Blöff, hatalomépítés vagy csak épp nincs jobb projekt?

Megépül a Déli Áramlat „West” és a Gazprom lábon lövi vele magát? Vagy mégsem épül meg a tervek szerint? Pedig mi nagyon drukkolunk...

Korábbi posztunkban a Nabuccóról írtuk meg, hogy mik azok a tényezők (lényegében minden), amelyek kedvezőtlenül változtak a beruházás számára az elmúlt időszakban: drágább a cső, csökkent a kereslet, nagyobb lett az alternatív kínálat (csak hogy a legfontosabbakat említsük).

A Déli Áramlatra, a Gazprom sokat vitatott párhuzamos projektjére, amely a Fekete-tenger alatt vinne Bulgárián, Szerbián, Magyarországon majd Szlovénián keresztül gázt Olaszországba, ugyanezek a kedvezőtlen változások érvényesek. És az is lehet, hogy a cső fordítva sül el, és oldhatja a régió függőségét a Gazpromtól – mi leginkább e miatt a lehetőség miatt szeretnénk, ha a vezeték megvalósulna. Minél több ugyanis általában a potenciális szállítási lehetőség, annál élénkebb lehet a verseny, és annál kevésbé lehet az egyes országokat „felszalámizni”, magasabb áron adni nekik a gázt. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben a vezeték közgazdaságilag az erőforrások hatalmas pazarlása lenne.

A Déli áramlat tervezett útvonala. Forrás: south-stream.info

Nincs az a befektető, aki pusztán a profitokat figyelembe véve nekivágna a (Gazprom szerint már) 40 milliárd dolláros költségű projektnek úgy, hogy az ráadásul nem is hozna új orosz gázt Európába, csak – az amúgy is pozíciókat vesztett – Ukrajnát iktatná ki teljesen az orosz gáz tranzitjából.

Ukrajna már nem játszik

Ukrajnát az oroszok már nagyrészt kiiktatták azzal, hogy megépítették az Északi Áramlatot, amely mára 55 milliárd m3 gázt tud évente Oroszországból egyenesen Németországba juttatni a tenger alatt. Ezzel az Európába irányuló orosz exportkapacitás már eléri az évi 250 mrd m3-t, míg a tényleges export 150 mrd m3 körül van. (Így Ukrajnán keresztül elvileg már alig 25 mrd m3 kell, hogy csörgedezzen, ha minden létező alternatív kapacitást teljesen kihasználnának). Lásd a lenti ábrát a keresletről és az orosz export-kapacitások alakulásáról.

Korábban a nagy mennyiségű tranzitért cserébe Ukrajna mindig jóval olcsóbban kapta a gázt, mint a többi európai ország. Ennek 2009 januárja, a Putyin-Tyimosenko megállapodás óta vége: Ukrajna is sokat fizet a gázért, épp mivel az alkupozíciója erősen romlott az alternatív gázszállítás lehetősége miatt. Annyira, hogy Ukrajna éppen nyugatról (Magyarországról és Szlovákiából) próbál olcsóbban gázhoz jutni.

Az orosz gázszállítási kapacitások jelentősen nőnének, a szállítás nem annyira. Forrás: IEA

Blöff, hatalomépítés vagy csak épp nincs jobb projekt?

Persze az, hogy gazdaságossági alapon nem épülne meg a Déli Áramlat, nem jelenti azt, hogy a Gazprom nem is csinálja meg – a kérdés az, hogy mi a tényleges célja vele.  Ezt viszont elég nehéz eldönteni. Az egész csak a Nabucco (vagy más alternatív vezetékek) aláásására szolgáló blöff? Vagy szokásos birodalomépítés, amit ha törik, ha szakad, végigvisznek? Netán csak néhány orosz oligarcha meggazdagodását segítené a beruházás? Még a szektor szakértői között is nagy a szórás arról, hogy ki mit gondol, illetve arról is, hogy lesz-e szerintük Déli Áramlat.

Legutóbb Deák András írt vendégposztot itt a blogon, amiben nagyjából a mellett érvel, hogy mivel a Gazpromnak túl sok a pénze, valószínűleg inkább megépíti a Déli-Áramlatot, semhogy az állam vegye el a pénzét. (Lásd még szintén tőle a Jön, jön, jön! – a Déli Áramlat c. tanulmányt.)

