Most áll-e fejre Kína?

Nem az a kérdés, hogy lelassul-e Kína, hanem az, hogy mikor. A világgazdasági mellett a politikai következmények is érdekesek.

Zsoldos István és Vargha Péter Simon írása

Kínában az egy főre jutó GDP közel hatszorosára nőtt az elmúlt 20 évben, ami több mint 9%-os éves átlagos növekedési ütem. Nincs még egy olyan ország – néhány természeti erőforrásban gazdag mini-államot leszámítva – amely ilyen gazdasági teljesítményt tudott volna produkálni. Japán majdnem megközelítette ezt a szintet 1950 és 1970 között, amikor évi 8,4%-os átlagos növekedést ért el. Viszont az ilyen gyors gazdasági növekedést nem lehet hosszú távon fenntartani.

A jelenlegi kínai jövedelmi szintet figyelembe véve úgy gondoljuk, hogy az elkövetkezendő két évtizedben Kína valószínűleg évi 3-4%-os növekedésre lesz képes. Ez persze így is tiszteletreméltó teljesítmény egy olyan közepes jövedelmű gazdaságtól, mint amilyenné Kína is vált. Mégis, az alacsonyabb növekedési trend mellett feltehetően gyakoribbak lesznek a recessziók is. Japán 1974-ben esett át a II. világháborút követő első recesszióján, ezután pedig ritkán haladta meg a növekedési rátája a 4%-os küszöböt.

leaning-tower-china[1].jpgSok minden vele dőlne. Forrás: www.businessinsider.com

Mára Kína egyértelműen a globális gazdaság megkerülhetetlen kulcsszereplőjévé vált. 2007 és 2012 között több mint 40%-kal járult hozzá a globális növekedéshez. Már 2010-ben megelőzte az USA-t mint a világ legnagyobb feldolgozóiparú országa. Méretéből adódóan a kínai gazdasági növekedés 3%-pontos lassulása – minden egyéb tényező változatlansága mellett – mintegy 0,5%-ponttal vetné vissza a globális növekedést.

Mi is történik most Kínában?

Hirtelen nagyot ugrottak a kamatok, amiket a bankok egymásnak fizetnek a rövid távú hitelekre; a bankközi kölcsönök olyan drágák lettek, hogy a hitelezés egy időre le is állt. Ez csődökhöz vezethet (és valószínűleg már vezetett is) a pénzügyi és a reálszektorban egyaránt, mivel a kötelezettségek és bevételek különböző időre esnek.

Sokat vitatott kérdés, hogy vajon miért tűnt el a likviditás. A globális válságot követő masszív hitel-boomnak, ahol ráadásul a pénzek allokációja egyáltalán nem volt hatékony, előbb-utóbb mindenképp bedőléshez kell vezetnie. A lassuló növekedésnek biztosan szerepe van abban, hogy a hitelkörnyezet romlott. Nem segít az sem, hogy a hitel-boom jó része egyre inkább a formális bankokon kívül, az árnyékbank-rendszerben történt, hogy megkerülje a szigorú szabályozást. És úgy tűnik, hogy a kínai központi bank egy ideig direkt nem avatkozott be, hogy enyhítse a feszültséget (rövidtávú hitelnyújtás formájában). Ez a piacok „fegyelmezésére” és a „mértéktelenség megfékezésére” szolgált.

Végül a központi bank persze fokozta a likviditást, enélkül a rendszer könnyen bedőlhetett volna. De ezek után a piacok megnyugtatása már nehezebb lesz.  Eddig ugyanis a piac szereplői azt hihették, mindenképp kimentik őket, most azonban úgy néz ki, a mentőöv nem automatikus. Ez tőkemenekítéshez vezethet. A hitelállomány növekedése pedig lassul és vele együtt lassul a gazdasági növekedés is.

A kérdés csak az, hogy mindez recesszióhoz vezet-e a közeljövőben. Igazából senki sem tudja, többek közt a megbízhatatlan kínai statisztikai adatok miatt sem. A központi bank egyelőre kontroll alatt tarthatja a helyzetet, és a kormány pénz önthet a gazdaságba, hogy megint elodázza a nehéz döntéseket. De a hitel-lufi leeresztése semmiképp sem lesz egyszerű – a hitel/GDP arány valószínűleg meghaladja az USA válság előtti szintjét. 

