A tradicionális energiahordozók végét már sokféleképpen megjósolták. Az elektromos autók újbóli megjelenésével, a megújulók térnyerésével sokan jelenleg is az olajkorszak végét emlegetik. Az alternatív technológiák elterjedése több tényező függvénye, nem utolsó sorban felmerül a hagyományos energiahordozók alkalmazkodóképessége a változásban lévő világhoz. A fejlődő technológia azonban nem feltétlenül ellensége a fosszilis energiahordozóknak, ugyanis a termelékenység növeléséből még jelentős versenyelőnyt szerezhetnek.

A fenti ábra az ásványkincsekre való költekezés alakulását mutatja az 1900-as évektől napjainkig. Kettő, jól kivehető csúcs rajzolódik ki az ábrából: az egyik az 1980-as években, a másik a 2003 és 2015 közötti időszakban történt. Ekkor az ásványkincsekre, egész pontosan az olajra, gázra, szénre, vasércre és a rézre való kiadások a világ teljes GDP-jének a 6 százalékát tették ki az egyéb időszakokra jellemző durván 1-3 százalékhoz képest. Az olaj, a gáz és a szén a világ energiafogyasztásának kb. 80 százalékát teszik ki, míg a bányászott fémek 41 százaléka vasérc és réz. Bármely fundamentális átalakulás ennek az 5 ásványkincsnek a piacán a világgazdaságra is jelentős hatással van. Ha pedig tényleg egy technológiai forradalom peremén állunk, akkor az a gazdaság egy ilyen jelentős ágazatát sem hagyhatja érintetlenül.

A legutóbbi csúcs, a 2003 és 2015 közötti fellendülés elsősorban Kína növekedési ütemének köszönhető. Az ország iparosodásával párhuzamosan nőtt gazdaságának nyersanyagéhsége, amit az urbanizáció és az exportvezérelt gazdasága hajtott. 2015-ben Kína a világ szénkínálatának majdnem felét fogyasztotta el, vasércből némileg kevesebbre, a kínálat 40 százalékra tartott igényt. Mindössze 19 év alatt Kína kereslete a fent említett 5 ásványkincs iránt gyorsabban növekedett, mint a világ kereslete 40 év alatt. És mivel Kína növekedésének felgyorsulásakor ezeknek az ásványi anyagoknak a kínálata korlátozott volt, óriási beruházások indultak a kínálat bővítésének érdekében.

Mind az olaj- és gázipar, mind a bányászat új erőre kapott, hiszen a Kína fellendülését megelőző időszakban az ezekben az iparágakban történt beruházások stagnáltak. A kínai kereslet növekedése és az ezzel együtt emelkedő nyersanyagárak lehetővé tették, hogy a nagy olaj- és gázipari, illetve bányászati vállalatok korábban túl költségesnek gondolt kitermelési formákba/technológiákba is belekezdjenek. Ma már teljesen természetesnek tűnik a mélytengeri olajfúrás, vagy a palaolaj-termelés az USA-ban vagy Kanadában, amelyek a magas nyersanyagárak mellett életképessé váltak.

A jelentős beruházások ellenére alacsony a termelékenység

A kínai kereslet által fűtött nyersanyagszektor több mint 10 évig élvezte a növekvő kereslet hatását, ugyanakkor ennek az időszaknak mégis igencsak megtépázottan mondanak búcsút, amely elsősorban az iparág termelékenységének csökkenésével áll összefüggésben.

Az olaj- és gáziparban 2004 és 2014 között a termelékenység évente 12 százalékkal, míg a bányászatban ugyanezen időszak alatt évente 4 százalékkal csökkent. A termelékenységcsökkenés több tényező együttes hatásának eredménye: nehezebben elérhető és így költségesebben kitermelhető tartalékok megnyitása, a kitermelő cégek által használt szolgáltatások és eszközök árának emelkedése és a tőke hatékony felhasználásának mellőzése is hozzájárult a termelékenység csökkenéséhez.

A tradicionális energiahordozók ma egyre jelentősebben szembesülnek az alternatív energiahordozókkal, mint versenytársakkal, növekedésre számíthatunk az energiahatékonyságban, a kilátásaikat pedig az sem segíti, hogy az utóbbi évek keresletét hajtó Kína ma már egyre inkább áll át a szolgáltatások és fogyasztás által hajtott növekedésre. Egy újabb Kína felemelkedése a nemzetközi gazdaságban pedig elég valószínűtlen. Talán korai lenne még a hagyományos ásványkincsek korának alkonyát jósolni, az viszont elég valószínűnek tűnik, hogy az 1980-as és 2000-es évek fellendüléséhez hasonló korszakot nem fogunk látni.

A technológia a kulcs a versenyképességhez

A tradicionális energiahordozók alkonyát gyakran hozzák összefüggésbe a technológia fejlődésével. A feltételezés jogos, hiszen ma már energiát állíthatunk elő a nap, a víz, a szél erejéből, egyre közelebb kerülünk az elektromos meghajtású autók megfizethetőségéhez és az energiahatékonyság terén is újabb és újabb eredményeket ér el a világ. Ugyanakkor a technológia az olaj- és gázipart, illetve a bányászatot sem hagyja érintetlenül, és ahogy fentebb említettük a termelékenység növelésével további lehetőségek nyíltak meg és nyílhatnak meg a jövőben ezen iparágak számára.

Mivel a kereslet további drasztikus növekedése valószínűtlennek tűnik az olaj- és gázipari termékek iránt, a szektor egyre inkább rákényszerül a versenyképességének javítására, amelynek kulcsa a termelékenység növelése. A szektor jelentős eredményeket érhet el a már ma elérhető technológia segítségével. Az olaj-és gázipar a robotok és drónok használatával jelentős költségeket spórolhat meg, hiszen ezek a technológiák azonnal képesek a meghibásodások jelzésére, és azonnali, gyors javítására. Jelentős tér áll még a digitalizáció és a valós idejű adatgyűjtés előtt, amelyek által csökkenthetőek a javításra, felújításra szánt összegek. A bányászatban a geológiai szenzorok képesek a bányászott fémek tisztaságának ellenőrzésére, és a további kitermelés irányának meghatározására csupán a kövek minőségének feltérképezésével. Ezek pedig csupán azok a technológiák, amelyek már ma elérhetők az iparág számára, a most fejlesztés alatt álló technológia pedig további kapukat nyithat meg. A legizgalmasabbak közé sorolhatók az olajiparban a repesztéses technológia hatékonyabbá tételére tett kísérletek (jelenleg ezzel a technológiával a palakészletek mindössze 10 százaléka érhető el) vagy a bányászatban az „egzotikus készletek” kitermelése például a tengerek mélyéről, sőt az űrből.

**

Az olaj-és gázipar, illetve a bányászat hatékonysága folyamatosan romlott az elmúlt évtizedben. Az energiaipar azonban jelentős változások előtt áll, de a lehetőség az átalakulásra nem csupán az alternatív energiahordozók számára, hanem a tradicionális nyersanyagok előtt is nyitva áll. A technológia ugyanis mindenki számára elérhető, elegendő és megfelelő helyre szánt tőkével pedig az eddigi termelékenységbeli csökkenő trend a visszájára fordítható, amely az olaj-és gázipar, illetve a bányászat versenyképességének lételeme az erősödő versenyben.