Az utóbbi években már elindultak azok a munkaerőpiaci folyamatok, amiknek jövőjét sok tanulmány igyekszik megjósolni. Egyes szakterületek automatizálásával, a mesterséges intelligencia fejlődésével átalakulóban vannak teljes szakmák, ami előbb utóbb az egész munkaerőpiacra hatással lesz. A folyamatnak politikai következményei is vannak, hiszen a globálizáció vélt vagy valós veszteseinek tulajdonítanak választási eredményeket. Az elmúlt évek adatai alapján Európában a szoftvermérnökök tartoznak a nyertesek közé, az értékesítők pedig a vesztesek közé, és a folyamat várhatóan gyorsulni fog.

Kép forrása.

A World Economic Forum tavaly szeptemberben kiadott egy tanulmányt, ami a munkaerőpiaci változások várható jövőjét elemzi. Ebben több, mint 300 globális vállalat emberi erőforrásokért felelős vezetőit kérdezték arról, hogy milyen szakmák, milyen jellegű tudás iránt várnak keresletnövekedést, és hol számíthatunk megszűnő munkahelyekre. Arra jutottak, hogy a következő négy évben a globális nagyvállalati munkahelyek csupán felében várható változatlanság. Az ember és a gépek együttműködésének következtében 133 millió újonnnan létrejövő munkahelyet várnak a világban 2022-ig, miközben másik 75 millió állás meg fog szűnni.

Ezeket a számokat nem érdemes egymásból kivonni, és azt mondani, hogy összességében növekszik az állások száma, hiszen mások fogják elveszíteni a munkájukat, mint akik ennek köszönhetően új munkát találnak majd. Erős keresletnövekedés várható az adatelemzési, big data jellegű elemzői munkakörökben, a szoftverfejlesztők körében, valamint az e-kereskedelemben és a közösségi médiában. A tanulmány szerint legnagyobb arányú állásvesztésre a könnyen automatizálható tevékenységek terén számíthatunk, mint pl. az adatrögzítés, a számviteli szolgáltatások, az adminisztrációs munkakörök, a gyártósorok melletti munkavégzés, autó és teherautó vezetés, de a pénzügyi elemzők, értékesítők és jogászok körében is állások megszűnésére számítanak.

Ami persze a jövőt illeti, abban nincs egyetértés. A hivatkozott tanulmány módszertana, ami emberi erőforrásokért felelős vezetők megkérdezésén alapul, ugyancsak megkérdőjelezhető, hiszen szubjektív elemeket is tartalmaz. Az, ahogyan ők látják a munkaerőpiaci helyzetet, erősen befolyásolt lehet átmeneti, rövid távú vállalati célkitűzések vagy pillanatnyi toborzási nehézségek által, ráadásul a kinyilvánított munkaerővel kapcsolatos törekvéseik nem biztos, hogy valósággá is válnak.

A teherautó vezetők például aligha kell állásvesztésre számítsanak 2022-ig, amikor a fuvarozás intenzitása nő, és még az állítólagos önvezető teherautókban is szükség lesz egy emberre, aki az utolsó kilométereken átveszi a vezetést, adminisztrációt végez, segít a ki- és berakodásban, vagyis az új technológia inkább kiegészíti majd a teherautóvezetők munkáját.

Megbízhatóbb információ lehet azonban az, amit a tanulmány a múltról ír. A LinkedInnel közösen összeállítottak egy adathalmazt arról, hogy 2013-2017 között milyen foglalkozások iránt nőtt, illetve csökkent a kereslet iparáganként és régiónként. Ezek az adatok azt mutatják, hogy amiről az előrejelzések kapcsán sokat vitatkozunk, az már részben az elmúlt évek valósága.

Európában például a kereslet a legjobban szoftvermérnökök iránt nőtt az utóbbi években, de az emberi erőforrásokkal foglalkozó vállalati szakemberek, valamint az ún. marketing specialisták iránt is nőtt a kereslet. Akik viszont visszaesést érzékelhettek, azok az értékesítéssel foglalkozók voltak, akár menedzserek, akár specialisták, valamint az adminisztratív munkakörökben dolgozók és az újságírók voltak. (Fontos megjegyezni, hogy a foglalkozások iránti kereslet csökkenése nem csak azért történt, mert az érintettek munkáját átveszik vagy megkönnyítik a gépek, hanem arról is szó van, hogy az egyes iparágakban, különösen az újságírásban, a digitalizáció korában új működési, finanszírozási módokat kell találni, amely folyamat létszámcsökkenéssel is járhat).

De a világ más részeiben is az látszik, hogy marketing specialisták, szoftvermérnökök, ingatlanügynökök és emberi erőforrás szakértők iránt nőtt a kereslet, míg adminisztrátorok, könyvelők, értékesítők egyre kisebb számban voltak keresettek. (Persze nem szabad minden változást a digitalizációval, automatizációval vagy mesterséges intelligencia elterjedésével magyarázni, továbbra is vannak iparági konjunktúrák, amik hatnak az állások számának alakulására. Az ingatlan ügynökök iránti keresletnövekedés Észak-Amerikában például inkább ide tartozhat. De ugyanígy a marketing specialisták iránti nagy kereslet Dél-Ázsiában is inkább a gazdasági fejlődés, növekvő jövedelmek nyomán bővülő fogyasztói piacok velejárója lehet.)

Iparági bontásban is érdekes, hogy nem csak az információtechnológiai területen nőtt a leginkább a szoftvermérnökök iránti kereslet, hanem ők vezetik a toborzási listákat az egészségügyben, az energiaszektorban, a közlekedésben, és a pénzügyi szolgáltatásokban is. Ahol pedig nem vezetik a listát, ott is előkelő helyen állnak. Ez is jól mutatja, hogy a digitalizáció egy iparágakon átívelő, átfogó folyamat világszerte.

A szoftvermérnökök iránti keresletnövekedés nem meglepő, amikor digitalizációról és automatizálásról szólnak a napi hírek. De az emberi tényező is felértékelődik, ami az emberi erőforrások vállalati szakértői iránti igény megnövekedésében is tetten érhető. Az emberi munkát a gépek egyelőre sok szakmában csak kiegészíteni tudják, kiváltani nem, és ezzel párhuzamosan a munkájukat megtartók termelékenysége a gépeknek is köszönhetően tovább nő, így jobban megéri a vállalatoknak a legalkalmasabb emberi erőforrás felkutatására áldozni.

Ugyanscak a szoftvermérnökök iránti nagy kereslettel függhetnek össze egyes megszűnő állások is. Különösen az adminisztrációs, a könyvelési és pénzügyi elemzők iránti csökkenő kereslet oka lehet, hogy szoftverek veszik át munkájuk egy részét.

Az átalakulás tehát már az elmúlt években is zajlott, és az üteme vélhetően csak gyorsulni fog, ahogy egyre több vállalat vezet be automatizált folyamatokat a napi működésébe. Ezzel megnő az igény az átképzések iránt, amely folyamat, ha jól sikerül összehangolni az ember és gép közötti együttműködést, jelentős termelékenységnövekedéssel járhat. Ezt a termelékenységnövekedést már régóta hiányolják a makrogazdasági folyamatok elemzői, de talán itt van ez elrejtve, a vállalati működés mindennapi folyamataiban, ahol az emberek, a gépek és szoftverek bonyolult együttműködését kell majd jól megoldani. Arra azonban vigyázni kell, hogy a jobb termelékenységért ne fizessünk túl nagy árat leszakadó társadalmi rétegek és növekvő jövedelemegyenlőtlenségek formájában.