Ebben verjük az egész EU-t. Igen, még Görögországot és Ciprust is. Másik tanulság: ne higgy el mindent, amit a magyar sajtóban olvasol! Még akkor sem, ha elsőre megbízható forrásnak tűnik.

Megjelent a napokban az Eurostat statisztikája az államok költéseiről, és ezek szerkezetéről. Először pár ütős tény ezekből, utána pedig egy rövid elemzés, hogy mit kezdett ezzel a lusta és/vagy ideológiavezérelt magyar sajtó. (Mert az is megér egy misét – valószínűleg nem írtam volna erről újra, ha pár cikk nem idegesít fel.)

Fogd a pénzt, és fuss. Kép: tecmundo.br

A GDP arányában a magyar állam költ legtöbbet általános közszolgáltatásokra (saját magára)

2013-ban a GDP több mint 10%-át költöttük erre, az EU átlagnál közel 4%ponttal többet, a régió országai mediánjánál 5%ponttal többet. Utoljára 2001-ben volt ilyen magas az erre fordított kiadások aránya a GDP-hez képest, és az utóbbi években sokat nőtt.

Hozzá kell tenni, hogy ebben a kategóriában szerepel a kamatkiadás is (és Magyarország kamatkiadásai kiemelkedők voltak 2013-ban a nagy államadósság miatt, azóta csökkentek valamelyest), de ha ezt leszámítjuk, még akkor is nagyon magas a magyar kiadási arány, ötödik az EU-ban. A szűkebben értelmezett, a bürokráciára fordított kiadásokban másodikak voltunk 2013-ban.

Kiugróan sokat költ a magyar állam a gazdasági szerepvállalásra

Ebben a kategóriában harmadikok vagyunk az egész EU-ban. Ide tartozik általában az állami cégek működtetése. A közlekedés támogatása az egyik, de nem az egyetlen kiugró tétel, ilyen az általános gazdasági ügyek, amibe az állami exportösztönzés, hiteltámogatás tartozik többek között. (Lásd szintén a fenti ábrán, a gazdasági kiadások fülre kattintva.)

Hátul kullogunk az oktatásra fordított összegben

Erről írtam nemrég itt a blogon: Miért éppen az oktatásra költünk kevesebbet?

Kihez érdemes hasonlítani Magyarországot? Sok-e 50%-os újraelosztás?

Az EU-s országok elég különbözők, gondoljunk csak Németországra vagy a skandinávokra, szemben Görögországgal. Nem ezekhez a szélsőséges esetekhez érdemes hasonlítani Magyarországot, hanem a hozzánk hasonlóbbakhoz, a régiónk országaihoz.

Igaz, hogy az EU egészét tekintve a középmezőnyben vagyunk az állami újraelosztás mértékét tekintve (inkább ennek a tetején). De ha a régió országaival hasonlítjuk, akikhez inkább érdemes, a magyar 50%-os állami kiadás/GDP arány messze meghaladja a többiekét. A cseh, a szlovák és a lengyel állami kiadás is a GDP 42%-a volt tavaly.

Ez az 50% valószínűleg túl magas, Magyarország fejlettségét, és főleg az állami költések hatékony(talan)ságát figyelembe véve. (Lásd még korábbi posztunkat: Gazdaságra telepedő állam, (avagy konvergencia, de hova?)) Lehet, hogy egy skandináv állam megengedheti magának, hogy ennyit újraelosszon, de mi valószínűleg nem. Illetve megtehetjük, persze, csak akkor ne várjunk felzárkózást.

Így írtok ti

Az Eurostat-publikáció már megjárta a magyar sajtót, az Inforádiótól, a 444-en át egészen Pogátsa Zoltánig az Átlátszón. Vicces, hogy mindenki mennyire mást talált belőle érdekesnek. Vagy érdektelennek. Sok helyen nagyjából ugyanis úgy jelent meg a hír, hogy „Magyarország a középmezőnyben a GDP-arányos állami kiadások EU-rangsorában”. Ásítás, senki sem kattint, ezt megúsztuk.

