Egyik se. Nem oldott volna meg sok mindent, de cserébe rosszabb helyzetbe sem kerülünk nélküle.

Vargha Péter Simon és Zsoldos István írása.

Csőcserés támadás. Kép: Guruló paint, Colosseum szolárium

Putyin sokakat meglepett bejelentésével: mégsem épül meg a Déli Áramlat vezeték, amely a Fekete-tenger alatt, Bulgárián keresztül hozott volna gázt a régiónkba, és a tervek szerint Ausztriában végződött volna. A bejelentés igen sok kérdést felvet, az alábbiakban ezek közül próbálunk pár dologra válaszolni.

(Persze most mindenki ezen pörög, megírta a saját anyagát a Portfolio, a Véleményvezér, ezeket is érdemes elolvasni.)

Nem is volt annyira meglepő

Putyin bejelentésekor az EU makacsságát okolta, amiért nem hajlandó engedni a vezeték-építés feltételeiből (másnak is hozzáférést kell adni a vezetékhez). Ugyanakkor a kegyelemdöfést minden valószínűség szerint az olajárak csökkenése adta a projektnek: Oroszország olajfüggő, és a 35%-os árzuhanás miatt pénzügyei összeomlóban vannak. (Múlt héten épp erről írtunk posztot, ahol azt is leírtuk, hogy ez betehet a Déli Áramlatnak is.)

A Déli Áramlat pedig mindenképp „luxusprojekt” lett volna az Oroszoknak is: nem új piacokat célzott volna, nem is új gázt szállított volna, ezért a gazdaságossága már évek óta kérdéses volt. Sőt, az oroszok maguk alatt is vághatták volna a fát azzal, ha a csövön mások is szállíthatnak (ami persze nekünk jó lett volna), mint ezt szintén leírtuk korábban.

Egyedüli célja a megbízhatatlan ukrán tranzit kikerülése lett volna. Sőt, ha megépül, Ukrajnát elvileg teljesen ki lehetett volna iktatni, akár úgy, hogy egyáltalán nem kap gázt. Azért csak elvileg, mert az egyre nyilvánvalóbbnak tűnt, hogy az ukrán vezetékeket meg lehet fordítani, és azokon keresztül – egy kis EU-s kerülőutat közbeiktatva - orosz gázzal Ukrajnát még akkor is el lehet látni, ha ezt Oroszország nem szeretné.

Ugyanakkor a bejelentés hirtelen jött: simán meg lehetett volna kevésbé látványosan is dögleszteni (nem építeni) a projektet. Putyin fejébe kéne látni, hogy ezt miért így csinálta, azt pedig nem tudunk. De lehet, hogy tényleg valamennyire úgy gondolja, hogy ezzel most „bünteti” Európát. Illetve fenyegetni is próbál. „Ha nektek nem kell a mi feltételeinkkel a gázunk, majd eladjuk másnak”. Csakhogy…

Nem kell félni, hogy hirtelen másnak adják el a gázunkat

A mostani bejelentés szerint a Déli Áramlat „nem vész el, csak átalakul”, inkább Törökországba megy majd, és onnan lesz gázelosztó-központ. Szerintünk ebből lényegében nem lesz semmi, ez blöff, illetve az arcvesztést próbálja csökkenteni.

Éppen azért, mert az orosz költségvetésnek kell a pénz, nem fog ilyen költséges, és nem új piacokat elérő projektbe fogni, vagy nyakra főre cseppfolyósító terminálokat építeni. Törökország felé már ott van egy nem is teljesen kihasznált vezeték, a Kék Áramlat.

 Új Kék Áramlat? A négyzetekben a főbb Európába menő Gazprom csővezetékek kapacitása látható (milliárd köbméter/év) Forrás: Reuters, wikipedia

Kína felé viszont valóban építeni fognak vezetéket. De ettől sem kell megijedni. Először is, mert még jó ideig 5-10 évig eltart, amíg ebből bármi lesz (már ha lesz egyáltalán). Másrészt pedig azért, mert nem ugyanazokról a mezőkről fogják a gázt Kínába vinni, mint amelyeken Európát ellátják: Kelet-Szibériából fogják ellátni az ázsiai piacot.