A globális GDP-növekedésen túl Kína még fontosabb szerepet játszott a nemzetközi kereslet emelkedésében (az elmúlt 5 évben csökkent kereskedelmi mérlegének többlete). Érdekes megfigyelni keresletének összetételét is: a kínai növekedés egyre inkább beruházás-vezérelt és tőke-intenzívebb volt. Most is GDP-jének kb. 50%-át fordítja beruházásokra, ez pedig a világ beruházásainak mintegy 30%-át teszi ki. Emellett Kína rengeteg beruházási javat importált. Növekedésében döntő szerepet játszott az árukereskedelem, ezen belül pedig az energia-éhsége is. Mindezt könnyen hozzáférhető hitelekből és olcsó tőkéből tudta finanszírozni. Hatalmas termelési kapacitásokat (és üresen álló szellemvárosokat) építettek ebből a pénzből.

Ebből kifolyólag nagyjából sejteni lehet, hogy milyen alapvető következményei lennének egy belföldi tényezőkből fakadó, „kínai típusú deleveraging-nek” (a tőkeáttétel csökkenésének).

    • A beruházások összeomlása. Akárhogy is nézzük, a beruházások terén sajnos csak ritka a „soft landing”, pláne ha még „forró pénz” vezérli őket, és a GDP felét teszik ki. Ez nagy pofon lenne a német gépipari export számára is.
    • A globális GDP-növekedés lassulna. Egy kínai recesszió akár újabb globális válságot idézhet elő, ha a bizalmi krízis és a kockázati sokk más országokra is átterjed. A kínai gazdasági teljesítmény 10%-pontos kilengésének már a direkt hatása is a globális gazdaságra kb. 1,5%-pontnak felelne meg.
    • Mindez az áruimport összeomlásával, és az árupiaci termékek árának nemzetközi zuhanásával járna. Ez végleg betenne az éppen pozitív kínálati sokkal is szembesülő olajpiacoknak is. Komoly veszteségeket szenvednének az olyan alapanyag/energia-exportőrök, mint Ausztrália, Brazília, Dél-Afrika vagy az OPEC. Ezzel szemben az áru- és energiaimportra szoruló Japán, ill. az EU (viszonylag) jól járnának.
    • A szénpiacok fejreállnának, tekintve Kína tetemes részesedését a nemzetközi szénfogyasztásban (kb. 50%). Persze ettől függetlenül környezetvédelmi okokból már egyébként is tesznek politikai lépéseket a szénfogyasztás visszaszorítására, és a gazdasági lassulás tovább gyorsíthatná ezt a folyamatot. Talán elértük a globális szénkereslet csúcspontját („peak coal”)?
    • A világon rengeteg kihasználatlan termelési kapacitás, és alacsony kereslet lenne. Zuhanna az infláció (és nem csak az árupiaci árak miatt). A fontosabb jegybankok sokkal tovább folytathatnák a „quantitative easing”-et (mennyiségi lazítást).
    • Kína megpróbálná „kiexportálni” magát a gödörből. Ezt persze más országok nem néznék jó szemmel, ami pedig akár kereskedelmi/valuta-háborúkhoz vezethetne.

vadiuj.pngForrás: Bloomberg, Reuters, IMF, BP, CIA, WTI, World Bank

Egy potenciális kínai lassulás politikai/társadalmi következményei legalább olyan érdekesek, mint a gazdaságiak. Demokratizálódna-e Kína, mint ahogy azt mondjuk Indonézia tette az 1997-es ázsiai válságot követően? Vagy a hirtelen lassulás egy az „arab tavaszhoz” hasonló társadalmi felfordulással járna? Esetleg még nacionalistább, keményebb hangot ütne meg a kínai vezetés annak érdekében, hogy elterelje a figyelmet a belföldi problémákról? A Kína és Japán között zajló „szemet-szemért szócsata” a kelet-kínai-tengeri Szenkaku/Diaoju szigetek területi hovatartozásáról már így is sok elemzőt arra az I. világháború előtti német-brit vetélkedésre emlékeztette, ahol mindkét fél meg van győződve saját igazáról és arra vár, mikor rántja már el a másik a kormányt. (És akkor még nem is ejtettünk szót Kína területi vitáiról szinte az összes többi szomszédjával és apró távoli szigeteken kiépített katonai bázisairól és városairól.)

