Személyi jövedelemadó-kedvezménnyel. Pedig most épp ez a legújabb ötlet. Szerintünk inkább az információ-szerzést és a hitelezést kéne segíteni.

Személyi jövedelemadó-kedvezményt kapnának a háztartások, akik energiahatékonysági beruházásokat valósítanak meg – röppent fel a napokban a hír. Ez szerintünk sajnos nem jó megoldás: nem kezelné az ilyen beruházások fő hátráltatóit, megint a jómódúaknak segítene, és bonyolítaná az adózást is (tovább nőne az a bizonyos söralátét).

Hány közgazdász kell, hogy energiahatékonyra cseréljen egy villanykörtét? Forrás: terrycolon.com

Szögezzük le: Az energiahatékonysági beruházások a lakossági szektorban (is) nagyon hasznosak, és támogatásra érdemesek. A házak, lakások energiafogyasztása kiugróan magas, (rosszul zárnak a régi nyílászárók, nincs szigetelés, elavultak a fűtési rendszerek stb.) és az ilyen felújítások jelentősen csökkentenék az energiafogyasztást.

Két alapvető probléma hátráltatja ezeket a beruházásokat. Az egyik az információ hiánya. A fogyasztók jó része azzal sincs tisztában, hogy mennyit fogyaszt, és ebből mivel mennyit spórolhatna. (Lásd erről pl. az energiainfo nemrég készült felmérését, illetve a lenti keretes írást.)

A másik probléma, hogy a lakosság jelentős része nem rendelkezik megtakarításokkal, piaci hitelt pedig nem akar és nem is tudna felvenni. Így hiába térülne meg mondjuk az ablakcsere akár pár év alatt, ha az utolsó fillér is be van osztva a havi kiadásokra. Így esély sincs, hogy az ablakcserét megvalósítsák. (Az állami beruházási támogatási keretek szűkösek, pillanatok alatt kimerülnek, legutóbb egy nap alatt merült ki a kevesebb, mint 1 milliárdos keret).

Az SZJA-kedvezmény a két alapvető probléma egyikét sem kezelné érdemben. Önmagában nem segítene a lakosságnak abban, hogy jobb információkkal rendelkezzen, és lényegében a likviditási gondokat, hitelhez jutást sem enyhítené. Akinek semmi megtakarítása nincs, hitelt sem kap, annak egy havi pár tízezres összegű adókedvezmény sem segítene. Jelentős támogatást az SZJA kedvezmény azoknak jelent, akik magas jövedelműek (ezért nagy az adóalapjuk). Ők viszont valószínűleg amúgy is meg tudnák valósítani a beruházást.

Pedig az információs és likviditási problémák miatt szükség lenne az állami beavatkozásra. (A bankok, többek közt az őket sújtó többletterhek miatt maguktól nem fognak hitelezni.) Kéne egy államilag támogatott, jó pár tízmilliárdos keretű, kedvező kamatozású hitelprogram, aránylag alacsony önrésszel. Nem új házakra, abból úgyis épült elég sok az utóbbi 10-15 évben, hanem meglévő épületek energiahatékonysági korszerűsítésére. És kéne sok levél és cikk a Blikkben, amit a lakosság kap tájékoztatásul, hogy milyen felújítást, milyen sorrendben érdemes elvégezni, mekkora megtakarítást tud így elérni.

Hány közgazdász kell, hogy energiahatékonyra cseréljen egy villanykörtét? Avagy az energiahatékonyság közgazdász-szemmel.

A múltkori energiablogokról szóló poszt után arról váltottunk pár Facebook-bejegyzést az Áram ára bloggal, hogy kinek mi a „beütése”. Akkor azt írtam, hogy beütése mindenkinek van. Be kell vallanom, hogy ez ránk is igaz.

Például a kiemelkedő fontossága ellenére keveset írtunk eddig a blogon energiahatékonyságról. Persze azt mindig elmondjuk, például itt, hogy az árak erős ösztönzést jelentenek: ha mesterségesen alacsonyak az energiaárak, kevésbé éri meg kicserélni a régi ablakokat.

Árak ide, árak oda, egy „neoklasszikus” közgazdász, aki a hiperracionális homo oeconomicusokban hisz, igazából nem tud mit kezdeni az energiahatékonyság problémájával. (Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy mégis aránylag keveset írunk energiahatékonyságról. Persze azon kívül, hogy kevés időnk van blogolni. Ez még akkor is így lehet, ha mi nem vagyunk neoklasszikus közgazdászok;)

Ha ugyanis egy befektetés olyan jó, mint az energiatakarékossági beruházások egy része, és nagy pozitív megtérülést jelent, annak már rég meg kellett volna valósulnia, tehát az energiahatékonyság ügye nem lehetne megoldatlan probléma. (Ld még. a viccet: hány közgazdász kell, hogy kicseréljen egy villanykörtét? Egy se, a piac már rég megoldotta.)

Ehhez képest az energiahatékonyság kérdése igenis probléma: épp azért mert a klasszikus közgazdasági feltételezések jelentős része nem érvényesül itt sem:

• • Alulinformáltság: Az emberek rendelkezésére álló információk meglepően szűkösek, és a racionális homo oeconomicusnál kevesebb erőfeszítést is tesznek, hogy ezt orvosolják.
  • Referencia-szinthez kötődés. Pl. a felújítással járó „macera” elrettentő ereje is meglepően nagy tud lenni, a status quo pedig nagy úr.
  • Rosszak az ösztönzők: Pl. akik nem saját lakásban laknak, hanem bérelnek, nehezen veszik rá a tulajdonost, hogy ruházzon be. Vagy társasházaknál biztos lesz, aki megvétózza a felújítási tervet, és ezért kevésbé hatékony változatot lehet csak megvalósítani.
  • Likviditási korlátok. Lásd a szövegben.

Ennek következménye, hogy a megoldások sok apró kísérletezéssel is járnak, arról, hogy mi működik és mi nem; hogyan lehet az emberek döntését a racionális irányba terelni. Vagy angol kifejezéssel: 'to nudge', lásd az azonos című, pár év alatt klasszikussá vált viselkedési közgazdaságtani könyvet.

Egy példa: ha a lakásoknak pl. a hűtőkhöz hasonló standard címkéjük van arról, hogy milyen energia-osztályba sorolhatók (és ez olyan egyszerű, hogy bárki megérti), az meglepően sokat segíthet pl. a lakásvásárlási döntésekben is.

Arról, hogy tényleg vannak ilyen, elvben „maguktól megtérülő” projektek, meggyőzhet minket például az Energiaklub kutatási jelentése, a NegaJoule2020. Egy egyszerű példával, egy 100 négyzetméteres családi ház korszerűsítése (nyílászárók cseréje, és szigetelés) az ott szereplő adatok szerint kb. bruttó 1,4 millió forintba került, míg a megtakarítás évi 200 ezer forint is lehetett. Egy ilyen beruházás 14%-os reál megtérülést (IRR) jelent az élettartama alatt (tehát az infláción felül), ami azért elég jónak mondható. (Összehasonlításul: a jelenleg várható reálkamat az államkötvény-hozamokból 4% körül van).

A helyzet iróniája, hogy nagy valószínűség szerint a blog olvasóinak jó része számára a befektetés nem hozna ennyire jó eredményt, hiszen egy gazdasági témákkal foglalkozó blogot valószínűleg eleve jobb módú, jobb lakáskörülmények között élők olvasnak, mint a magyarországi átlag.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!