A ciprusi bankok még jó ideig nem nyitnak ki újra teljesen. Még jövő kedden sem. Korlátozzák majd a tőkemozgásokat, és talán nem csak Cipruson. A tanulság, hogy soha ne tartsa a pénzét olyan országban vagy bankrendszerben, amely csődbe jutott.

A ciprusi helyzet gyorsan változik, de sokat lehet belőle tanulni – és még hol vagyunk a végétől? Emlékeztetőül: Ciprus eddig az adóelkerülés fellegvárának számított (EU-tag ugyan, de offshore adóparadicsomként működött), a pénzügyi rendszere közel hétszerese a GDP-jének. Az ország bankrendszere csődbe jutott (miután többek között Görögországnak nyújtott hiteleket), a bankjai pedig zárva vannak mindaddig, amíg nem döntenek a helyzet megoldásáról. Az EU részéről nincs meg a politikai akarat ahhoz, hogy az EU-s adófizetők pénzéből mentsék meg (többek között) az adóelkerülőket vagy a „gyanús” orosz bankbetéteseket.

Forrás:www.politicalworld.org

Néhány megjegyzés a jelenlegi helyzetről:

Lőttek a ciprusi offshore sztorinak

• Ha a bankok újra kinyitnak, abban a pillanatban a tőke menekülni kezd. Senki sem hiszi el, hogy a mostani adó egyszeri sarc lenne. De még ha el is hinné, akkor is úgy gondolná, hogy ha mindenki más kimenekíti a pénzét, neki is azt kellene tennie. Ez a bankpánikok klasszikus csordaszelleme – könnyen lehet, hogy a sor legvégén állónak semmi nem jut.
• Épp ezért nem valószínű, hogy a bankok újra kinyitnak, legalábbis anélkül, hogy a pénzfelvételt és -átutalást korlátoznák. Más szóval: tőkekorlátozás. A tőke kivonulása ráadásul újabb veszteséggel jár, és az EKB/EU feltehetően nem fogja az összes pénz kimenekítéséhez szükséges likviditást biztosítani. Sokan jelenleg optimistán arra számítanak, hogy a betétek 10%-át kiveszik. Ja persze!… Ez az arány sokkal magasabb lesz – mindenki az „enter” gomb felett fog várakozni mielőtt a bankok újra engedélyeznék az átutalásokat.
• Minél tovább zárva maradnak a bankok, annál inkább elhúzódnak a kifizetések és átutalások, és egyes cégek/magánszemélyek emiatt fognak csődbe menni. 100 milliárd euró (a bankbetétek hozzávetőleges nagysága) azért nem olyan kevés pénz...
• Egy offshore központ nem tud tőkekorlátozással működni, így Ciprusnak ez a szerepe praktikusan megszűnik. A vállalatok egy része ki fog vonulni az országból, feltehetően más adóparadicsomok irányába – legyen szó EU-n kívüli, vagy akár EU-n belüli területekről (pl. Luxemburg).
• Ezzel Ciprus gyakorlatilag csődbe jutott – nem kicsit, nagyon. A bizalom elveszett; nem egy átmeneti likviditási problémáról van szó, bár a szokásos EU-s önvédelmi reflexek ezt igyekszenek sugallni. Így a 17 milliárd euró közel sem lesz elég a válság átvészelésére.
• Ugyanakkor a helyettesítő adóparadicsomok sem lesznek tökéletesek, és a kormányok egyre kevésbé fogják tolerálni az adóelkerülést, történjen ez akár belföldön, akár offshore adóparadicsomokban. Egyelőre még nyitott kérdés, hogy a tőke szabad nemzetközi mozgása túléli-e ezt. Mit szólnánk például egy 25%-os adóhoz az (offshore) adóparadicsomokba történő átutalásoknál? A kormányoknak széles eszköztár áll a rendelkezésükre az offshore adóparadicsomok életének megkeserítésére, csakhogy eddig nem vetették be ezeket az eszközöket.
• Emellett egyre inkább előtérbe fog kerülni az „adóharmonizáció”, valamint hogy a vállalatokat a tevékenységük szerinti országban próbálják megadóztatni. (Ez utóbbi estben a javaslatok szerint azt vennék alapul, hogy a cég értékesítésének, a termelésének és munkavállalóinak mekkora hányada van az adott országban, és ezen arányok valamilyen súlyozott átlaga alapján számolnák ki azt, hogy  a globális profitjaik mekkora hányada után kell helyben adót fizetniük.)
• A személyi jövedelemadó szempontjából több ország fogja az Egyesült Államok példáját követni, mely állampolgárság, és nem tartózkodási hely alapján veti ki az adókat.

