Jöjjön a szesztilalom?

Az Egyesült Államok legsúlyosabb aszálya az utóbbi 50 évben, valamint az egekbe szökő kukorica- és élelmiszerárak ismét felhívták a figyelmet a bioüzemanyagok ésszerűtlenségére. Az igazság azonban az, hogy az etanol és a biodízel – még az aszály nélkül is – mindig is túlságosan drága volt, így nem jelenthet megoldást a CO2-kibocsátás csökkentésére sem. Itt a remek (politikai) alkalom, hogy megszüntessék a bioüzemanyagok kötelező használatát.

A bioüzemanyagokat ösztönző politika több kárt hoz, mint hasznot, és ez nem csak a szárazságok idején megemelkedett kukoricaárak esetében mutatkozik meg. Ez azon kevés dolgok egyike, melyben a zöldek és az olajvállalatok is egyetértenek. Az Egyesült Államokban és Európában olyan magas a bioüzemanyagok ára, hogy valamilyen formájú állami támogatás/előírás hiányában senki sem vásárolná. Az olajárnak hordónként legalább 200 dollár körüli szintre kellene emelkednie, hogy a bioüzemanyagok európai ára megegyezzen a fosszilis energiahordozókéval.

Repce. Forrás: Agrobusiness.hu (http://agribusiness.hu/product/10061/)

Mennyi? 30

Nemrég német tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az EU-n belül a repce alapú biodízel-termelés sokkal kevesebb CO2 kibocsátás-megtakarítással jár, mint ahogy azt a Bizottság előírta (35% helyett 30%). (A tanulmány amúgy is érdekes, jó betekintést nyújt abba, a gyártás mely fázisaiból ered a széndioxid-kibocsátás a bioüzemanyagok esetében. Például ki gondolta volna, hogy a teljes életciklus során a legnagyobb kibocsátás-forrást a műtrágyák használata jelenti? A földhasználat megváltozásából eredő többlet-kibocsátással nem számolnak – azzal együtt még rosszabb lenne a mérleg.)

Ez egy tipikus EU-s szappanopera újabb fejezete: Először megszülettek az előírások a bioüzemanyagok kötelező felhasználásáról. Aztán, mivel egyre többen kérdőjelezték meg a bioüzemanyagok előállításának környezeti fenntarthatóságát, az EU újabb előírásban szabályozta, hogy a bioüzemanyagoknak mekkora CO2-csökkentéssel kell járniuk. Most viszont megdőlni látszanak még ezek az előírásokra vonatkozó előírások is, mert az új tanulmányok az előírtnál alacsonyabb megtakarítást mutattak ki. De aggodalomra semmi ok: előbb-utóbb úgyis kiadják az előírásokról szóló előírásokra vonatkozó újabb előírásokat. Legalább is ez várható a szokásos EU-s logikában. Ahelyett, hogy megszabadulnának az egész ártalmas rendszertől.

De vajon sok vagy kevés a 30%, esetleg a 35%? Van-e értelme a bioüzemanyagoknak? Önmagukban ezek a számok semmitmondóak. Végső soron az számít, hogy milyen áron érik el a széndioxid-kibocsátás csökkentését. Ebből a szempontból azonban teljesen lényegtelen, hogy valójában 30%, 35% vagy akár 40%-ról van-e szó. A bioüzemanyagok magas költségei miatt ez semmiképp sem éri meg, és – mint ahogy azt az alábbiakban bemutatom – sohasem érte meg az elmúlt 5 évben.

A bio jóval drágább

Azt gondolhatnánk, hogy amint az olajár az utóbbi évek során emelkedett, a bioüzemanyagok egyre inkább gazdaságossá váltak. Pedig a valóság messze nem ezt tükrözi. A bioüzemanyagok tartósan sokkal drágábbak az olajtermékeknél. Az alábbi diagram a nyugat-európai bioüzemanyag-árakat a fosszilis energiahordozók áraival hasonlítja össze. A bioetanol és a biodízel átlagosan egyaránt több mint 75%-kal kerül többe a benzinnél és a gázolajnál, azonos energiatartalomra vonatkoztatva. Alig volt olyan hónap, amikor a bioüzemanyagok kevesebb, mint másfélszer annyiba kerültek, mint az olajtermékek (2008  végén 400% felé ugrik a mutató, ez a jobb áttekinthetőség miatt le van vágva az ábráról). A mostani aszály mindeddig nem okozott érzékelhető különbséget az árösszehasonlításban.

