Már csak 3 nap, és kiderül, 307 év után ismét független ország lesz-e Skócia. A közvélemény-kutatások rendkívül szoros eredményt jósolnak, közben az egész világ kíváncsian figyel. Helyszíni riport a leendő (?) fővárosból, Edinburghból.
Ahogy hűl az idő, egyre inkább kezd felforrósodni a hangulat Edinburghban. A fő bevásárló utcán, a Princes Streeten egy skót szoknyát viselő férfi a sűrű köd és a szemerkélő eső dacára tépi le az ingét, hasára pedig a függetlenségpárti „YES SCOTLAND” felirat van festve.
„Kezd felforrósodni a hangulat Edinburghban”. Kép: rightedition.com
Azért a lakosság többsége általában ennél visszafogottabb módját választja vélemény-nyilvánításának. Sokan hordják a jellegzetes kék-fehér „YES” kitűzőket, és szinte minden második ablakban lehet ilyen matricát is látni. Az utcasarkon lelkes aktivisták színes szórólapokat osztogatnak az elszakadás előnyeiről. A függetlenségi népszavazás – vagy, ahogy a helyiek mondják, az ún. „indyref” – még a nyár legfontosabb sajtóhírét, az edinburghi állatkert óriáspandájának lehetséges terhessége körüli találgatásokat is letaszította a trónról.
Az önálló Skócia: Norvégia, csak jó whiskyvel?
Az elszakadási kampány szenvedélyes véghajráját látva az embernek könnyen az a benyomása támadhat, mintha egy eddig elnyomott nemzet küzdene szabadságáért. Valójában a skót kormány eddig is elég nagyfokú önállóságot élvezett: a legtöbb helyi kérdésben (így például egészségügyi, oktatási, közlekedési és környezetvédelmi ügyekben) maga dönthet, és csak a kül- vagy honvédelmi politikához hasonló témák dőlnek el Westminsterben. Viszont a skót nemzeti párt (Scottish National Party, SNP) meglepő 2011-es választási győzelmét látva a brit kormány engedte, hogy népszavazást tartsanak a lehetséges elszakadásról; természetesen abban a hitben, hogy a skótok úgyis Nagy-Britannia részei kívánnak maradni. Úgy tűnik, kissé elszámolták magukat…
A közvélemény-kutatások szerint végig az együttmaradás-párti Better Together kampány vezetett – eddig. Az elmúlt hetekben ugyanis a függetlenségért küzdő Yes Scotland oldal kezdi behozni lemaradását. A BBC legfrissebb (szeptember 11.-ei) felmérése szerint a szavazók 42%-a nemmel, 40%-a igennel szavazna, és mintegy 17%-uk vallja magát bizonytalannak.
A társadalom tehát látványosan megosztott. A generációk is. A fiatalok (35 év alattiak), akikkel beszéltem, mind függetlenségpártiak, az idősebbek pedig mind nem-pártiak voltak.
A függetlenségpárti Yes Scotland az erős skót nemzeti öntudatra építi kampányát, és vissza nem térő történelmi lehetőségként aposztrofálja a népszavazást. Egyfajta utópisztikus, szociáldemokrata olajállamként képzelik el Skócia jövőjét – olyan lenne, mint Norvégia, csak jó whiskyvel.
Ezzel szemben a Better Together szerint egy önálló Skócia sem gazdaságilag, sem védelmi szempontból sem állna meg a helyét; a skót és a brit identitás kiegészítő, és nem kizárólagos jellegét hangsúlyozzák. Emellett a Better Together a „nem” oldal győzelme esetén is sokkal több jogkört ígér az edinburghi parlamentnek.
Kép: Értelem és érzelem – és olaj
Az eddigi kampány két síkon zajlott: az érzelmi síkon a nemzeti önrendelkezés álma játszotta a főszerepet, a gazdasági síkon pedig az olaj. Az északi-tengeri olaj gazdaságosan kitermelhető készleteinek méretéről nagyságrendileg eltérő becslések hangzottak el a két oldalon.
A Better Together szereti hangsúlyozni, hogy a készletek évek óta kimerülőben vannak, míg a Yes Scotland egy energiában rendkívül gazdag mini-állam képét vázolja fel. Ahogy ők mondják: Skóciában él az EU lakosságának 1%-a, viszont övék a konvencionális olajkészletek 60%-a, valamint a kontinens megújuló energiaforrásainak negyede.
Túl a csúcson. Az északi-tenger olajtermelése. Forrás: econbrowser.com
Persze az, hogy mennyi olajat sikerül végül kihozni, nagyon bizonytalan. De amennyire látjuk, ezekben a számokban a függetlenségpárti becslések túlzottan optimisták. A nemzeti érzülettől nem fognak több olajat felszínre hozni, legfeljebb csak úgy, ha jobb feltételeket szabnak a kitermelőknek (és akkor sem nagy a rugalmasság). A jobb feltételekkel viszont kevesebb pénz jut az államnak.
Alacsonyabb olajár mellett pedig (amire van esély), az esetleges skót állam és a kitermelők is rosszabbul járnának…
Én a független Skóciának szurkolok...Zsopi különvéleménye
Ez persze a skótoknak gazdaságilag nem lenne jó, amit már sok helyen leírtak. De valószínűleg annyira rossz sem... És nagy eséllyel szoros eredmény születik majd, ami az eredmény legitimitása szempontjából nem szerencsés, akármi is legyen az.