A 444.hu legalább kicsit több adatot is közzétett az elemzésből (Erre szórja a pénzüket a magyar állam), és azt emeli ki, hogy „Ha Ciprust nem számítjuk, akkor a magyar állam költi a legtöbb pénzt a saját magára: az összes kiadás 21 százalékát, a GDP tizedét.” Azt már ők sem vették észre, hogy Ciprusban közel 10%ponttal alacsonyabb volt az állami kiadások aránya a GDP-hez képest, tehát ha a GDP-hez mérjük, Magyarország nem is második, hanem első.

Pogátsa Zoltán viszont nagyot ment, erről lásd az alábbi, keretes részt.

A számok nem hazudnak!? De. Avagy policy-alapú ténygyártás, Pogátsa edition

Pogátsa Zoltán, balos közgazdász, úgy pörög a sajtóban a görög-eu-s ügy kapcsán, mint a gép. Közben a tények ellenőrzésére nem mindig marad ideje. De minek is, ha már úgyis eleve tudja, honnan fúj a szél...

Tegnap írt például egy posztot, Görögország, Magyarország, Skandinávia, Németország: ki mire költ? címmel. Ebben azt próbálja indokolni az Eurostat számai alapján, hogy igazából Görögország nem is költött olyan sokat szociálpolitikára vagy magára az államra.

Csakhogy egyszerűen teljesen félrenézi a számokat. Ezt írja:

„[2013-ban] GDP arányosan a GR 32,4%-ot költöttek szociálpolitikára, miközben az ország modern történelmének legnagyobb gazdasági és társadalmi katasztrófáját éli át. Ez még az EU átlaghoz képest is több mint 7%ponttal kevesebb!!! Hova akarunk még itt vágni?”

„Sokan azzal vádolják a görögöket, hogy a túlságosan nagy közigazgatás a bajok forrása. Nos, a görög általános közigaztatási kötségekre 16,3%-ot költenek, amit természetesen jó lenne hatékonyságelvűen csökkenteni, de nem drámaian magasabb, mint az eurozóna átlaga 14,3%, vagy Németország GER 14,3%, vagy a Skandinávok SWE 14,6 – FIN 14,4 – DK 13,6.”

Ha kicsit jobban elolvasta volna az idézett statisztikákat, rájött volna, hogy ezek a számok nem a GDP, hanem az állami kiadások arányában mutatják, hogy mennyit költöttek. Csakhogy 2013-ban, amire a fenti költések vonatkoznak, Görögország állami kiadásai kiugróan magasak voltak, a GDP 59%-ára rúgtak! Így aztán, ha valóban a GDP arányában nézzük, tehát az ország teljesítőképességéhez mérten, a megállapításai egyszerűen nem igazak. (Lásd pl. az első ábrát fent: a közigazgatási költségekre kifejezetten sokat költöttek. Egyébként még akkor is, ha a kamatköltségeket leszámítjuk. A szociális kiadások pedig az EU szintjén voltak, nem jóval alatta.)

2014-ben valóban drasztikusan csökkent az újraelosztás mértéke, egy év alatt 59%-ról 49%-ra esett az állami kiadás/GDP arány Görögországban (a részletes bontás 2014-re nem áll rendelkezésre, [Update: 2013-ban az állami vállalatok finanszírozását érintő, egyszeri tételek is hozzájárulhattak a kiugró szinthez, korábban ennél alacsonyabb volt az újraelosztás szintje]). Egyértelmű, hogy egy ilyen kiigazítás komoly áldozatokkal jár, főleg úgy, hogy sokat esett az ország GDP-je. Hogy ez most gyors, lassú, abba nem megyek bele, lásd Zsopi múltkori írásait itt a blogon (Görögország: az időhúzás vége, Görögország: a nehéz kérdések csak ezután jönnek).

Van persze, amivel teljesen egyetértünk a posztjában (hogy oktatásra érdemes többet költeni, pl. Magyarországon).

Az Átlátszó átlagos színvonalához összességében nagyon nem illik, amit csinál, ideológiától átitatva. De, ahogy Inkei Bence írta a múltkor, „lesz még Pogátsa Zoltánból miniszter egyszer”.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

 

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!