 

biouzemanyag1.png

Forrás: saját számítások a Platts adatai alapján; rotterdami nagykereskedelmi üzemanyagárak. Az energiatartalom adatok az Európai Bizottság irányelvéből származnak.

 

Az olajárak még számottevően emelkedhetnek, mielőtt gazdaságossá válnának a bioüzemanyagok. A bioüzemanyagok jelenlegi árszínvonalát feltételezve, 175 USD/hordós olajár kell ahhoz, hogy a biodízel ára megegyezzen a dízellel, és valamivel több, mint 200 USD/hordós ár, hogy az etanol annyiba kerüljön, mint a benzin. (Azt feltételeztem, hogy dollár/hordóban számolva a jelenlegi szinten marad a benzin-olajár, valamint és a gázolaj-olajár közti árkülönbözet – amelyet a szakzsargon crack spread-nek nevez –, ám ezek nagyságrendekkel kisebbek az olajáraknál, így nincs komoly befolyásuk a számításokra.) Ez a hüvelykujjszabály alapú elemzés azért is leegyszerűsítő, mert azon a feltételezésen alapszik, hogy a bioüzemanyagok az olajár emelkedésének ellenére sem drágulnak. Valójában azonban az áruk jelentős mértékben függ az olajártól (a műtrágyák ára, az aratáskor és pl. a desztilláció során használt energia ára, stb.)

      

Luxus klímafegyver
 

A megújulóenergia-termelés célja a széndioxid-kibocsátás csökkentése kell, hogy legyen. Azonban, ha a bioüzemanyagok fenti ábrán látható magasabb árát lefordítjuk CO2-elhárítási költségre (tehát, hogy mekkora CO2 ár kompenzálná a magasabb költséget), az alábbit kapjuk:

biouzemanyag2.png
 
Forrás: saját számítások, a Platts-től származó rotterdami nagykereskedelmi üzemanyagárak alapján. Az energia-tartalom forrása az Európai Bizottság direkítvája. A CO2 megtakarítási adatok a Bizottság direktívájából (etanol) és a Jena-i Egyetem kutatásából (biodízel) származnak.
 

Az elmúlt években az átlagos szén-dioxid elhárítási költsége etanollal 300 EUR/t, biodízellel 400 EUR/t. Ha ezeket a horribilis költségeket összehasonlítjuk a jelenlegi 8 euró/tonnás piaci CO2 árral, vagy a jó pár 50 euró/tonna alatt elérhető egyéb elhárítási lehetőséggel, a bioüzemanyag még mindig extrém mód drága módja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének.

 

A blog rendszeres olvasói számára ezek a mondatok ismerősen csenghetnek. Nem véletlenül: majdnem szó szerint megismétlem azt, amit pár hónapja a napenergiáról írtam. A bioüzemanyagok és a napelemek között azonban van egy fontos különbség: míg az első generációs bioüzemanyag előállításnak (alkohol lepárlás, illetve növényi olaj sajtolása) technológiája érett, addig a napelem-technológia rohamosan fejlődik. Ezért lényegében semmi esély arra, hogy a CO2 elhárítás költsége megfizethető szintre csökkenjen az első generációs bioüzemanyagok európai vagy USA-beli előállításával, melynek során értékes élelmiszer-alapanyagokat használnak fel.

A második generációs bioüzemanyagokból (amelyek mezőgazdasági hulladékokat és nem-élelmiszer nyersanyagokat használnának üzemanyagok előállítására) még lehet egy más sztori, de ezek  piaci megjelenése a következő években nem várható. (A használt olaj felhasználása megint más sztori - az EU-s szabályozásban ez duplán elszámolható a bekeverési kötelezettség terhére, ezért nagy biznisz.)