Ugyanakkor a függetlenné válással Skócia nagy szolgálatot tehetne a világnak: felállíthatná a függetlenné válás arany-sztenderdét. Eddig ez a cseh és szlovák szétválás, a Velvet Divorce avagy Bársonyos Válás volt, de azt sokan leértékelik, mivel a szocializmusból való átmenet elején történt, amikor amúgy is át kellett alakítani az intézményeket, nem létezett egy bonyolult pénzügyi rendszer stb. Ez lehet, hogy jogos, lehet, hogy nem, de egy újabb békés szétválás példája bemutathatná, hogy a nehézségek ellenére lehetséges civilizált módon kezelni az országhatárok változtatását.
Ha a világban változhatnak a viszonyok és preferenciák, akkor miért éppen az nem változna, hogy ki melyik országhoz szeretne tartozni? Ha a megváltozott preferenciákat demokratikus úton lehet érvényesíteni, akkor az mindenkinek jobb világ lehet (kivéve azoknak, akik birodalomépítésben lelik örömüket). Több kis ország és relatíve független tartomány jöhetne létre, amelyek azután szabadon delegálhatnának döntési jogokat mondjuk az EU-nak. Szubszidiaritás, ahogy az EU mondaná...
Egy békés skót függetlenedés példa lehetne Kurdisztántól a Krímen át Katalóniáig. Nincs garancia arra, hogy egy tiszta, legitim szavazást máshol is meg lehetne rendezni (a krími például látványosan nem volt egyik sem), és arra sem, hogy a szétválás utáni problémákat máshol is civilizáltan kezelnék (és nem mondjuk háborúval), de legalább ez nem lehetne egy automatikus érv a jövőben. Az eddigi status quo-fetisizmus sokkal kevésbé lenne hiteles. Az országhatárok demokratikus szavazással való megváltoztatását ellenzőknek (és a fegyveres beavatkozással támogatóknak) implicite azt kellene mondaniuk: nézzétek, mi nem vagyunk annyira demokratikus, civilizált jófejek, mint az angolok és a skótok...
James Bond és Harry Potter párharca
A kampány kiéleződésével természetesen a helyi sztárvilág is csatlakozott a kampányhoz. A skót nemzeti hősnek számító (de egyébként évek óta a Bahama-szigeteken élő) Sir Sean Connery egyértelműen függetlenségpárti, a Franz Ferdinand zenekarhoz vagy Gerard Butler hollywoodi színészhez hasonlóan. A „nem” oldalnak viszont olyan nagy neveket sikerült vonzania, mint David Bowie, Mick Jagger, Paul McCartney, vagy J.K. Rowling, a Harry Potter-sorozat szerzője. Múlt héten pedig az észak-koreai diktátor, Kim Dzsong-Un szállt be a ringbe: kijelentette, hogy támogatna egy önálló Skóciát, és skót whiskyért cserébe hajlandó lenne kereskedni is az újonnan létrejövő országgal.
Az elszakadás-pártiak esetleges győzelme kapcsán rengeteg kérdés merül fel: Mi lenne az államforma? II. Erzsébet királynő maradna-e az államfő? Megtarthatnák-e a skótok a fontot nemzeti fizetőeszközként? Hogyan tudnának csatlakozni az EU-hoz? Mindeközben pedig mind az Egyesült Királyságon belül, mind Európában sokan akarhatnak majd példát venni a skótokról: gondoljunk akár a walesiekre vagy észak-írekre, netán a katalánokra, belgákra… Úgy tűnik, a határmódosítás (vagy legalábbis annak lehetősége) újra divatba jöhet, mint ahogy korábbi posztunkban is írtuk.
Kép: The Economist
A csütörtöki népszavazáson minden előrejelzés szerint rekordszintű részvétel várható, és a vélhetően szoros eredmény miatt erős lehet a társadalmi megosztottság. (Egyes templomok most vasárnapra ún. „megbékélési miséket” szerveznek.) Bárhogy is alakul a végkimenetel, érdekes hetek, hónapok következnek Edinburghban…
A skót függetlenségi népszavazásról dióhéjban
Ki vehet részt? Minden Skóciában élő, 16 éven felüli skót, brit vagy EU-s állampolgár szavazhat. Eddig mintegy 4,2 millióan regisztráltak.
Mi a kérdés? A szavazócédulákon egyetlen kérdés fog szerepelni: „Should Scotland be an independent country?” („Független ország legyen-e Skócia?”). Két opció közül lehet majd választani: „yes” vagy „no” (azaz helyi dialektusban „aye” és „naw”).
Mi kell a győzelemhez? A népszavazás egyszerű többségi elvű, azaz 50% + 1 szavazat kell a győzelemhez.
Az „igen” diadala esetén mikortól lenne Skócia független? A közhiedelemmel ellentétben korántsem másnaptól! A skót kormány közleménye szerint a hivatalos függetlenség előreláthatólag csak 2016. március 24.-én lépne életbe. (Ezzel pedig az az érdekes helyzet állhat elő, hogy a skót szavazók még részt vehetnének a 2015-ös brit parlamenti választásokon…)
Mit hozna pontosan a függetlenség? Igazából a pontos feltételeket, mint fent is írtuk, még nem dolgozták ki. Ha igennel szavaznának, kezdődnének a késhegyre menő tárgyalások a fizetőeszközről, az EU-tagságról, vagy az államadósság megosztásáról.
További olvasnivaló
Aktuális hírek és jó háttér-magyarázatok a BBC oldalán
Egy jó blogposzt magyarul a gazdasági ügyekről (Total return)
A Financial Times kivételesen ingyenessé tette az anyagait a skót függetlenségi ügyről, sok jó cikk
Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!
Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
