Sikerült elkergetni az Ubert. Elég sokáig bírták, nagy tisztelet nekik. Lássuk, ki nyer és ki veszít a kivonulással.

A magyar Ugar. Kép: 444.hu

Sokan veszítünk, kevesen nyernek

A fogyasztók veszítenek. Ha azzal a hüvelykujj-feltételezéssel élünk, hogy évi 400 ezer Uber fuvar volt, átlagosan mondjuk 2000 forintért, és a taxi átlagosan egy ezressel drágább, akkor évi 400 millióval kerülne többe ugyanez taxival. (Ez, és a továbbiak is inkább tippek, pontos számot nem tudunk mondani. Az Uber tavaly 165 millió forint árbevételt ért el, de ők csak a 20%-át kapják a fuvardíjaknak, a többi a sofőröké. Hogy mennyivel drágább egy út, az az út hosszától is függ.)

Persze valószínűleg sokan nem ülnek majd be inkább taxiba, hanem gyalogolnak, tömegközlekednek, autóznak, vagy épp el sem indulnak, de nagyságrendileg néhány százmilliós a fogyasztók vesztesége. Ami igazából mutatja, hogy ez közvetlenül – egyelőre legalábbis – nem volt egy hatalmas piac. Kevesebb embert érintett, kisebb is volt az ellenállás, mint akár a vasárnapi zárva tartással vagy az internetadóval szemben – ezért is lehetett könnyen megfojtani.

Viszont a nagyközönség még a tanulási fázisban volt, tehát a piac valószínűleg viszonylag gyorsan nőtt. Ami nem csoda, mivel szerintünk egy jobb terméket kapott a fogyasztó alacsonyabb áron – ahogy már korábban megírtuk itt a blogon. Sokan lennének, akik még ugyanolyan ár mellett is preferálnák az Uber kényelmét (nincs matatás a fizetéssel, követhető az útvonal utólag is, látszik, hogy éppen hol jár az értünk jövő autó stb.). A jobb minőség elvesztése is egy nem számszerűsíthető veszteség a fogyasztóknak.

A használók egy jelentős hányada turista volt. A turisták is rosszabbul járnak, nem használhatják a biztos és amúgy is használt applikációt, helyette egy nyelveket (az átlagéletkorból adódóan) valószínűleg kevésbé beszélő taxissal vitetik magukat, és nő az átverés valószínűsége. De mondjuk nem valószínű, hogy ettől sokkal kevesebb turista jönne. Gulasch exotica. Bár pont a gazdagabb és így többet költő turisták nem szeretik fejlődő országokban szükséges állandó résen levést.

Az Uber valószínűleg veszteséggel zárja a magyarországi bizniszét – legalábbis mi ezt tippelnénk. Ugyan nem nagyon tőkeintenzív az új országba belépés, de így sem kicsik lehettek a helyi fix költségeik (helyi operáció felépítése, marketing, plusz például a sofőrök vizsgának kifizetése) és a bevételük csak a fuvardíjak 20%-a volt abban a másfél évben, amíg működtek, tavaly a 165 milliós bevétel mellett 13 millió forint üzleti eredményük volt. De az Ubernél ez a veszteség valószínűleg benne van az üzleti modellben: az országok, ahol bejön a biznisz, a várakozása szerint fedezik majd azokat, ahol betiltják – viszont előre nem lehet tudni, hogy melyik országban jön be a bolt. Eddig úgy tűnik, csak Amerikában nyereséges, éppen hogy.

Az Uber sofőröknek ez most elég nagy szívás lehet. Az a nagyjából 1200 sofőr, aki kitartott most új megélhetés után nézhet. Persze egy jó részük csak részmunkaidőben Uberezett, de pont ez adta sokuk számára a vonzerejét. Találkoztam olyan sofőrrel, aki zenészként színházi előadásokban működött közre, de abból persze nem tudott megélni és olyannal is, aki szezonálisan német hajón dolgozott komornyikként.

Az állam valószínűleg inkább veszít bevételi szinten (vagy alig változik a bevétele - legalábbis a nemrég közölt számítások szerint az Uber több társasági adót fizet arányaiban, mint a taxis fuvarcégek), de cserébe nem kell taxisblokádoktól tartania.

Azért elég vicces, hogy nemrég arról volt szó, hogy Magyarország önvezető autóknak épít majd tesztpályát, hogy a technológiai fejlődést elősegítse. A robotok elvehetik majd a taxisok munkáját, csak a hatékonyabb taxisok nem? Vagy az önvezető autókat kizárólag a külföld számára fejlesztjük – és az utolsó pillanatban majd azt is betiltjuk itthon?

Azzal, ha a „mi” vállalkozóinkat-fejlesztőinket megvédjük a külföldiektől, az „ő” cégeiktől, azt érjük el, hogy nem versenyre és tényleges világszínvonalú fejlesztésekre, hanem járadékvadászatra fognak a cégeink berendezkedni. Ennek a hosszú távú hatásai nagyon rosszak, hozzájárulnak ahhoz a „Hanyatláshoz és melankóliához”, amiről Zsopi írt korábban itt a Gurulón: Láthatatlan plafon a relatív GDP felett: felzárkózik valaha Magyarország?)

A taxisok valószínűleg nem sokat nyernek – mint arról korábban is írtunk: Tisztázzunk valamit: az Uber NEM a taxisok rémálma). Igaz, hogy valamivel több lesz a fuvar, de több lesz a potenciális taxisofőr is. A szűk keresztmetszet nem a taxisofőr kínálatában van, hanem a potenciális taxisok és utasok összepárosításában. Valószínűleg a fuvarcégeknek ezért nő most az ereje, tovább emelhetik díjaikat, így igazából a többlet jó részét ők zsebelhetik be.

A fuvarszervezők tehát a betiltás nagy nyertesei – hasonlóan a korábban taxik besárgításához-megdrágításához (lásd erről korábbi posztunkat: Sárga taxi, drága taxi).

Összefoglalva: sokan veszítünk, kevesen nyernek, business as usual. Olyan ez, mint a lottó – csak jobban ki lehet számolni, hogy ki fog nyerni.

Persze az Uber sok helyen ütközik hasonló ellenállásba, és több más EU országban is próbálták korlátozni a működését - de leginkább csak az UberPop szolgáltatást. Ugyanakkor a szél mintha fordulni kezdene, az EU bizottság nemrég egy támogató nyilatkozatot adott ki, és pédául a cég visszatért Spanyolországba.

Mi most mondhatnánk egy naugyét, de bárcsak ne lett volna igazunk. Már 2013-ban ezt írtam itt a blogon: „Nagyon optimista se lennék azonban abban, hogy új, modern, olcsóbb szolgáltatók jelennek meg a piacon: a rendelet azt sejteti, hogy kevesek keresztül tudják vinni az akaratukat. Ez pedig eltántorítja azokat, akik versenyezni próbálnának velük.”

Az Uber megpróbálta, most nem jött be. Sebaj, az idő hosszú távon nekik dolgozik. Mi meg addig is kicsit megint rosszabbul élünk. Uber helyett magyar Ugar.

Csönd van. A dudva, a muhar,

A gaz lehúz, altat, befed

S egy kacagó szél suhan el

A nagy Ugar felett.