Mi is készülődünk az ünnepekre! Az elkövetkező napokban a karácsony közgazdaságtanához kapcsolodó rövid szösszeneteket osztunk meg veletek, amíg a készlet tart. Fogadjátok szeretettel karácsonyi Szaloncukrok sorozatunkat!!!

Barsky és Miron (1989) óta hivatalosan is tudjuk, hogy a gazdasági aktivitás – éven belüli – ingadozását, ciklikusságát az USA-ban leginkább a karácsony-hatás és (kisebb mértékben) az időjárás mozgatja. A háztartások fogyasztása érezhetően megugrik a negyedik negyedévben és a beruházások (amelyek a tavaszi-nyári jó időben futnak fel) utolsó fázisa is ekkor tetőzik a nagyértékű gépvásárlásokkal, majd a rákövetkező első negyedévben minden szektor teljesítménye érezhetően esik.

1. Ábra Háztartások teljes és rekreációs-kulturális kiadása az Egyesült Királyságban

Forrás: Office for National Statistics, UK

Valószínűleg nem lep meg azért senkit, hogy évvégén ralizik a gazdaság. Annál érdekesebb talán, hogy nemcsak a keresztény országokban figyelhető meg ez a minta az éven belüli szezonalitásban. Hylleberg, Jorgensen, and Sorensen (1993) 15 országot tesztelt és 7-ben ki tudta mutatni a negyedik negyedéves csúcsot, köztük Tajvanban. Giles (2005) is azt találta, hogy nemcsak Ausztriában, Németországban és az USA-ban, hanem Tajvanban és Koreaban is van “Christmas-boom”. Sokak szerint a Télapó manói és a Jézuska segítői már nem az Északi Sarkon, hanem inkább Dél-Kínában, Dél-Koreában és Nyugat-Tajvanban szorgoskodnak. Ezért van az, hogy nemcsak a keresztény országokban, hanem az azokkal szoros kereskedelmi kapcsolatban lévő országokban is kimutatható a “Santa Claus”-hatás, még ha vallásuknak egyáltalán nincs köze Jézus születéséhez.

Kérdés, hogy a karácsonynak meddig lesz ilyen erős, országokon túlnyúló hatása? A világ “termelő” és “fogyasztó” gazdaságai közti kapcsolat ugyanis átalakulóban van. Kína és az ázsiai országok egyre inkább fordulnak a többi feltörekvő ország felé is. Ázsia USA-ba irányuló exportja közel felére esett vissza a 2006-tól eltelt időszakban (a GDP 10%-áról kb. 5%-ra). Ázsia nemcsak többet exportál a világ egyéb részeibe, hanem többet fogyasztja saját termékeit is. A legközismertebb példája ennek a kínai hatóságok törekvése az exportnak való kitettség csökkentésére és a belső kereslet-húzta növekedés erősítésére. Az ázsiai export versenyképessége is csökkenhetett az ázsiai valuták erősödése és a munkaerőköltségek emelkedése miatt. Nemcsak az ázsiai kereskedelem diverzifikáltabbá válása, hanem az USA import igénye is jelentősen változott ugyanebben az időszakban. A válság óta az USA növekedésének fő forrása ma már nem az import-igényes fogyasztói és a házépítéshez kapcsolódó kiadások, hanem az alacsonyabb költségű energia-előállítás felé való elmozdulás.

Bár az ázsiai országok és a fejlett világ közti kereskedelem strukturális átalakuláson megy keresztül, egyelőre még azt látjuk, hogy a karácsonyi ajándékroham és az időjárás-függő építőipari befektetések nemcsak a fejlett, keresztény világban járulnak hozzá a növekedési ütem utolsó negyedéves megugrásához, hanem magukkal húzzák a világ másik felének jó részét is.

Karácsonyi sorozatunk első két részét itt és itt találjátok.