Társadalmi elégedetlenség - de nem a széndioxid-kibocsátással, hanem a helyi szennyezéssel (később talán a teljes politikai rendszerrel) szemben. Egyre több környezetvédelmi tüntetésről hallunk Kínából, mint legutóbb Szecsuánban, ahol ezrek csaptak össze a rohamrendőrökkel. Ennek, és más közelmúltbeli demonstrációnak a sikere másokat is cselekvésre ösztönöz, tovább nehezítve a kínai politikai vezetés helyzetét. Mintegy mellékhatásként azonban a világ is kap egy esélyt a klímaváltozás lassulására.   

Összecsapások Sifangban - Szecsuán tartományban (forrás:  libcom)

Bármennyire is keménynek tűnik az EU széndioxid-kibocsátásának csökkentéséért folytatott küzdelme, globális szinten nem sokat ér. Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség vezetőjének érzékletes példájával: nagy viták dúlnak, hogy az EU 2020-ra (a mostani célként kitűzött) 20 vagy ennél erőteljesebb ütemben, 30%-kal csökkentse kibocsátását. A kettő közti különbségnek megfelelő szén-dioxid mennyiséget Kína 2-3 hét alatt bocsátja ki. Ha nem történik valami a fejlődő országokban, elsősorban Kínában, akkor hamarosan elkezdhetünk azon gondolkodni, hogyan alkalmazkodjunk a klímaváltozáshoz, mert elkerülni nem fogjuk tudni. Ezzel nem kifogást keresünk: Európának így is fontos környezetvédelmi hatása lehet, példák és sztenderdek felmutatásával, ha nem is a tényleges kibocsátás-csökkentésekkel.

Egy globális klímaegyezményre ma kisebb az esély, mint valaha, mivel a fejlődő országok hosszan tartó, súlyos hitelválsággal és alacsony növekedéssel küzdenek. A növekedés és a munkahelyek számának felfuttatása elhomályosítja a klímacélokat.

Kína pedig altruizmusból, együttérzésből nem fogja megoldani a világ problémáját. Jogosan hangsúlyozza, hogy a nyugati országokhoz hasonló joga van gazdagabbá válnia, amely magasabb energiafogyasztással (és általában több széndioxid-kibocsátással is) jár. Egy főre jutó CO2 kibocsátásban Kína jóval elmarad az OECD országokétól.

Azonban a helyi szennyezés szintén súlyos probléma Kínában: rengeteg a példa, nemrég az Economist-ban olvashattunk arról, hogy Kína nagy részén extrém és veszélyesen magas a PM2.5 finompor koncentrációja, minden évben sok ember halálát okozva.   

A helyi szennyezés ellenállást is szül. Legutóbb pár hete Szecsuán tartományban egy tervezett rézgyár ellen vonult utcára és csapott össze rohamrendőrökkel több ezer ember. El is érték céljukat: a terveket ejtették (legalábbis az adott helyen, a gyár valószínűleg máshol felépül).

Ez a demonstráció egy általánosabb trendbe illeszkedik. Múlt évben, a Tienanmen téri tüntetések óta az egyik legnagyobb megmozdulásban az észak-keleti Dalianban egy megsérült vegyi üzem ellen léptek fel a lakosok. Dalianban a tüntetések békések maradtak, mégis elérték ott is az üzem bezárását. Ezen demonstrációk sikere, és visszhangja a kínai közösségi médiában azt sugallja, hogy még számíthatunk hasonlókra. A kínai ipar szennyezésének visszafogása a kínai (és ezzel jelentős mértékben a globális) széndioxid-kibocsátást is csökkenti.

A trend mozgatója maga a gazdasági növekedés. Ahogy a kínaiak gazdagabbak lesznek, egyre jobban foglalkoztatja őket közvetlen környezetük állapota. És ennek a „középosztályosodásnak” az eredménye, hogy egyre inkább fel is emelik hangjukat a legkülönfélébb ügyekben. Minden évben sok ezer demonstráció zajlik Kínában, ezek jó része helyi ügyekről szól. Egyszerűbb (és jobban megtűrt dolog) a helyi ügyekért fellépni, és az esély is nagyobb, hogy meghallgatásra találnak a helyi vezetésben. (Egy meglehetősen távoli magyar párhuzam: a Bős-Nagymaros vízlépcső elleni tüntetések közvetlenül a rendszerváltás előtt több tüntetőt mozdítottak meg, mint más, általánosabb demonstrációk, és utólag az átmenet fontos mérföldköveivé váltak.)

Közép-osztályosodás: Apple bolt megnyitó Sanghaiban (forrás: maclife)

A középosztály felemelkedése megteremti a nagyobb reprezentáció igényét, és egyre nagyobb összetűzéseknek is táptalaja. Ha a tömegek preferenciái jobban érvényesülnek, csökkenhet a környezetszennyezés. Máskülönben, ha a reprezentáció nem nő fokozatosan és békésen, akkor a környezetszennyezés a bekövetkező káosz és gazdasági lassulás/visszaesés következtében csökken. Lehet, hogy ez nem hangzik annyira vonzón, mint ha a politikusok mentenék meg a világot egy globális klímaegyezmény segítségével, a mai politika környezetben mégis ez a jóval valószínűbb forgatókönyv.