#Nemeztígértétek #holarepülőautóm? #minekazneked.

Tényleg rossz irányban haladt a világ technológiai fejlődése?

Manapság terjed az a gondolat, hogy valahogy rossz irányba ment el a technológiai fejlődés. A 60-as évek volt a nagy remények („ígéretek”) időszaka, amikor azt gondolhattuk, az űrutazás elterjedt lesz és kolóniák lesznek a Marson, vagy legalábbis minden családnak lesz egy repülő autója.

Nem érdemes a mesékre alapozni az elvárásainkat... Forrás: kurzweilai.net

Ehelyett olyan, állítólag triviális technológiai újdonságok jöttek, mint például a Facebook, amelyek csak elvonják a figyelmet és butítanak. A tech-guru Peter Thiel ezt a hangulatot fejezte ki azzal a szállóigévé vált szólásával, hogy „Repülő autókat ígértek, helyette 140 karaktert kaptunk” (a Twitter karakterszám-korlátja 140).

Ez úgy hülyeség, ahogy van. Eltekintve attól, hogy lehet, hogy nem túl sokára lesz repülő autó is, ez elbagatellizálja a jelenleg zajló információs és egyéb technológiai forradalom már elért és potenciális eredményeit.

A technológiai fejlődés más irányt vett, mint azt korábban gondolták, de ez nem baj. Sőt, amellett fogok érvelni, hogy ez valójában jobb irány, mint amit pár évtizede előrevetítettek a prognózisok.

Több lett az email és kevesebb a hátizsák-rakéta, mint várták. Kép forrása: paleofuture.com

Először azonban érdemes megnézni, hogy pontosan mi is történt. A fenti hangulat egyik lehetséges értelmezése az, hogy sokkal nagyobb volt az árcsökkenés a számítástechnikában, mint az energia területén.

Ahhoz, hogy megcsináld a Mars-kolóniát vagy a hétvégén a Holdra kirándulj, rengeteg energia kell. A Saturn-V hordozórakéta, amely egy alkalommal 3 embert vitt el a Holdra és hozott vissza, 2.5 millió liter tüzelőanyagot és oxidánst használt el egy útra. Tegyük fel, hogy a felhasznált hajtóanyag költsége egyenlő az olajéval, (ami természetesen masszív alulbecslés). 2.5 millió liter egyenértékű kb. 18 ezer hordó olajjal. Az amerikai átlagos órabéren 1969-ben, a holdraszállás évében majdnem pontosan egy hordó olajat lehetett venni.

Ma, az olajáresés ellenére, egy amerikai átlagórabérből kevesebb, mint fél hordó olajra futja. A holdraszállás hozzávetőleges energiaigényéért a hatvanas évek végén 9 évig, ma pedig 21 évig kellene dolgoznia az átlag amerikai munkásnak. Ebből is látszik, hogy miért nincsenek hétvégi kirándulások a holdra...

A magyar helyzettel nehéz számolni, de ha igaz, hogy kb. 30 forint volt egy dollár 1969-ben, akkor a „nyugati” olajból akkor nagyságrendileg egy tized hordót vehetett az átlagos magyar az órabéréből, és ez a szám ma is kb. ennyi. Persze ezen az árfolyamon messze nem volt korlátlan a devizavételi lehetőség korábban, ellenben az orosz olaj olcsóbb volt, de a szocialista tervgazdaság részleteiben nem érdemes elmélyedni. Itt eleve senki nem számított arra, hogy repülő autót vehet majd...

Eközben a számítógépek ára – na, itt nem nehéz megtippelni, hogy mi történt. A számítógép memóriaárakat alapul véve, az árak ma folyó dollárban kb. 130 milliomod részükre csökkentek, mint 1970-ben voltak. Az amerikai munkás kb. 22 évig kellett, hogy dolgozzon, hogy megvegye az Apollo űrhajón lévő 150 ezer dolláros számítógépet. Ma egy ugyanakkora teljesítmény megvételéért nagyjából 0,2 másodpercet kell dolgoznia.

És az is egy érdekes adalék, hogy a holdutazás számítógépe drágább volt, mint az utazás energiaigényének megfelelő olaj értéke (persze az ilyen egyedi egységek árának becslése nagyon bizonytalan).

Egymillió dollár mai áron, és 11 év alatt nem futna le egy Google keresés. Kép forrása: thedailycrate.com

A számítási kapacitás árának ilyen hatalmas csökkenése természetesen oda vezet, hogy sokkal többet használunk fel belőle. Ma egy átlagos Google keresés több számítást használ, mint az egész Holdprogram 11 éve alatt összesen történt, a Földön és a világűrben. Természetesen a számítástechnika felhasználásának egy része pazarlónak és feleslegesnek tűnhet, főleg azok számára, akik még abban nőttek fel, hogy a számítástechnikai kapacitások nagyon drágák és ezért nagyon takarékosan kell velük bánni.

Ha az energia ára is hasonlóan csökkent volna, akkor annak a felhasználása is nagyon pazarlónak tűnne a mai szemmel. Valószínűleg nem lennének villanykapcsolók és hőszigetelés – sőt lehet, hogy lennének olyanok, akik egész födrészeket légkondícionálnának. És a (repülő) autók üzemanyag-fogyasztása természetesen senkit nem érdekelne.

