Andrics Dóra - Horváth Ágnes

Június 5-én korábbi szövetségesei, Szaúd-Arábia vezetésével minden diplomáciai és gazdasági kapcsolatot megszakítottak Katarral. A szaúdiak azzal vádolják Katart, hogy szélsőséges terrorista csoportokat támogat a régióban, és számos, jórészt teljesíthetetlen feltételt támasztottak az országgal szemben a blokád megszüntetéséért cserébe. Katar egyelőre nem rendült meg a szankciók alatt, és rendre visszautasította a követelések teljesítését. A közel-keleti konfliktusban a nyugati nagyhatalmak főként mediátor szerepet vettek fel, eltekintve Trump szaúdiakat támogató kommunikációjától. Egyelőre nem látni, hogyan oldható fel a konfliktus, sőt a pontos okai és az időzítés is nehezen magyarázható. Lássuk, mit mondhatunk az energiapolitikai szempontokról.

Június elején több korábban szövetséges arab állam megszakította diplomáciai és gazdasági kapcsolatait Katarral. A vád terrorista csoportok támogatása. A blokád feloldásáért többek között a térségben igencsak elterjedt, és az arab kultúrában szokatlanul nyitott nézeteket hangoztató Al-Jazeera médium felfüggesztését, az Iránnal való kapcsolatok lazítását és a Katarban állomásozó török katonai erők leépítését követelik. Katar egyelőre visszautasította a követeléseket és állja a blokádot.

Törökország és Irán jórészt pótolja a blokád miatt kiesett importcikkeket, így az ország lakosai nem szenvednek hiányban. Ugyanakkor az ország számára fontos kereskedelmi utakat az ellene kialakuló koalíció akadályozni tudja. Egyiptom például akadályozza a katari hajók Szuezi csatornán való átkelését, ezáltal sokkal hosszabb és költségesebb útvonalra kényszerítve azokat. Az alábbi ábrán például azt látjuk, hogy a blokád bejelentésekor a katari LNG tanker hajó újratervezi útját és a szuezi csatorna helyett Afrika megkerülése mellett dönt, hogy eljusson áruja Európába.

Hogy valóban a térség rendjének megbontása lenne Katar célja, arra nincs egyértelmű bizonyíték és valószínűleg nem is lesz.  A konfliktust mégsem kezelhetjük tisztán külpolitikai problémaként, hiszen Katar kulcspozíciója a nemzetközi gázpiacon azt sejteti, hogy más is lehet a háttérben.

Az egy főre jutó GDP-t tekintve Katar a világ leggazdagabb országa. Gazdagságát elsősorban hatalmas gázkészleteinek és a globális gázkereskedelemben való előnyös földrajzi pozíciójának köszönheti. Az Arab-félszigeten elhelyezkedő ország a világ gázkészleteinek 13%-át birtokolja, ezzel harmadik Oroszország és Irán után a rangsorban. Katar az ezredforduló környékén óriási LNG (Liquified Natural Gas) beruházásokba kezdett. A földgáz cseppfolyósított formában könnyen szállítható a világ szinte bármely részére, és Katar földrajzi elhelyezkedése különösen előnyös, hiszen a legnagyobb importpiacok, Európa és Ázsiai is nagyjából azonos távolságra vannak az arab országtól. Mivel mind az európai, mind az egyre növekvő ázsiai piacok bőséges ellátójává vált, a két piac között előforduló arbitrázslehetőségeket mindig ki tudta használni. Így amikor Ázsiában lecsökkentek a gázárak, Európába szállított, viszont amikor Ázsiában magasak voltak az árak, a Távol-Keleten értékesítette az LNG-t. Katar részesedése ma 65% a világ LNG piacán, és egyben a második legnagyobb földgázexportőr Oroszország után.

