Az EU ambíciózus dekarbonizációs célokat fogalmazott meg 2050-re vonatkozóan (legalább 80%-os CO2 csökkentés 1990-hez képest), és elindította a SET-Nav projektet, amelynek keretén belül kutatókat kért fel, hogy modellezzék azt a 2050-es állapotot, amelyben teljesülnek a célkitűzések. A kutatók épületenergetikai eredményei számomra azt mutatják, hogy az épületenergetikában a legalább 80%-os CO2-kibocsátás csökkentési cél teljesülésének nagyon sok előfeltétele van.

Kép forrása

A kutatók arról számoltak be, hogy az épületek hűtésére és fűtésére fordított energiafelhasználásnak 2012-2050 között – szcenáriótól függően – 28-35%-kal kellene csökkennie ahhoz, hogy a kapcsolódó CO2-kibocsátás csökkenése megközelítse vagy meghaladja a 80%-ot. Mivel nem valószínű, hogy az EU-s épületállomány addig jelentős mértékben csökkenne, ezt az energiamegtakarítást a felhasznált hűtési-fűtési technológiák energiahatékonyságának javításával és az épületállomány megerősített hőszigetelésével lehetne elérni.

Egy múlt heti konferencián, amit a REKK szervezett a témában, az épületenergetikai tanulmány egyik szerzője bemutatta a Magyarországra vonatkozó eredményeket is, amiből kiderült, hogy itthon is az EU-s átlaghoz hasonló mértékű épületenergia-igény csökkenéssel számoltak 2050-re. Kérdésre az előadó elmondta, hogy az épületállomány jóformán teljes egészének megerősített hőszigetelésével tartják ezt elképzelhetőnek.

Egy gyors fejszámolás alapján azonban könnyen arra juthatunk, hogy ez gyakorlatilag elképzelhetetlen. A nagyon leegyszerűsített és elnagyolt, de a nagyságrendek meghatározására alkalmas számolást kezdjük a hazai lakásállomány nagyságával, ami 4,4 millió a KSH szerint. Tegyük fel, hogy ebből 800 ezernek a hőszigetelése már most is megfelel a 2050-es elvárásoknak, és csak a maradék 3,6 milliót kellene addigra hőszigetelni. (Egy becslés szerint a hazai lakások 18%-a hőszigetelt teljeskörűen.) Ha a mai lakásépítési tevékenységet nézzük, az látszik, hogy miközben a szektor teljes fordulaton pörög, ember- és anyaghiánnyal küszködve, 2018-ban 18 ezer lakás épült. Tegyük fel nagyvonalúan, hogy ugyanaz a brigád, amelyik egységnyi idő alatt felépít egy lakást, ugyanennyi idő alatt 10 lakást tudna hőszigetelni. Eszerint ha mindenki, aki ma Magyarországon lakásépítéssel foglalkozik, átállna hőszigetelésre (most a szakmák szerinti összetétel problémáját elegánsan kihagyjuk), akkor évente 180 ezer lakás hőszigetelését tudnák elvégezni (ugyancsak tegyük fel, hogy hőszigetelő anyagokból nem lesz hiány). Ezzel a tempóval 20 év alatt el is készülnénk az áhított 3,6 millióval. Csakhogy eközben nem lesz, aki új lakásokat építsen, vagy egyéb infrastrukturális beruházásoktól kell elvonni az erőforrásokat.

Eloszthatjuk a 3,6 milliós hőszigetelési igényt 30 évre is, amivel az éves szám 120 ezerre csökken, így marad évi 6 ezer lakásra való építőmunkás. Vagy feltehetjük, hogy duplázódik az ágazat kibocsátása, hiszen 2004-ben, amikor a hazai lakásépítés a lokális csúcson volt, közel 44 ezer lakás épült (1975-ben pedig 99 ezer: lehet, hogy a központi tervgazdaságé és a házgyáraké a jövő?), de akkor még nem dolgozott félmillió magyar külföldön, sokan közülük éppen az építőiparból. Ha sokan hazajönnének, akkor megduplázódhatna a fenti, éves hőszigetelési becslés, de még így is elég erős a feltevés, hogy a következő 20 évben feleződik a lakásépítés, vagy 30 éven keresztül a harmadával kisebb lesz, hiszen így is kevés lakás épül Magyarországon a népességhez képest.

A kutatók hangsúlyozták, hogy nem az ő dolguk volt felvázolni a 2050-es célok megvalósulásához vezető utat, csupán azt nézték, hogy elképzelhető-e bizonyos technológiák (hőszigetelés, ipari léptékű hőszivattyúk, napenergia, biogáz, hidrogénkazánok stb.) kombinációjával megvalósítani a célt. Arra jutottak, hogy igen.

Az elején még úgy éreztem, hogy sci-fit nézek, ahol ha a pénz nem akadály és kellő léptékű a műszaki fejlődés, akkor előbb-utóbb megvalósul az, amit a képernyőn látok. Akkor miért aggódik mégis mindenki a dekarbonizació miatt? Miért kell globális együttműködés a kormányok között? Miért a szabályozás a kulcs a megvalósuláshoz?

Azért, mert már létező és innovatív technológiák hosszú sora kell elterjedjen és valóra váljon ahhoz, hogy ez sikerüljön. Azontúl, hogy eltűnnek a fűtőolajos és szenes kazánok, amiket biomassza és földgáz helyettesít, és minden épületet rendesen lehőszigetelünk, jelentős távfűtési fejlesztésekre is szükség lesz, ahol a központ maga is dekarbonizált, pl. ipari léptékű hőszivattyús megoldással biztosítja a fűtést, valamint az egyedi fűtések és hűtések is hőszivattyús technológiára kell váltsanak, ahol a felhasznált áram lehetőleg maga is dekarbonizált, és természetesen be kell vetni a decentralizált megújuló megoldásokat is, mint például a háztatőre épített napelemek és napkollektorok. Végiggondolva azonban ezt a hosszú technológiai listát, hozzá a hazai viszonyokat és fizikai korlátokat, úgy tűnik, ez a film inkább a fantasy kategóriába tartozik, ahol varázsolni is lehet.

A cél elvileg elérhető, de ehhez a háborús idők hadigazdaságához hasonlóan a következő évtizedekben egy ökogazdasági üzemmódra kell átállnunk, amelyben a hatóságilag előírt kondenzációs gázkazánok drágasága csak a kezdet.