A piacokon létezik néhány tényező, amelyek alakulása fundamentálisan hat a piac szerkezetére. Nem gondolunk bonyolult dolgokra: kereslet, kínálat, szabályozás stb. Az energiapiac sem más ebből a szempontból, mi is többször írtunk már azokról a piaci tényezőkről, amelyek mozgatják a keresletet, a kínálatot, és ezáltal hatnak az energiahordozók árára. Ugyanakkor van egy fontos tényező, amely gyakran háttérbe szorul: a szállítás. Ezen a héten röviden összefoglaljuk a tengeri szállítás energiapiacra való hatását, és bemutatjuk, hogyan sokkolhatják a geopolitikai konfliktusok a piacot a tengeri szállításon keresztül.

Globális tengeri útvonalak

A tengeri kereskedelmi útvonalak stabilitása kulcsfontosságú az energiabiztonság szempontjából. 2013-ban a világ kőolajtermelésének 63 százalékát szállították a tengeren, ami körülbelül napi 56,5 millió hordó olajnak felel meg. A kereskedelmi útvonalak csomópontjai lényegében a globális piacok kapui.

A két legfontosabb stratégiai csomópont egyike a Perzsa-öblöt az Arab-tengerrel összekötő Hormuzi-szoros, amelyen keresztül naponta 17 millió hordónyi olaj mozog (ez a világ tengeri olajszállításának körülbelül 30 százaléka). A jórészt közel-keleti termékek ezen a szoroson keresztül jutnak el a hatalmas kínai, japán és indiai felvevőpiacra. A 15,2 millió hordó napi olajforgalmával a Malaka-szoros a világ második legjelentősebb csomópontja. Az Indonézia, Malajzia és Szingapúr között fekvő szoros összeköttetést jelent az Indiai-óceán és a Dél-kínai tenger, illetve a Csendes Óceán között. A Malaka-szoroson átmenő forgalom a világ leggyorsabban növekvő gazdaságait, az indiai, az indonéz és a kínai gazdaságot látja el olaj- és gáztermékekkel. Ez jelenti a legrövidebb utat a Perzsa-öböl és az ázsiai fogyasztók között.

Az európai- és részben az észak-amerikai fogyasztókhoz a Suezi-csatornán keresztül jutnak el a Perzsa-öböl termelői. A Földközi-tenger és az Indiai-óceán összeköttetéséért a Bab el-Mandeb szorosa felel, míg az eurázsiai exportot a török és dán szorosok felelősek. A szállítmányok amerikai kontinensen keresztül való átjutását a Panama-csatorna biztosítja.

A geopolitika hatása az olajpiacra

Számos múltbeli geopolitikai esemény okozott nagy kilengéseket az olajárban. Ezek többsége közel-keleti konfliktusokhoz köthető. 1973-ban az arab olajembargó, 1980-ban az iráni forradalom, illetve az Irán és Irak között kitörő háború következtében az olaj ára addigi történelmi magasságokba emelkedett. Az áremelkedés oka mindkét esetben a kínálat drasztikus csökkenése volt.

Múlt héten az Egyesült Államok közvetlen támadást hajtott végre Szíriában, válaszul a feltételezhetően Bashar Al-Assad, szíriai elnök parancsára történt vegyi támadásra. A kőolaj ára nyomban 2 százalékot emelkedett, ami bizonyítja, hogy a geopolitikai események még mindig hatással vannak a nyersanyag árára. Ugyanakkor a hirtelen emelkedés után a kőolaj ára már másnapra visszatért korábbi szintjére, azaz a piac gyorsan korrigált. Szíriában már hatodik éve tart a konfliktus, és a környező országok szállítási csomópontjait mind a Perzsa-öbölben, mind a Szuezi-csatornánál jelentős méretű amerikai és arab katonai erők biztosítják. Az olaj ára ennek ellenére viszonylag stabilan mozgott, a múltbeli kilengések legalábbis más okokra vezethetők vissza. Ezzel szemben a globális kereskedelmi hálózat másik csomópontjánál, a Dél-Kínai tengeren egyre inkább egymásnak feszülnek a nagyhatalmak.

Kína igénye a Dél-kínai tengeren

2014-ben Kína mesterséges szigetek építésébe kezdett a Dél-kínai-tengeren, amelyre később katonai bázisokat telepített. A terület bővelkedik a természeti erőforrásokban (kőolaj- és gázkészletek, a világ halászatának 10 százaléka), és a világ tengeri kereskedelmének 30 százaléka megy keresztül ezeken a vizeken. Jelenleg 5 különböző ország osztozkodik a területen, de a vizek egy része nemzetközi fennhatóság alá tartozik. Kína azonban a nemzetközi szerződésekkel ellentétben történelmi jogot formál a terület 90 százalékára, és egyre agresszívabb katonai jelenléttel hangsúlyozza követeléseit. A területre már amerikai haditengerészeti erők is érkeztek, így a feszültség egyre fokozódik.

Ezen a ponton pedig vissza is térhetünk a kereskedelmi csomópontok jelentőségére. A Dél-kínai tengeren átmenő kereskedelem lassítása hasonló kínálati sokként fogható fel, mint a korábbi közel-keleti konfliktusok. Sőt, mivel a Dél-Kínai tengeren áthaladó forgalom a világ olajkeresletének jelentős hányadát szolgálja ki a gyorsan növekvő távol-keleti piacok ellátásával, egy sokk hatására az olaj ára ismét az egekbe ugorhat.

A konfliktus még nem eszkalálódott, de az olajpiacot figyelemmel kísérők számára érdemes néha megszámolni, hány új sziget keletkezett a Dél-Kínai tengeren.