzemkezdet pedig 2021.

1. ábra: épülő villanyvezetékek az EU-ban 2. ábra: engedélyezés alatt lévő villanyvezeték tervek

Hasonló a helyzet Kínában, de ott egy nagyságrenddel nagyobb méretek jellemzők. Most épül egy új, 3284 km-es, 1100 kV-os, ultra-nagyfeszültségű, egyenáramú villanyvezeték Changji (Xinjiang) és Guquan (Anhui) között, ami Kína észak-nyugati részét köti össze a dél-keletivel. Ez a távolság nagyjából a Lisszabon-Helsinki távnak felel meg. A transzformátorokat egyébként a Siemens szállítja, állításuk szerint ez a feszültség rekord magasnak számít, és a méretek is megdöbbentők.

 3. ábra: Az új, 1100kV-os, épülő villanyvezeték

4. ábra: A Siemens 1100kV-os megoldása          5. ábra: A transzformátorállomás Guquanban

Kína energia, és azon belül áram éhsége szinte kielégíthetetlen, miközben főleg szénalapú energiarendszerének megvannak a maga környezeti hátrányai. A megújuló forrásból származó áramtermelés bővítése ezért ott is kiemelten fontos. Európához hasonlóan Kínában sem ott fúj legjobban a szél és süt a legtöbbet a nap, ahol a legnagyobb az áramigény. A szélerőművek kihasználtsága és a napsütéses órák száma inkább észak-keleten és nyugaton a legnagyobb, miközben a legnagyobb áramfelhasználás a sűrűbben lakott, fejlett ipari területekre jellemző, amelyek viszont keleten, dél-keleten vannak. Ezen az sem segít, hogy még a szénlelőhelyek eloszlása és a vízerőművek elhelyezkedése is hasonló mintát követ. Így a dél-keleti és keleti, nagy áramigényű tartományok jellemzően nettó áramimportőrök, míg az északiak, nyugatiak és belső részek áram exportőrök. Ezen földrajzi adottságok áthidalásához nagy szükség van az áramhálózat fejlesztésére, amit a hatalmas kapacitásigény miatt ultra-nagyfeszültségű vezetékekkel erősítenek meg.

A fenti Changji és Guquan közötti ultra-nagyfeszültségű vezeték példája csak egy a tucatnyi közül, amelyek már elkészültek vagy tervben vannak. A nagyfeszültségű, nagy távolságokra történő áramszállításban Kína már komoly tapasztalatokkal rendelkezik. A szállítás során felmerülő veszteség csökkentésére az ultra-nagyfeszültségű, egyenáramú technológiát alkalmazzák, amire a Wikipédia szerint 2009-ben egy 88 milliárd dolláros tervet hirdettek meg.

 6. ábra: Kína szélenergia potenciálja                               7. ábra: Kína napenergia potenciálja

8. ábra: Kína szénkészleteinek eloszlása          9. ábra: Kína vízerőműveinek eloszlása

10. ábra: Kína áramforgalma     11. ábra: Kína ultra-nagyfeszültségű villanyvezeték hálózata

A kínai megújuló energiapotenciál elvi határa olyan nagy, hogy pusztán a szélenergia akár az ország teljes áramigényét is el tudná látni. Elvileg. Ehhez persze elég sok beruházásra lenne szükség mind szélerőművekbe, mind pedig áramhálózat fejlesztésre. Egyelőre ott tart a dolog, hogy a szélerőművek áramát nem győzik elszállítani a fogyasztókhoz, így gyakran hiába fúj a szél, le kell őket állítani. Egy szélsőséges példa, hogy 2016-ban az északi Gansu tartományban a szélerőművek kapacitásának 43%-a ment kárba. 2016-ban országosan még 17% volt a kárbament szélerőművi mennyiség, 2017. első felében 13,6%, a harmadik negyedévben 12,2%, és emiatt több északi tartományban is korlátozzák a szélerőmű beruházásokat, megpróbálva máshova átterelni azokat, ahol ugyan kevesebbet fúj a szél, de a termelés nagyobb része hasznosítható. Perek is kísérik az ügyet, ahol beruházók vádolják a helyi vezetést azzal, hogy az adminisztratív eszközökkel valójában a meglévő szenes érdekeltségeket védik. Törvény írja elő, hogy az áramszolgáltató a hálózati kapacitás határáig vegye át az összes megtermelt megújuló áramot.

Attól még nagyon messze vannak, hogy kiaknázva az elvi lehetőségeket, pusztán szélerőművekkel lássák el az ország áramigényét. 2017-ben az áram 69%-át szénből állították elő, emellett a vízerőműveknek volt még szabad szemmel is látható részesedése. Egyelőre a kapacitásnövekményt is a fosszilis források dominálják, bár százalékosan a megújulók vezetnek. A kínai nagyságrendeket azért jól érzékelteti, hogy a 2017-es megújuló áramtermelés éves növekménye 149 TWh volt, ami összemérhető a német megújuló áramtermelés 2017-es 217 TWh-s teljes szintjével.

 12. ábra: Kína áramtermelése energiaforrás szerint

13. ábra: Kína áramtermelésének növekménye energiaforrás szerint

Mindenestre azt remélik, hogy az áramhálózat fejlesztésének köszönhetően 2020-ra megszűnik majd ez a látványos pazarlás. Kína nem tétlenkedik, 2016-ban a világ megújuló energia kapacitásnövelésének 40%-át adta, a növekedés látványos. Az IEA szerint 2010-2016 közötti időszakban évente átlagosan 77 milliárd dollárt költöttek megújuló áramkapacitás bővítésre, míg szénerőművekre ugyanezen időszakban évi 35 milliárdot, de 2017-2025 között a megújulókra további évi 84 milliárdot fognak költeni, míg szénerőművekre már csak évi 12 milliárdot. A 2017-2040 közötti időszakban a teljes beruházási összegek a megújulók esetén 2025 milliárd dollárt fognak kitenni, szén és gázerőművekre csak 253 milliárd dollár, míg áramhálózatra 1882 milliárd dollár a várható költés.

Messze van még a tiszta áram álma, dollárok ezermilliárdjai, kilométerek tízezrei, valamint megavoltos és terawattos mutatók jelzik majd a résztávokat, mire a megújuló források átveszik majd a dominanciát, de látszik, hogy van haladás.