Tipikus zombi jegyeket mutat: élőnek nehéz lenne nevezni, de nem tejesen halott, és kiszámíthatatlan módon viselkedik.

Zsoldos István és Vargha Péter Simon írása

Próbálják is feltámasztani. Most épp egy újabb Európai Parlamenti bizottság, a környezetvédelmi bizottság támogatta azt a javaslatot, hogy átmenetileg csökkentsék a széndioxid-kibocsátási engedélyek árverezését, azt későbbre halasszák (ez az ún „backloading”).  Bár a javaslat célja épp az árak növelése, a kibocsátási engedélyek ára több mint 10%-ot esett a hírre, az amúgy is nagyon alacsony 5 euró/tonna szintről (lásd kiszámíthatatlan viselkedés). Ennek oka, hogy a javaslat szövegezése még kérdéses, illetve a vártnál szorosabb volt a szavazás, már itt a "zöld" bizottságban is.  

A javaslat megy tovább az EU-s döntéshozatali útvesztőben, és végül vagy lesz valami belőle vagy nem. Ugyanis elég sokan ellenzik, hogy hozzányúljanak a kibocsátás-kereskedelmi rendszerhez (például, de nem csak a szénfüggő Lengyelország). Pedig előbb-utóbb kezdeni kell vele valamit.

Hogyan működik (elvben) a széndioxid-kereskedelem az EU-ban?

Az ETS az EU energia-intenzív ipari szektorainak kibocsátás-kereskedelmi rendszere, mely az energiatermeléshez és -felhasználáshoz kötődő széndioxid-kibocsátásoknak kb. felét fedi le jelenleg. A politikai döntéshozók határozzák meg, mennyi széndioxid-kibocsátást engedélyeznek, és a kibocsátás-kvótákat valahogy (pl. aukción, vagy ingyenes kiosztással) szétosztják a piaci szereplők között. Ezt követően a piaci szereplők egymás között adják-veszik a kvótákat, amíg az ahhoz nem kerül, aki azt a lehető legtöbbre értékeli (vagyis akinek a számára a legértékesebb a széndioxid-kibocsátás) – ezzel pedig egy hatékony rendszer, és piaci alapú széndioxidár alakul ki.

(Idézet decemberi posztunkból, ahol arról is olvashatnak, hogy miért csak elvben ilyen szép a rendszer.)

Az EU széndioxid-kereskedelmi rendszere ugyanis kínlódik. Mára már igazából ez nem egy ár-rendszer, hanem egy politikai barométer – erről itt írtunk bővebben. Ha valaminek a fix kínálata meghaladja a fix keresletet*, akkor annak az árának nullának kellene lennie. Ez az eset az EU széndioxid-kibocsátási kvótáival is. Sokkal több kvóta van a piacon, mint az összes kereslet irántuk. Hogy az áruk mégsem nulla, azért lehetséges, mert a befektetők azt várják, hogy lesz valami politikailag motivált döntés a jövőben, ami vagy a kínálatot csökkenti, vagy a keresletet növeli.

A mai döntés nem ilyesmiről szól: ez ugyanis csak a kínálat időbeli átrendezése. A kibocsátási engedélyeket, amelyeket a Bizottság most kivesz a piacról, pár év múlva újra piacra dobják, így az összes kvótamennyiség nem változik. Ráadásul a tervezett átmeneti kvóta-csökkentés mértéke (900 m tonna) kisebb, mint amekkora felesleg van jelenleg a rendszerben a Bizottság jelentése szerint (2000 m tonna – ami mellesleg nagyjából egy évi kibocsátás-mennyiség). Így az intézkedés még átmenetileg sem oldaná meg a kvóta-túlkínálat problémáját. Tehát elméletben az árakra is csekély hatással lenne. De az intézkedés mégis jelzés-értékű: azt mutatja, hogy az EU próbálja elkerülni, hogy az árak nullára csökkenjenek.

Nem maradnak halottak. Forrás: walterfilm.com

Persze amint a kibocsátási kvótákat (átmenetileg) kiveszik a piacról, megváltozik a status quo is. És, mint írtuk, a túlkínálat problémája tovább is fennállna. Így természetesen felmerülhetnek olyan spekulációk, hogy vajon a Bizottság nem két lépésben veszi-e épp ki a kvótákat a piacról: először csak átmenetileg, később viszont végérvényesen. Vajon ez nem egy álcázott strukturális lépés?

Széndioxid-ár szabadesésben. Forrás: Bloomberg

Akár keresztülmegy a most javasolt kvóta-átrendezés, akár nem, a kvótakereskedelmi rendszer hitelessége – annak jelenlegi formájában - már mindenképp megkérdőjeleződött. Ez súlyos probléma azért is, mert a nagyfokú bizonytalanság visszafogja a széndioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló beruházásokat is.        

Véleményünk szerint az EU-nak egy széndioxid-adó felé kellene elmozdulnia, és feladni azt, hogy ezzel nem kompatibilis megújuló, energiatakarékossági, gépjármű-hatékonysági és sok egyéb átláthatatlan, és egymással párhuzamos célok halmazát tűzze ki. Sajnos nem valószínű, hogy ez bekövetkezzen. De akkor legalább az EU bevallhatná, hogy igazából nem bízik az ár-alapú széndioxid-kibocsátás csökkentésben, vagy nincs meg a politikai kohézió, hogy ezt jól működtesse, és akkor fel is adhatná a bajlódást a jelenlegi kvótarendszerrel. Ahogy a kvótarendszer most működik, az csak a bizonytalanság egy újabb forrása a gazdasági szereplők számára. Egy olyan zombi, ami nem tejesen halott, és kiszámíthatatlan módon viselkedik.

*hogy pontosabbak legyünk: a fix kínálat meghaladja a keresett mennyiséget minden pozitív ár mellett.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebook-on, vagy iratkozz fel hírlevelünkre!