Nemrég bejelentették ugyan, hogy a nyugat-szibériai mezőket is összekötik Kínával, de ez megint csak a science fiction kategória, akkorák a távolságok, és annyira drága lenne a projekt, hogy kis túlzással ingyen kéne beletölteni a gázt, hogy a kínaiak megvegyék. Annál meg már jobb eladni Európába.

Nem került veszélybe Magyarország ellátása

És akkor most veszélybe kerül Magyarország ellátása? Egyáltalán nem. Nem felrobbant egy vezeték, hanem csak nem épül meg egy, ami az oroszok szándéka szerint amúgy sem hozott volna alternatív forrást, (és így az árakat sem csökkentette volna). A rövidtávú ellátásbiztonságot valamelyest ugyan növelte volna egy ukrán kiesés esetén, de Magyarországon tárolóból amúgy is sok van, (és arra valahogy sosem látunk elemzést, hogy milyen áron növeli valami az ellátásbiztonságot). Lásd még a korábbi Gáz-e lesz című írásunkat.

2013-as adatok, lásd bővebben: Gáz-e lesz

Minthogy Oroszország továbbra is rá lesz utalva az európai gázbevételekre, továbbra is el fogja látni Európát gázzal.

Egyelőre Ukrajna ellátásában is megállapodtak, azonban az orosz-ukrán konfliktus miatt ebben lehet később fennakadás. Azonban ez ellen nem másik orosz vezeték építésével, hanem inkább a nyugat-európai piachoz csatlakozással lehet hatékonyan tenni, ahogy ezt már szintén leírtuk. Ahhoz a nyugat-európai piachoz, amely több forráshoz hozzáfér, és jelentős többlet cseppfolyósgáz-kapacitáshoz is hozzáfér.

És akkor most az amerikai LNG fogja monopolizálni Európát?

Nem. Az LNG források döntően piaci szereplők kezében vannak, és azok, nem meglepő módon, oda mennek, ahol jobb feltételeket/árat tudnak kialkudni. Politikusok (az amerikaiak is) szeretnek úgy feltűnni, mintha ők irányítanák az eseményeket, de az amerikai szenátorok nem bírnak putyini hatalommal az amerikai gázexportőrök felett, és akkor még visszafogottan fogalmazunk. Egyszerűen nem tudják meghatározni, hogy hová menjen az a fránya gáz. Az LNG-piacban pont az a szép, hogy személytelen, valamilyen áron mindig szolgáltat gázt, és ha termelő vagy, valamilyen áron el is tudod adni, mert mindenkinek sok opciója van. Ha valami nem alkalmas arra, hogy egy országot függőségbe tartson, hát az éppen egy globalizálódó LNG-piac (meg a piacok általában, de ez egy hosszú másik poszt). Épp ellenkezőleg, inkább árkorlátozó szerepe lehet a minél több opciónak. Ebből persze még nem következik, hogy új LNG-infrastruktúrát kell építeni, mert abból bőven van, de ez is egy másik téma...

Mi lesz most Paks bővítésével?

Na, ezt a kérdést már többször felvetettük, legutóbb szintén múlt héten. Ezt továbbra is az olvasók képzelőerejére bízzuk – erősen függ a jövőbeni olajártól (is) a kérdés. De a véleményünket tartjuk: nem érdemes megépíteni, annyira drága.

Mi lesz most Oroszországgal?

A pénzügyei egyre rosszabbul állnak, egyrészt az olajárcsökkenés, másrészt a tőke menekülése és az embargó hatása miatt. A lakosság egyre rosszabbul fog élni. A Putyin-rezsim népszerűségét pedig épp jórészt az olajbevételek teremtették meg.  Ha ez nem megy, továbbra is a háborús hangulat, az ellenségképek fenntartásával lehet majd a népszerűséget fenntartani. Így a bevételek csökkenése növeli a kiszámíthatatlanságot, és ez nem sok jót jelent nekünk sem. Ugyanakkor fontos látni, hogy a kiszámíthatatlanság növekedésének nem oka az, ha nem épül Déli Áramlat, hanem az is csak egy következmény, és mint fent leírtuk, valószínűleg nem is a legfontosabb.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

 

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!