Katar stratégiája a közelmúltig erős kínálatmenedzsment volt. Az elmúlt 10 évben ugyanis nem engedélyezett új projektet az Iránnal megosztott, összesen kb. 1352 billió m³ nagyságú North Field földgázmezőn. Ezt a moratóriumot azonban idén áprilisban megszüntette és bejelentette, hogy termelését kb. 30%-kal fogja emelni a következő 5-7 évben. Ennek fő oka valószínűsíthetően az erősödő nemzetközi verseny volt, a gyors ütemben kiépülő új, eddig jellemzően ausztrál és amerikai kapacitások megjelenése az LNG piacon és a kereslet várt erőteljes felfutása Ázsiában a 2020-as évekre, ami további szereplők – köztük Kanada és Oroszország - belépésével fenyegetett. A rövid távú negatív árhatást tehát bőven kompenzálhatja hosszú távon a piaci részesedés megtartása, akár növelése, mivel egyelőre a North Field kitermelési költségeivel egyik zöldmezős beruházás sem képes felvenni a versenyt. A katari termelésbővítés belengetése nem titkoltan újabb szereplőket, befektetőket akar eltántorítani a tőkeigényes LNG beruházásoktól, a jövőbeni kínálat feletti kontroll megtartása érdekében.

A blokád időzítése ezért valószínűleg nem teljesen független a jövőbeni LNG piacok napjainkban zajló újrafelosztásától. Bár költségekben és készletekben verhetetlen Katar, lejáró hosszú távú szerződéseinek újrakötését a megnövekedett politikai bizonytalanság biztosan nem segíti. Ráadásul a csökkenő és egymáshoz egyre konvergáló spot gázárak egyben a gázszerződések szerkezetére is hatással vannak. A vásárlói kör egyre inkább preferálja a spot áron kötött szerződéseket a hosszú távú, jellemzően olajindexált megegyezésekkel szemben. Katar portfóliójában ugyanakkor utóbbi szerződések nagyobb arányban voltak jelen, viszont legtöbbjük a 2020-as évek közepére lejár. Azt látjuk, hogy a gázkereslet már napjainkban is egyre inkább eltolódik a spot alapú csereügyletek irányába, amelyből nyilvánvalóan igyekeznek kivenni részüket a megjelenő új szereplők is. A blokád talán legközvetlenebb hatása ezért az lehet, hogy a hosszabb távú szerződések aránya még gyorsabban fog csökkenni már a közeljövőben.

Katar előnyös gázpiaci helyzetét Szaúd-Arábia és a térség államai már eddig is szúrós tekintettel szemlélték. Katarnak nemcsak gazdagságot, hanem a térségben kiemelkedő politikai függetlenséget is biztosított a globális gázkereskedelemben való szereplése. Függetlensége lehetővé tette, hogy önálló külpolitikát folytasson, pl. a térség államainak sokszor kellemetlenséget okozó Al-Jazeera médium működtetésével, vagy az Iránnal való szoros kapcsolat kiépítésével, illetve különböző csoportok támogatásával a régióban.

Ezen felül Katar a térség szinte kizárólagos gázellátója, ami talán meglepő lehet, tekintve hogy több országnak hatalmas gáztartalékok állnak rendelkezésére. Ugyanakkor szinte az összes ország gázkereslete kiemelkedően magas elektromos áramfogyasztásuk miatt, amit hazai termelésből nem tudnak fedezni, így többen importra szorulnak. Katar viszont visszautasítja, hogy a térség országainak nyomott áron értékesítse a gázt.

Összességében a szaúdiak vezette gazdasági és diplomáciai blokád okai szerteágazók lehetnek, de a konfliktus gazdasági gyökereiről sem feledkezhetünk meg. A szaúdiak Katarral szemben támasztott követelései eddig teljesíthetetlenek voltak, a kis ország rendre vissza is utasította azokat. A helyzetet tovább bonyolítja az Egyesült Államok a konfliktusban való megjelenése, ami azért meglepő, mert Katarban található a térség legnagyobb amerikai katonai bázisa. Donald Trump amerikai elnök ennek ellenére ezidáig a szaúdiak pártját fogta. Bár a több ezer amerikai katona jelenléte miatt a fegyveres konfliktus lehetőségét kizárjuk, a gazdasági következmények önmagukban is messzemenőek lehetnek. A katariak viszont állításuk szerint jól vannak, és magukat túl gazdagnak tartják ahhoz, hogy a szaúdiakkal foglalkozzanak.