Az autó üzemanyag-hiány miatt New York államban páros napokon a páros rendszámúak, a páratlan napon pedig a páratlan rendszámúak tankolhatnak (az autóvezetést azért nem korlátozták). Ez nem egy hatékony módja a szűkös üzemanyag elosztásának, de senki nem mer árat emelni.

A rendszám szerinti elosztás reakció arra, hogy üzemanyag szűkös a Sandy szupervihar és az utána jövő hideg szeles idő miatt. Néhányan megjegyezték, hogy a rendszám szerinti elosztás jó, mert kisebbek lesznek a sorok. Azt persze senki nem várja, hogy teljesen eltűnjenek, főleg azért, mert nagy eséllyel az intézkedés csak átcsoportosítja a keresletet egy másik napra. Az esetből több érdekes tanulság is levonható.

Az első tanulság hogy a piacok nem mindig működhetnek. New York kormánya egy látványosan nem hatékony módszert választott az üzemanyaghiány kezelésére. Az igazán hatékony eszköz az lenne, ha a cégek megemelnék az áraikat. Az kiszelektálná azokat, akik tényleg hajlandóak áldozni arra, hogy megtankolják az autójukat. És ez megemelné a kínálatot is, akár olyan módon, hogy a magánembereknek kannákban is érdemes lehet üzemanyagot fuvarozniuk, hogy haszonnal eladják. Az áremelés miatt azonban a cégeket és a spekulánsokat unfair-nek látnák a fogyasztóik. A piac nem működik, mivel a cégek reputációs vesztesége nagyobb lenne, mint a rövid távú nyereségük, és még a kormányzati beavatkozást is kockáztatnák ezzel. Az energiacégek gyakorlatilag kartellt alkottak az áremelkedés ellen, és emiatt az emberek arra vesztegetik az idejüket és energiájukat, hogy sorban álljanak üzemanyagért.

forrás: UPI

A legérdekesebb kérdések azok, hogy hol érdemes piaci alapon elosztani a javakat. Ebben a közgazdászoknak is vannak határaik, csak általában máshol, mint az átlagembereknek (például a Titanicon  a mentőcsónak helyeket én sem bocsátanám aukcióra). A közgazdászok általában jobban figyelembe veszik a nem fair-nek tekintett tevékenységek esetleges pozitív hatásait. Itt például azt, hogy az üzemanyag spekulánsok mégiscsak emelnék az adott területen a rendelkezésre álló benzin mennyiségét, míg a kutaknál fair módon sorban állók ezt nem teszik. Más blogokban is tárgyalták a témát, Felix Salmon a “fair”-ek táborában van, míg Mark Thoma a mellett érvel az eset kapcsán, hogy a nagy jövedelmi egyenlőtlenségek a kapitalizmus fennmaradását is fenyegethetik. Jó előrelátással a svéd tudományos akadémia a közgazdasági Nobel emlékdíjat részben  hasonló esetek tanulmányozásáért adta.

A második tanulság az, hogy nem valószínű az üzemanyag adók megemelése az USA-ban. Az autó-üzemanyag árak alacsonyak Amerikában Európához képest, és egy jó célpontjai lennének a magasabb  adóztatásnak, amikor az USA-nak be kell foltoznia a hatalmas költségvetési hiányát. A vihar esete is azt bizonyította, hogy az autóüzemanyag-kereslet nagyon rugalmatlan, ha úgy alakul az emberek hatalmas költségeket is bevállalnak (itt most időben és erőfeszítésben), hogy megszerezzék. A jóléti veszteség, ami abból adódik, hogy egy rugalmatlan keresletű dolgot adóztatunk, sokkal kisebb, mint ha egy rugalmas keresletűt. De az epizód azt is szemlélteti, hogy politikailag mennyire nehéz növelni az üzemanyag árakat az USA-ban. Úgyhogy az amerikaiak a végén valami más adóját fogják valószínűleg felemelni.

A harmadik tanulság az esetből az, hogy az ellátási infrastruktúra sebezhető, csak ezt általában nem vesszük észre, mert az idő nagyon nagy részében jól működik. A klímaváltozás miatt azonban az extrém időjárás valószínűleg gyakrabban fog előfordulni a jövőben, és így több hasonló eseményre számíthatunk. És ahogy a választók kevésbé lelkesek a piaci megoldások iránt, az is valószínű hogy a megoldást inkább az adminisztratív elosztásban látják majd. Több sorbaállás lesz, valóságos és virtuális.