Persze az EU-s és az amerikai politika kimondott vagy kimondatlan szándéka az is, hogy a bioüzemanyag programmal a mezőgazdaságot, a „gazdákat” támogassák. A kötelező bioüzemanyag-használatból keletkező járadék az értékláncban ott fog lecsapódni, ahol szűk keresztmetszetek vannak. Etanol-lepárlót, biodízel üzemet – kis túlzással – bárki építhet, épített is boldog-boldogtalan Európában és Amerikában is, ez tehát egyre kevésbé szűk keresztmetszet. A szűk keresztmetszet a kukorica, vagy egyéb mezőgazdasági termék termeléséhez szükséges földterület – a járadékot végső soron a föld tulajdonosa zsebelheti be. Tévhit, hogy ez széles, a mezőgazdaságban dolgozó rétegek megélhetését segítené, mindenhol kevés nagybirtokos profitál a bioüzemanyag-bizniszből. 

 

Az a szándék, hogy a gazdákat támogassuk, engem kicsit a lottóra emlékeztet (vagy a mostanában Magyarországon közkeletűvé vált kifejezéssel „fordított Robin-Hood adóra”): sokaktól beszedünk aránylag kis összegeket, és azt kevés véletlenszerűen kiválasztott kapja. Mert a kiválasztás igenis véletlenszerű: Miért nem mondjuk a buszsofőrök kapják? Vagy a kukások? Vagy éppen az energia-közgazdászok?

 

A politika-vezérelt bioüzemanyag-bekeverésnek tehát egyszerűen véget kéne vetni. A probléma csak az, hogy minél tovább marad fenn a jelenlegi rendszer, annál inkább bebetonozódik, és biztos vagyok benne, hogy ennek a leépítésében sem lesz hatékonyabb az EU, mint a (hasonlóan pazarló és irracionális) Közös Agrárpolitika esetén.

 

Tévhit, hogy az USA-ban megéri

 

Az amerikai bioüzemanyag-politika irracionalitása és költségessége érdemben nem különbözik az európaitól. Sokat írtak mostanában arról, hogy az etanol olcsóbb lett mint a benzin: „Etanol, az idén legjobban teljesítő energiatermék, olcsóbb a benzinnél, ami arra ösztönzi a finomítókat, hogy továbbra is használják, még akkor is, ha Barack Obama adminisztrációja eltörölné a kötelezettségüket.” – írja a Bloomberg. Ez csak akkor igaz, ha egy liter etanolt hasonlítunk egy liter benzinnel. Viszont egy liter etanol energiatartalma kb. harmadával kisebb a benzinénél. Ha ezt az „aprócska” különbséget figyelembe vesszük, akkor az etanol az USA-ban is jóval drágább a benzinnél, jelenleg mintegy 30%-kal. Egy gallon benzint helyettesítő etanol 1,2 dollárral kerül többe – ez az amerikai üzemanyagárakhoz képest rengeteg (a különbség kb. 70 Ft/l). 

 
biouzemanyag3.png
Forrás:  Bloomberg, EIA. Legközelebbi lejáratú futures árak, RBOB Gasoline, NY Harbor és Fuel grade ethanol, amellyel a Chicago Board of Trade-en kereskednek.
 
És igazából itt sem az abszolút szám, hanem a CO2 csökkentés költsége számít. Ebben pedig az amerikai számok sem túl jók (az összehasonlíthatóság kedvéért továbbra is euró/tonnás költségeket adok meg). Jelenleg az USA-ban az etanollal a CO2 kibocsátás-csökkentés költsége 150 euró/tonna körül van (ez 180 dollár tonnánként).
 
biouzemanyag4.png
Forrás:  Saját számítások, Bloomberg, EIA. Legközelebbi lejáratú futures árak, RBOB Gasoline, NY Harbor és Fuel grade ethanol, amellyel a Chicago Board of Trade-en kereskednek. A CO2 megtakarítási adatok forrása az US DOE.

