A születéskor várható élettartam Kelet- és Közép-Európában a brazil és argentin szinteken van jelenleg. Ráadásul az OECD éves nyugdíjjelentése szerint a relatív pozíciónk tovább fog romlani a következő 50 évben. Pedig a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága érdekében megemelt korhatárok miatt egyáltalán nem mindegy, hogy meddig élünk még a nyugdíjba vonulás után. Az adatok alapján Magyarországon egyáltalán nem biztos, hogy az önkéntes nyugdíjpénztár tagoknak a járadékot érdemes majd választania az egyösszegű kifizetés helyett, különösen a férfiak esetében.

Az első ábra a születéskor várható élettartamot mutatja a 2015-2020-ban születettek esetében. Látható, hogy a nők minden vizsgált tagországban tovább élnek, mint a férfiak. A nők átlagosan 83,4 évig élnek, a férfiak csak 78,3 évig születésük után. A születéskor várható élettartam a nők esetében Japánban a legmagasabb (87,2 év) és Törökországban (79,3 év) a legalacsonyabb az OECD tagokon belül. A férfiak esetében Izland (81,6 év) a listavezető és Lettország (69,7 év) a sereghajtó. Az ábrán azt is látjuk, hogy Szlovénia kivételével a KKE országok (csehek, lengyelek, szlovákok, magyarok) mind az OECD átlag alatt vannak.

Várható élettartamot nemcsak a születéskor lehet becsülni. A nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és jóléti szempontból még érdekesebb a már időskort elérő nők és férfiak várható élettartama. Azok a nők, akik a 2015-2020-as időszakban töltik be a 65 évet várhatóan további 21,3 évet élnek még átlagosan, ami 25,5 évre fog nőni a következő 50 évben. A ma 65 éves férfiak ezzel szemben csak 18,2 évet élnek még, ami 22,8 évre nőhet 2060-2065-re. A nemek közti különbség tehát valamelyest csökkenhet 2060-65-re.

Az átlag azonban csalóka. Míg a japán nők várhatóan 29 évet fognak még élni 65 éves koruk elérése után, addig Magyarországon csak 22,3 évet még 2060-65-ben is, amivel a sor legvégén vagyunk. Férfiak esetében is csak Lettországot előzzük meg a várható 19,3 évvel, míg Izraelben, Izlandon és Svájcban 24,2-24,1 évvel is számolhatnak a 65 évesek 2060-ban. A többi KKE ország is (Szlovénia kivételével) az OECD átlag alatt marad, relatív pozícióján az előrejelzés alapján nem tud javítani, sőt.

A nemek közötti különbség 2-4 év átlagosan. 5 év is lehet Japánban és Dél-Koreában, míg Izlandon, Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban ez csak 1,5 év.

Megjegyzés: a várható élettartam becslések adott időpontra/időszakra vonatkoznak (itt 2015-2020 és 2060-65) az adott időszakban élő különböző életkorú (tehát különböző születési kohorszokba tartozó) emberek halálozási rátájának feltételezése mellett. A kohorsz (angolul cohort) vagy nemzedéki mértékek az ábrán viszont ugyanazon születési kohorsz halálozási rátáját használják a különböző időszakokban, így figyelembe veszi az 50 alatti javulást is a halálozási rátákban, ezért enyhén magasabbak.

Mivel jelentős, években mérhető különbségek vannak az országok között, ezért elvileg egy alacsonyabb nyugdíjkorhatár előírásával „korrigálható” az alacsonyabb várható élettartam miatti rövidebb arányos „pihenőidőszak”. Ezért azt is érdemes megnézni, hogy az egyes országokban effektíve átlagosan hány évesen mennek a dolgozók nyugdíjba és mekkora a várható élettartam ettől az időponttól számítva (ld. lenti ábra).

A férfiak jellemzően 4,4 évvel kevesebb időt töltenek nyugdíjban, mint a nők az OECD tagországok átlagában. Magyarországon, Lettországban, Lengyelországban és Portugáliában a nemek közti különbség 6 év vagy afeletti is lehet. Azt is látjuk, hogy Magyarország és Lettország esetében az effektív nyugdíjbavonulás relatíve korán bekövetkezett (különösen a nők esetében) 2016-ban.

A nők 25 éves nyugdíjra számíthatnak Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Görögországban, Olaszországban, Luxembourgban és Spanyolországban. Ugyanezen országokban a férfiak még 20 évig élnek a munka befejeztével. A másik véglet Chile, Dél-Korea, Mexikó és Törökország, ahol a nők 20 év alatti, a férfiak pedig 15 év alatti időt töltenek nyugdíjban.

A gazdasági jólét és fejlettségi szint jó mérőszáma a születéskor és időskorban várható élettartam. Sajnos ebben nemcsak Magyarország, hanem a régió többi országa is a ranglisták végén kullog és a kilátások is borúsak. Öröm az ürümben, hogy innen csak felfele van. Tudatosabb, egészségesebb életmóddal és egy az egészségügy strukturális reformja mellett elkötelezett kormányzattal valószínűleg látványosan javíthatunk ezeken a számokon. De már csak 50 évünk van arra, hogy megcáfoljuk az előrejelzést!