Csinnadrattás közös aláírások ide, első kapavágások Oroszországban oda, szerintem nem lesz a jelenlegi terveknek megfelelően Déli Áramlat. Azért nem, mert a Gazprom azt feltételezi, hogy ezen a csövön – a szokásos logikájuk szerint – csak ők szállíthatnának majd gázt. Azt gondolják, hogy abba másnak nem lenne beleszólása, nemhogy hozzáférése a vezetékhez. Ez pedig nagy valószínűség szerint nem lesz így.

Az EU-s szabályok közbeszólnak

A jelenlegi EU-s energiapiaci szabályok szerint a gázvezetékekhez alapesetben szabályozott hozzáférést kell biztosítani másoknak is. A vezetékrendszer olyasfajta természetes monopólium, mint az autópálya: nem épül párhuzamosan két versenyző út, cserébe viszont bárkit fel kell rá engedni, ha a szabott útdíjat kifizeti.

Külön kérvényezni kell, hogy a csővezetékekhez egyes esetekben harmadik felek hozzáférését korlátozhassák. Az Északi Áramlat esetén ezt meg is kapta a Gazprom, de ott igazából fel sem merült, hogy más is szállítana a csövön Oroszország és Németország között, hiszen nincs másnak forrása a cső végén vagy a vezeték mentén. (A csővezetékből a gázt Németországban továbbvivő csövek egy részére korábban adott felmentést a német versenyhatóság, szigorú feltételek mellett, ám azt az Európai Bizottság lényegében felülírta.)

Lábon lövik vele magukat?

A Déli Áramlat keleti felén még csak-csak tartható lenne a Gazprom effektív monopóliuma a vezeték felett, hiszen sem Törökország, sem Szerbia nem EU-tagállam, és még nem is lesz egy ideig. De Magyarország és Olaszország között (nevezhetjük ezt Déli Áramlat „West”-nek) már csak EU-tagállamokon keresztül futna a vezeték. Itt pedig alapesetben nemcsak egyszerűen másnak is hozzáférést kell biztosítani a csőhöz, hogy transzparens feltételek alapján más is szállíthasson rajta, hanem a másik irányba is lehetővé kell tenni a szállítást (ez alól is csak indokolt esetben lehet felmentést kapni). És a szigorodó EU esetében azt sem lehet sokáig eljátszani, hogy már megint elromlott az a fránya szivattyú, amivel a visszafordítás működne…

Amennyiben másnak is van hozzáférése a csőhöz, illetve megvalósul a kétirányú szállítás, például – egy vágyálmunkat beteljesítve – a Déli Áramlaton keresztül olaszországi cseppfolyós gáz (LNG) importterminálokról is lehetne Magyarországra gázt szállítani. Vagy akár az Olaszországba valahonnan olcsóbban eladott orosz gázt visszahozni. (Az, hogy hol olcsóbb éppen a gáz, meg tud változni. Erre is jó példa, hogy Ukrajna épp nyugatról próbál gázhoz jutni.) Az új vezetékkel így a Gazprom akár – akaratán kívül – jelentősen hozzá is járulhatna egy egységesebb európai földgázpiac kialakulásához. Csak éppen ezt valószínűleg ők akarják legkevésbé, akkor ugyanis nem lehetne mindenkivel külön (a kiszolgáltatottabb országoknak, mint Magyarország lehetőleg a többieknél magasabb) gázárat kialkudni.

A Gazprom lábon lövi vele magát? Forrás: youtube.com

A Déli Áramlatra az Európai Bizottságtól még nem kérvényezték a felmentést a harmadik felek hozzáférése alól. Azonban igen csekély a valószínűsége, hogy a Déli Áramlat „West”-re ezt megkapnák: a feltételek közül többet a vezeték nem teljesítene: a cső mások hozzáférése nélkül nem élénkítené a gázpiaci versenyt. Iránymutató lehet az EU-s versenyjogi eljárás a Gazprommal szemben, ami azt jelzi,  hogy egyáltalán nem bánnak velük Brüsszelben kesztyűs kézzel.  (Mellesleg anélkül, hogy a vezetékhez való hozzáférésről EU-s döntés születne, igazából érdemi végleges beruházási döntést (FID) sem lehet hozni, ezért az elmúlt időszakok aláírás-dömpingje valószínűleg nem volt valóban FID).

Hajrá Déli Áramlat West!

Szóval hajrá, Déli Áramlat „West”, amely minden szereplő számára hozzáférhető. Vigyázat – amikor legutóbb mondtuk itt a blogon valakinek, hogy hajrá (Hajrá Mario Monti), akkor az illető pár nap múlva benyújtotta lemondását!;)

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!