Kína lelassulásával kitolódna az az időpont, amikor a kínai gazdaság megelőzi az amerikait. Az IMF előrejelzései szerint ez most kb. 2017-re várható (vásárlóerő-paritáson). Viszont mondjuk egy évnyi stagnálással, majd ezt követően egy szerényebb, évi 3-4%-os növekedéssel ez a dátum könnyen a 2020-as évek közepére tolódhat, dollár-alapon pedig még későbbre (lásd az Economist kalkulátorát, ahol saját feltételezésekkel is ki lehet próbálni, mikor hozza be Kína az Egyesült Államokat).

Emellett pedig megkérdőjelezné azt a sokak által elfogadott nézetet, miszerint Kína elkerülhetetlenül a világ egyetlen szuperhatalmává fog válni. Indiának sokkal kedvezőbbek a demográfiai mutatói, és a 2020-as évek végére gazdaságának mérete kb. a 2/3-a lesz a kínainak (és feltételezhetően gyorsabban is fog nőni). Egy esetlegesen szorosabbra fűzött indiai-amerikai katonai szövetség könnyen feltartóztathatja Kínát. Az amerikai és az indiai gazdaságok együtt stabilan, legalább 50%-kal meg fogják haladni Kínáét. Bár talán nem hangzik biztatóan a példa, de az I. világháború előtt, a gyengébb államok szövetségei által kordában tartott Németország mintájára, a lassuló kínai növekedés is több reménnyel kecsegtet egy multipoláris globális világrend kialakulására.

paracels-woodyisland[1].jpgHopp, ezen az atollon nőtt egy kínai repülőtér...Forrás: tinawa.net

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulohordo.blog.hu/api/trackback/id/tr1005381932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz

Elérhetőségeink

Magunkról

Energiáról, gazdaságról és minden egyébről.

A posztok szerzői a MOL-csoport dolgozói, írásaik a magánvéleményüket és nem feltétlenül a MOL-csoport hivatalos álláspontját képviselik.

Hírlevél

Our English blog has moved!

United-Kingdom-flag-24.png Visit Barrelperday.com!

 

Címkék

2021 (4) 2022 (4) ACEA (3) Afrika (3) áram (24) atom (10) autó (13) benzin (4) budget (3) car (4) China (6) climate change (17) CO2 (50) coal (3) cseppfolyós földgáz (LNG) (11) demográfia (6) dízel (5) electricity (4) elektromos autó (11) élet (23) élettartam (5) energia (5) energiahatékonyság (7) energiaválság (3) english (73) EU (47) Euro (4) euro (3) Euróövezet (3) Európa (8) Eurozóna (8) Eurozone (4) EV (3) fenntarthatóság (3) finance (3) finomítás (4) földgáz (6) gas (23) gasztro (4) gáz (50) gázár (4) gazdaság (9) Gazprom (19) GDP (3) geopolitika (10) Görögország (5) green (3) háború (5) heavy (3) heti olvasnivaló (129) Hungary (5) IEA (9) import (4) infláció (4) Iran (4) Irán (7) Japán (3) Japan (3) jövő (3) kérdőív (10) kereslet (5) készletek (3) Kína (18) kitekintés (4) kivándorlás (3) klímaváltozás (24) költségvetés (5) környezetvédelem (22) koronavírus (3) Koronavírus (6) Közel-Kelet (3) közlekedés (10) KSH (6) life (3) light (6) LNG (20) magyar (139) Magyarország (16) megújulók (19) MidEast (8) munkaerőpiac (5) napelem (5) off-topic (33) oil (23) olaj (57) olajár (24) OPEC (8) OPEC+ (4) Oroszország (37) összefoglaló (3) palagáz (10) palaolaj (3) pénzügyek (17) petrolkémia (3) politika (10) poll (3) portfolioblogger (333) prices (4) renewables (11) Russia (4) Saudi Arabia (4) shale gas (3) szankciók (4) Szaúd-Arábia (7) szén (6) széndioxid (6) szolgálati (10) tech (9) Tesla (3) transport (3) Ukrajna (12) USA (28) utazás (5) üzemanyag (10) várakozások (5) vásárlóerő-paritás (3) Venezuela (5) video (4) Összes címke
süti beállítások módosítása