Forrás: acting-man.com

 A te pénzed, a te kockázatod

• A történet másik fő tanulsága az, hogy sose tartsa a pénzét olyan országban vagy bankrendszerben, mely csődbe jutott. Persze ez utólag elég nyilvánvalónak tűnik, de mégis…
• Nincs értelme a bankbetétek „védelmét” követelni (vagyis hogy más fizessen az ön által választott bank hibáiért), különösen nagybetétesek esetében. A bankbetétesek tulajdonképpen befektetők, és óvatosan kell megválasztaniuk, hová teszik a pénzüket. Ha olyan bankrendszer mellett döntött, amely túl nagy az adott országhoz képest, ahol magas kamatot fizettek, amit azután görög államkötvényekbe és hasonló kockázatos eszközökbe fektettek, akkor a jelenleg felvetett sarc mértéke még meglehetősen nagyvonalúnak tekinthető… Ha nincs EU vagy más segítség, a befektetők valószínűleg elvesztenék a pénzük túlnyomó részét.
• Spanyolországban és Olaszországban is várható, hogy egyesek kiveszik a betéteiket. Az ottani bankok pontos helyzete nem számít (ez feltételezhetően amúgy sem rózsás) – itt ismét a klasszikus csordaszellem fog érvényesülni: ha más kiveszi a megtakarításait, akkor ön is ezt teszi.
• Egyre nyilvánvalóbb, hogy hiányzik az EU-szintű bankunió létrehozásához szükséges politikai akarat, nemhogy a fiskális unióéhoz! Az olaszok és spanyolok ugyan számíthatnának valamennyi segítségre, ha megrohamozzák a bankjaikat, de ez elég korlátozott lenne. A bankbetétek megnyirbálása („megadóztatása”) ott is felmerül lehetőségként, még akkor is, ha most azt ígérik, a ciprusi helyzet egyedi eset.
• Az EU 100 ezer eurós bankbetét biztosítási limitje túl magas. Ez az egy főre jutó GNP kb. három éves szintjének felel meg (persze nincs mindenkinek ennyi pénze, és minden gyereknek bankszámlája, de a jövőben többnek lesz, épp a biztosítás miatt). Ez túl nagy terhet ró a kormányokra, ha akár csak mondjuk az 1/3-a elveszne. Ésszerűbb lenne mondjuk az egy főre jutó GNP egy éves szintjével egyenértékű bankbetét biztosítási limitet megállapítani – bár ez politikai szempontból nyilván túl alacsony.

Az „egyszeri” meg fog ismétlődni (máshol is)

• Kiengedték a szellemet a palackból, és számos egyéb ország is el fog gondolkodni, milyen módon vethet ki egyszeri vagyonadót. A ciprusi sztori valószínűleg nem fog happy enddel végződni, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) nagy politikai nyomás lesz a gazdagok további megsarcolására.
• Emellett más országokban is fel fog merülni a tőkekorlátozás politikai igénye. Az elitek ugyan tiltakozhatnak ellene (ahogy eddig is tették), de a populista politikusok napirenden fogják tartani az ügyet.
• És ha már a politikánál tartunk, a ciprusi ügynek Oroszországban is komoly külpolitikai következményei vannak. Köztudott, hogy hatalmas összegű (és gyakran tisztázatlan eredetű) orosz pénzek vannak ciprusi bankokban, melyek az összes bankbetét akár harmadát-felét is kitehetik (bár a hivatalos becslések ennél kisebbek). Az orosz elit nyilván el szeretné kerülni a ciprusi bankbetétek megadóztatását, és a német adófizetők pénzén húzná ki magát a bajból. Ez ugyan politikai értelemben kizárt, de tovább élezheti a diplomáciai viszonyt.

Így hát az euró-övezet lassított felvételben bekövetkező karamboljának újabb fejezetéhez érkeztünk. És a történetnek még messze nincs vége.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!