Nekem személy szerint jobban tetszik a jelenlegi világ, amikor a számítógépek lettek olcsóbbak, egy olyan elképzelt világgal szemben, ahol az energia lett volna olcsóbb (és nem, nem azért, mert egy energiacégnél dolgozom;). Nem cserélném el az Internetet arra, hogy hétvági kirándulásra mehessek a Holdra. Vagy az intelligens számítógépeket arra, hogy képesek legyünk a folyókat megfordítani.

Ha egyébként a világűrrel valakinek a megismerés a célja, és nem az, hogy látványos turistautakat szervezzünk, akkor teljesen felesleges embereket küldeni. Az emberekkel nagy és nehéz életfenntartó berendezéseket is fel kell lőni, és a világűrben - még mindig – a költség egyenesen arányos a súllyal.

Az egyetlen dolog, amire az emberi űrrepülés jó, az a reklám. Minden másra ott vannak a robotok, amelyek jobbak, vagy hamarosan jobbak lesznek minden elképzelhető feladatra. És sokkal kisebbek is lehetnek. Képzeljünk el egy olyan jövőt, ahol évente ezernyi, talán egy mobiltelefonnál is kisebb mikroszonda indul, hogy felderítse a Naprendszert. Ez már valamennyire el is kezdődött – és könnyen lehet, hogy a költségek nemsokára olyan alacsonyak lesznek, hogy magánszemélyek is megengedhetik maguknak, hogy saját kis műholdjuk legyen.

A régi elképzelések szerint a világűr a kormányok területe volt, központosított és elitista, mint a 2001 Űrodüsszeia című filmben. Amikor 3 éves voltam, űrhajós akartam lenni, gondolom részben a dolog elitista hősies oldala miatt. Most sokkal jobbnak tartom, ha pár év múlva esetleg lehet egy saját műholdam.

Hosszú távon az emberiségnek, ha túl akar élni, el kell hagynia a Földet, vagy meg kell tanulnia a Nap belsejében élni. De lehet, hogy ez az exodus a mikro-műholdakra feltöltött kód formájában fog megtörténni. Vagy ami még valószínűbb, valami olyan formában, amit ma fel sem tudunk fogni. A jövő útjai kifürkészhetetlenek, és ez így sokkal izgalmasabb, mint az, ha pontosan bejönnének a gyerekkorunk fantáziái.

A széles értelemben vett információs forradalom tette lehetővé, hogy sokkal többet tudjunk meg az univerzumról, beleértve ebbe a csillagokat is. Még ha az energia semmibe sem kerülne, akkor sem tudnánk, legalábbis a mai tudásunk szerint, a fénysebességnél gyorsabban haladni. De számítógépekkel és érzékeny elektronikus szenzorokkal a távoli galaxisok statisztikáit elemezhetjük vagy felfedezhetünk Naprendszeren kívüli bolygókat.

És sokkal többet tudunk ma a DNS-ünkről, vagy arról, hogy a fehérjéink hogyan hajtogatódnak, és hogy hogyan kell megbízhatóbb időjárás előrejelzéseket készíteni – ezek mind lehetetlenek lennének olcsó számítástechnika nélkül.

Az embereknek számos oka van arra, hogy miért szeretik (vagy épp utálják) az új technológiákat. Az a tény, hogy a technológia nagyobb szabadságot tesz lehetővé sokszor hangzik el a pozitív oldalon. És ebből a szempontból az „olcsó számítógépek” világa sokkal több lehetőséget ad a szabadságra, arra, hogy kooperáljunk, tanuljunk és alkossunk, mint egy „olcsó energia” technológiája tenné.

Persze megkérdezhetjük, hogy miért nem lehetséges egyszerre mindkettő? – olcsó energia és olcsó számítógépek? Az energia területén valószínűleg sokkal nehezebb új technológiákat kifejleszteni, mint a számítástechnika területén. A kísérletezgetés sokkal ritkább, drágább és veszélyesebb – és ezért sokkal jobban szabályozott is. Nem sokba kerül az, hogy egy új számítógép chip-et kifejlesszünk, és kipróbáljuk, hogy működik-e, egy új szoftver pedig még sokkal kevesebbe. Ez nem mondható el például az új típusú atomerőművekről. A technológiai fejlődésnek megvan a maga természetes iránya.

A végén persze nagy eséllyel meglesz az olcsó (és ami még fontosabb, nem szennyező) energia is – az olcsó számítógépek segítségével. Ezek lehetővé teszik, hogy például nagyon kifinomult számítógépes atomerőmű modelleket építsünk, és először ezeken teszteljük az új megoldásokat, nem pedig igazi atomerőműveket építve. A napenergia ára pedig rohamos ütemben csökken, és nincs olyan nyilvánvaló korlát, ami megállítaná ezt a folyamatot. Viszont az olcsó számítógépek nélkül lehetetlen lett volna megtervezni és legyártani az olcsó napelemeket.

A végén tehát lehet, hogy meglesz a repülő autó is - de nagy eséllyel azt is egy számítógép fogja vezetni...

Ha tetszett a poszt, kövesd a Guruló hordó blogot Facebookon!

Vagy iratkozz fel hírlevelünkre!