Ütős ábra arról, hogy Texasban mit hozott a nem-konvencionális olaj-boom. Pár év alatt visszahozta az utóbbi közel 30 év lassú termelés-csökkenését.

A Carpe Diem amerikai blog készítette az alábbi grafikont a texasi olajtermelés alakulásáról 1986 óta. Mit mondjunk, eléggé ütős. (A poszt címét is tőlük nyúltuk).

Mintha zsinóron húznák. Texas olajtermelése. Forrás: Carpe diem blog

A "palagáz-bonanza" után már javában dúl a "palaolaj-boom". Ami mellesleg valójában nem pala, de hasonló, korábban nem-konvencionálisnak számító technikákat, horizontális fúrást és hidraulikus repesztést használ, hogy kinyerje az olajat.

A hatások egyre szembeszökőbbek: mint korábban írtuk, a forradalom következtében 2020-ra az USA lehet a világ legnagyobb olajtermelője. Megnyugtatásul, arról is írtunk már, hogy ennek ellenére alaptalan az a félelem, miszerint az Egyesült Államokat a jövőben nem fogja érdekelni más térségek ellátásbiztonsága.

De hogy mi lesz eközben a még mindig magas, 110 dollár/hordót meghaladó olajárral, miközben ráadásul a világgazdaság sem muzsikál túl jól? Sok jel mutat a csökkenés irányába. Csak éppen az olajpiacon (is) mindig borítékolhatók a meglepetések a kínálati oldalon, Irán, Arab-tavasz,.... kell még sorolni? (Tavaly is jó érzékkel nagyjából akkor mondtam, hogy eshetnek még tovább az árak, amikor megállt a csökkenés.) Úgyhogy éles előrejelzés helyett maradjunk abban, hogy a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz.

A nagy kérdés hosszabb távon, hogy Szaúd-Arábia meddig nyeli le a békát, és vágja egyedül vissza termelését (és ezzel a bevételeit), amíg a többi OPEC-tag ott csal ahol tud. Akár megismétlődhet a 80-as évekbeli sztori is, hogy a szaúdiak megelégelik a dolgot, és elárasztják a piacot. (Akik még emlékeznek, ez volt az egyik "black swan"-jóslatunk tavaly év végén.)

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebook-on, vagy iratkozz fel hírlevelünkre!