Azok, akik azt állítják, hogy az etanolt továbbra is bekevernék az Egyesült Államokban, ha megszűnne a kötelezettség, azt sugallják, hogy a fogyasztókat egyszerűen meg lehet téveszteni. Ha több etanolt adunk a benzinhez, akkor a költség valóban csökken, minthogy az etanol literje olcsóbb, de mivel kevesebb benne az energia, többet is kell tankolnunk 100 km megtételéhez. Ha a többlet etanol-bekeveréssel az árakat nem (vagy nem olyan mértékben) csökkentik, az a fogyasztók megtévesztése. Nem hiszem, hogy ezt a trükköt és a vele járó fogyasztói pereket az üzemanyag-kereskedők vállalnák. (Az etanolt valószínűleg továbbra is használnák oktánszám-növelőnek, de ez jóval kisebb mennyiséget jelent, és nem feltétlenül közvetlen bekeveréssel, hanem az etanol-származék ETBE használatával.)

 

Az Egyesült Államok legsúlyosabb aszálya az utóbbi 50 évben, valamint az egekbe szökő kukorica- és élelmiszerárak ismét felhívták a figyelmet a bioüzemanyagok ésszerűtlenségére. Az igazság azonban az, hogy az etanol és a biodízel – még az aszály nélkül is – mindig is túlságosan drága volt, ahogy az eddigiekben bemutattam. Ez egyáltalán nem újdonság: öt éve azt mondtam, hogy a „bioüzemanyag irracionálisan drága klímafegyver”. Ez azóta sem változott, közben viszont a fogyasztók rengeteg pénzt dobtak ki bioüzemanyagokra feleslegesen. Itt lenne az ideje a szesztilalomnak. A dolog szépsége az, hogy be se kéne tiltani, elég lenne a kötelezően előírt felhasználást megszüntetni Európában és az Egyesült Államokban, és senki sem használna többé első generációs bioüzemanyagokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulohordo.blog.hu/api/trackback/id/tr764755678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz

Elérhetőségeink

Magunkról

Energiáról, gazdaságról és minden egyébről.

A posztok szerzői a MOL-csoport dolgozói, írásaik a magánvéleményüket és nem feltétlenül a MOL-csoport hivatalos álláspontját képviselik.

Hírlevél

Our English blog has moved!

United-Kingdom-flag-24.png Visit Barrelperday.com!

 

Címkék

2021 (4) 2022 (4) ACEA (3) Afrika (3) áram (24) atom (10) autó (13) benzin (4) budget (3) car (4) China (6) climate change (17) CO2 (50) coal (3) cseppfolyós földgáz (LNG) (11) demográfia (6) dízel (5) electricity (4) elektromos autó (11) élet (23) élettartam (5) energia (5) energiahatékonyság (8) energiaválság (4) english (73) EU (47) Euro (4) euro (3) Euróövezet (3) Európa (9) Eurozóna (8) Eurozone (4) EV (3) fenntarthatóság (3) finance (3) finomítás (4) földgáz (6) gas (23) gasztro (4) gáz (51) gázár (4) gazdaság (10) Gazprom (19) GDP (3) geopolitika (10) Görögország (5) green (3) háború (6) heavy (3) heti olvasnivaló (129) Hungary (5) IEA (9) import (5) infláció (5) Iran (4) Irán (7) Japán (3) Japan (3) jövő (3) kérdőív (10) kereskedelem (3) kereslet (5) készletek (3) Kína (19) kitekintés (4) kivándorlás (3) klímaváltozás (24) költségvetés (5) környezetvédelem (22) Koronavírus (6) koronavírus (4) Közel-Kelet (3) közlekedés (10) KSH (6) life (3) light (6) LNG (20) magyar (139) Magyarország (16) megújulók (19) MidEast (8) munkaerőpiac (5) napelem (5) off-topic (33) oil (23) olaj (57) olajár (24) OPEC (8) OPEC+ (4) Oroszország (37) összefoglaló (3) palagáz (10) palaolaj (3) pénzügyek (17) petrolkémia (3) politika (10) poll (3) portfolioblogger (333) prices (4) renewables (11) Russia (4) Saudi Arabia (4) shale gas (3) szankciók (4) Szaúd-Arábia (7) szén (6) széndioxid (6) szolgálati (10) társadalmi problémák (3) tech (9) Tesla (3) transport (3) Ukrajna (12) USA (29) utazás (5) üzemanyag (10) várakozások (5) vásárlóerő-paritás (3) Venezuela (5) video (4) Összes címke
süti beállítások módosítása