Ukrajna és Belarusz megpróbálták, de az olcsó gázért szuverenitásuk egy részével fizettek. Ráadásul újra es újra alkudozniuk kell.
Zsoldos István, Vargha Péter Simon és Pogonyi Csaba írása.
Putyin és a szobadíszek. Kép: nybooks.com
Nemrég írtunk a Defacto blogon arról, hogy általában többe kerül a gáz azokban az országokban, ahol magas a fogyasztásban az orosz import aránya, az egyoldalú függőség miatt. Több kérdésre ott nem volt hely és mód kitérni, ez a poszt az egyik ilyennel foglalkozik.
Emlékeztetőül itt van az a poszt egyetlen ábrába sűrítve:
Ahol magas az orosz gázfüggőség, magasabb a gázár. Forrás: Defacto/Guruló hordó
Annak a posztnak ábráin csak EU országok gázárát szerepeltettünk, és így joggal jöhet a felvetés, hogy:
„Jó, na de mi van például Belarusszal, amely csak az oroszoktól vehet gázt, és mégis alacsony gázárat fizet?”
Tény, hogy az EU-n kívül nem feltétlenül érvényes az orosz-függőség és a gázár közötti összefüggés. Erről is volt már szó itt a blogon, Deák András vendégposztjában (Az igazi rezsiháború, kötelező olvasmány!) meg is adta a rövid választ:
...„ezek az államok okkal mondják azt, hogy nem bírják fizetni az európai gázárakat. Viszont az oroszok is okkal kérdezik, hogy de miért is adnák kevesebbért. Nyilván adni kell valami mást is, szabad az alku.”
„Ha nincs elég pénzed, ki kell egészítened egy kis szuverenitással, semmi gond.”
Tehát a fizetés jöhet részben dollárban, részben szuverenitásban. A szuverenitás nehezen megfogható, de Deák András mond pár konkrét példát is: Ukrajna katonai bázist, Belarusz a gázvezeték-rendszerét adta át az árengedményekért.
Az alábbi ábrán a következő gázárakat mutatjuk be ennek szemléltetésére:
- Belarusz által fizetett árat az orosz gázért
- A Gazprom 2013-as árát Ukrajnának
- A 2013 decemberi Janukovics-Putyin megállapodás árát (ez a „diszkontált szuverenitás” ár)
- A Gazprom árajánlatát Ukrajnának Janukovics elmenekülése után
- A legutóbbi „kompromisszumos” megállapodást
- A jelenlegi azonnali piaci európai gázárt
Forrás: Bloomberg, BBC, Reuters
Jól látható, ahogy az ukrán gázár (amit sárga pont jelöl) az európai gáztőzsdei ár fölött-alatt ingadozik, attól függően, hogy hogyan változik a politikai helyzet. 2013-ban Janukovics középutas taktikája még működni látszott, és emiatt a Gazprom sem tért el nagyon az európai ártól (persze a kisebb szállítási költségek miatt azért így is jól jártak az oroszok).
Decemberre viszont már nagyon szorult a hurok Janukovics nyaka körül, ezért egy kis pénzügyi segítségért és gázárcsökkentésért feladta Ukrajna korábbi viszonylagos szuverenitását. Az ár azonnal majdnem 150 dollárral zuhant ezer köbméterenként. Az EU-párti hatalomátvétel után viszont a Gazprom bekeményített és, kihasználva Ukrajna kiszolgáltatottságát, több mint 200 dollárral emelte az árat.
A legutóbbi, EU-által közvetített tárgyalásokon aztán megegyeztek egy árban (385 dollár/ezer m3), ami még mindig jóval magasabb a jelenlegi európai piaci áraknál. Ráadásul a Gazprom a pénzt előre kéri, tehát a fizetési kockázatot is nullára csökkentették.
A szuverenitás részleges eladásával tehát el lehet érni alacsonyabb árakat. Azt a kérdést most hagyjuk is, hogy ez társadalmi szinten megéri-e, lásd erről szintén Deák András fent is idézett írását.
Szintén érdekes kérdés viszont, hogy vajon az EU-ban, ahol (elvileg) szabad kereskedelem zajlik az országok között, a végfelhasználók tényleg alacsonyabb árat fizetnének-e egy ilyen különalku eredményeként? A lakossági fogyasztók esetében, akik számára a gázár szabályozott, talán ez valamilyen módon megoldható, de még itt is potenciális verseny- és egyéb jogi problémák merülhetnek fel.
Azonban az üzleti felhasználók számára a gáz ára valószínűleg nem lenne a különalkutól alacsonyabb, ha létezik szabad gázpiac (és ez ugye EU-előírás). Ugyanis a gázkereskedő minél többet szeretne kapni a gázáért: ha a piaci árnál olcsóbb gáz áll a rendelkezésére, azt valószínűleg a piaci áron adja el (például külföldre), a különbséget pedig zsebre teszi). Legutóbbi orosz példa erre a Gunvor, amely állítólag azon gazdagodott, hogy a piaci ár alatt jutott olajhoz. Egy EU-s országban azonban előbb-utóbb (versenyjogi) szemet szúrna, ha az állam valamelyik piaci szereplőnek szisztematikusan a piaci ár alatt adná a gázt...
Még egy komoly probléma van azzal, ha egy ország részben szuverenitással fizet az olcsó gázért. Az ilyen szerződéseket nem lehet a hagyományos módon rögzíteni és számon kérni, és ezért gyakoriak a viták és az újabb alkuk a felek között. Általában nincs a címplapokon, de például Belarusz is többször (legutóbb 2010-ben) komoly vitában állt Oroszországgal gázár ügyben, amely viták gázkimaradásokhoz is vezettek. Szóval a szuverenitás eladásánál még a pontos árat sem lehet tudni, az állandó alku kérdése...
Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!
Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
