Az orosz-amerikai rivalizálás egyik terepe az EU-ban a cseppfolyósított földgáz (LNG) kereskedelme. E tekintetben eddig talán az amerikai LNG kapott nagyobb sajtófigyelmet, de a számok azt mutatják, hogy idén az orosz LNG áll nyerésre. Igaz, hogy a kettő együtt sem éri el a qatari behozatal tizedét, de ki gondolta volna, hogy a fagyos Yamalból több hajó érkezik majd, mint az USA keleti partjáról.

A kép forrása.

Egyre fontosabb szerepet játszik az orosz gáz az EU-s gázpiacon. Nem várható, hogy lényegesen csökkenne az orosz gázfüggőség, de azért az EU törekszik a beszerzési források diverzifikációjára. Éppen ezért is volt nagy hírértéke annak, hogy az USA gázkitermelésének és LNG exportjának robbanásszerű felfutása hathatós segítséget nyújt majd az EU-s gázpiac diverzifikálásában. Ha az USA import volumenek most még nem is olyan nagyok, a jövőben jelentős felfutás várható. Erről van egy júliusi EU-USA közös sajtónyilatkozat is, amiben hangsúlyozzák az együttműködés jelentőségét és várható bővülését.

Szükség is volna rá, hiszen az EU gázimportja évről évre nő. Miközben a fogyasztás enyhén növekvő pályán van, a saját termelés zsugorodik. Különösen a groningeni gázmező visszaesése látványos, ahol a kormányzat írja elő a kitermelés csökkentését, mivel az földrengéseket okoz. Az EU-n kívüli gázforrások között a vezetékes gázimport a legjelentősebb, köztük a legnagyobb az orosz, majd a norvég és az észak-afrikai források következnek, végül pedig a hajókon érkező cseppfolyósított földgáz (LNG) elégíti ki a fennmaradó, 12%-os import igényt, az is főleg Qatarból származik (lásd az EU-s gázpiaci jelentést 2018 első negyedévére; a második negyedéves kiadás október közepén várható). LNG-ből az EU jelentős import kapacitásokkal rendelkezik, melyek kihasználtsága nagyon alacsony, viszont puszta létezésük javítja az ellátásbiztonságot, és befolyásolja, hogy a vezetékes gázt milyen feltételekkel, főleg milyen áron, vásároljuk.

Csakhogy az USA-ból érkező LNG import a kezdeti nagy felfutás után idén elapadt, sőt, ott tartunk, hogy az Oroszországból érkező LNG import meg is előzte. Miközben ugyanis az USA gyorsan bővülő LNG exportja az EU helyett főleg Ázsiába és Dél-Amerikába irányul, ahol nagyobb nyereséggel tudják eladni (az ázsiai gázárak magasabbak), addig az orosz LNG export felfutóban van, és utat talál az EU-ba. A Yamal félszigetről 2017. decemberében kezdődött az LNG exportja, és hamarosan további bővítése várható a terminálnak. Mivel a téli időszakban a Jeges-tenger kelet felé nehezen hajózható, a szállítmányok inkább Nyugat-Európába érkeznek. (Abban persze nem lehetünk biztosak, hogy az orosz LNG-t ott is használják fel, hiszen a vevőknek megérheti tovább exportálni, mint ahogy igaz ez az USA LNG-re is.)

 Az Európai Bizottság és az USA energiaügyi adatközlő ügynökségének (EIA) USA-EU LNG szállítmányokra vonatkozó becslései kissé eltérnek, de alapvetően ugyanazt a fő üzenetet erősítik: a 2017-es nagy mennyiségek után idén kevés LNG jött az USA-ból, miközben az Európai Bizottság szerint az orosz LNG 2018. első negyedévében megelőzte az amerikait. A második negyedévre az EU-s statisztika volumen adata még hiányos, de a Q2-es orosz LNG import euróban kifejezett értéke elérhető az Eurostat honlapján. Eszerint a Q1-es 132 millió euró után Q2-ben 138,4 millió euróért importált az EU LNG-t Oroszországból, ami 5%-os növekedés. Sajnos az átlagos egységárat nem ismerjük, de az európai jegyzésárak kissé emelkedtek az év első felében, így elképzelhető, hogy az orosz LNG import volumene nagyjából akkora volt Q2-ben, mint Q1-ben. Ugyanakkor az EIA adatai alapján a Q2-es USA LNG importunk nagyon alacsony volt, így elég valószínű, hogy az EU-ban az orosz LNG importja továbbra is nagyobb, mint az amerikaié.

Bár az EU-s LNG import nagy része a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkezik, míg az USA és az oroszországi volumenek sokkal kisebbek, azért válságos helyzetekben, mint amilyen az idén február-márciusi hideghullám volt, nagyon is felértékelődik egy-egy szállítmány. Ezzel együtt számíthatunk arra, hogy az USA-ból az EU-ba érkező LNG idővel valóban felfut, miközben az orosz LNG nagyobb része talál utat Ázsiába. Mindenesetre az látszik, hogy ez egy működő piac, ahol a „pénz beszél”, és a szállítmányokat oda irányítják, ahol a legmagasabb az elérhető profit, nem pedig oda, ahova a sajtóközlemények alapján menniük kéne.