Rengeteget írunk mostanában a személyautók szén-dioxid kibocsátásáról, beszéljünk most kicsit a biciklisekről. Azt gondolnánk, hogy egy kerékpáros CO2 kibocsátása zéró, de ez koránt sincs így. Kapaszkodjunk meg, egy kerékpáros, „szalonna-nehéz” étrenddel többet árt a bolygónak, mint a vegetáriánus hibrid autóvezető.

Sokan azt gondolják, hogy a városi autóforgalmat részben ki kellene/lehetne váltani kerékpáros és gyalogos forgalommal és megtisztulna a levegő, kisebb lenne a zajártalom. Ez utóbbival nem is vitatkozunk, viszont amellett fogunk érvelni, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen kerékpárt választ és mit eszik a kerékpáros, ha tényleg meg akarja menteni a bolygót.

Az Európai Kerékpáros Szövetség szerint egy átlagos európai bicikli 19 kg, amiből 14,6 kg alumínium, 3,7 kg acél és 1,6 kg gumi. Azt is tudjuk, hogy ma már sok kerékpárban használnak titánötvözeteket vagy szénszálakat is. Az ezekhez szükséges alapanyagokat bányászni kell és pont azok miatt a kedvező tulajdonságok (mint keménység, tartósság) miatt, amiatt felhasználják őket, rendkívül energia-intenzív őket finomítani és megmunkálni. A kerékpár gyártásából és karbantartásából származó egy kerékpárra jutó CO2 kibocsátás – ugyanezen jelentés szerint – 5 g CO2e/km. Nem tűnik soknak, de ez alapján már 10 bicikli boltba kerülése kb. 1 tonna CO2e-t jelent, pedig még nem is használtuk.

Bár benzin vagy dízel nem kell a kerékpárhoz, nekünk is kell üzemanyag. Márpedig még a konzervatív becslések szerint is jóval nagyobb mennyiségű szén-dioxid keletkezik a szervezetünkbe bevitt élelmiszer elállításakor, mint amennyi a kerékpárgyártás során. A fenti tanulmány szerint egy átlagos diéta további 16 g CO2e/km kibocsátást eredményez a kerékpárhasználatkor. Az Európai kerékpáros Szövetség ezt az összesen 21 g CO2e/km kibocsátást hasonlítja össze a személyautók és buszok (tömegközlekedés) életciklus kibocsátásával és érvel már régóta azzal, hogy el kellene felejteni az elektromos autók támogatását és a velük együtt járó hatalmas beruházásigényt mind a technológiába, mind pedig az infrastruktúrába és a biciklizés népszerűsítésére kellene koncentrálni, ha tényleg látványos eredményeket akarunk elérni az üvegházhatású gázok kibocsátásában.

A fenti gondolatmenetben az „átlagos diéta” a kulcs. Ugyanis attól függően, hogy mit eszünk, nagyon más lesz a kerékpáros egy kilométerre jutó szén-dioxid kibocsátása.

Kezdjük annak definiálásával, hogy mekkora energiára is van szüksége a kerékpárosnak egy kilométer megtevéséhez. Egy biciklis 25 ezer kalóriát éget el egy kilométeren, egy tipikus belső égésű motornak ugyanekkora út megtételéhez 30-szor ennyi energiára van szüksége, egy hibrid autónak a 15-szörösére. Ennyivel több energiára van szükségünk amiatt, hogy ellentétben az autóvezetéssel, itt fizikai erőfeszítést is kell tennünk. Ez egy konzervatív becslés, a kerékpáros oldalak jellemzően ennél nagyobb energiaigényt sejtetnek. Még egy fontos kitérőt kell tennünk. Ugyanis az üvegházhatású gázok köre jóval bővebb a szén-dioxidnál. Míg a személyautóknál ez kevésbé probléma, mivel 90%-ban tényleg szén-dioxidot bocsátanak ki, annál fontosabb szerepet kap akkor, ha a mezőgazdaság hozzájárulását akarjuk kiszámolni. Az üvegházhatású gázokhoz tartozó metán, dinitrogén-oxid és ózon hozzájárulását átszámolják ugyanis ún. szén-dioxid ekvivalenssé (ezzel értelmet nyert a kis „e” betű is a kibocsátás mértékegységeknél). Míg a mezőgazdaságban fontos dinitrogén-oxid kb. 3-szoros, addig a metán átszámításakor kb. 30-szoros(!) szén-dioxid mennyiséggel számolhatunk. És akkor lássuk a számokat.

Egy belső égésű átlagos amerikai személyautó életciklus CO2 kibocsátása durván 300 g CO2e/km, a hibridé ennek a fele, 150 g CO2e/km. Thorpe-Keith az átlag amerikait vizsgálta és 2,6 CO2e/kcal átváltást tételeztek fel, amit átszámolva 65 g CO2e/km (=25x2,6) kibocsátást kapunk. Ez azért közelebb van egy hibridautó kilométerenkénti kibocsátása feléhez, mint a hetedéhez (fenti 21 g CO2e/km). Na és most jön a csavar. Mi van ha kerékpárosunk paleo diétát követ, tehát jóval több húst (és tojást) eszik, mint az átlag? Ekkor a kibocsátás 135 g CO2e/km-re nő (5,4 CO2e/kcal átváltást feltételezve), ami már nagyon közel van a hibrid autó kilométerenkénti életciklus kibocsátásához. Ezek alapján két paleo diétát követő többet tesz a bolygóért, ha együtt egy hibrid autóba ülnek, mintha nyeregbe pattannának. Tehát érezhetően tudja a kibocsátást csökkenteni az autómegosztás mellett az „alacsony-kibocsátású” diéta is. A vegán diétát követő kerékpáros kibocsátása például csak 40 g CO2e/km.

Azt se felejtsük el, hogy nemcsak megtermelni, hanem szállítani is kell az előállított élelmiszert. Nem mindegy, hogy magyar csirkét vagy argentin angus marhaszeletet vacsorázunk. Hiába tekertünk ugyanis a városban, ha közben repülővel érkezett a vacsoránk.

Másrészt vegyük észre, hogy kerékpárral jóval kisebb távolságokat teszünk meg. Egy átlagos dán, aki Európában a statisztikák szerint a legtöbbet használja a kerékpárját, jellemzően 965 km-et biciklizik egy évben, míg egy átlagos európai ennek kevesebb, mint egy tizedét. Ugyanakkor az átlagos autóval megtett távolság Európában 14000 km, egy főre vetítve ez átlagosan olyan 8000 km autózást jelent. Tehát hiába közel ugyanakkora a kilométerre vetített kibocsátás, az összkibocsátás jóval kisebb lesz a biciklisek esetében. 

Tehát senki ne hagyja abba a biciklizést! Sőt, kerékpározzon minél többet, mert nemcsak a környezetet védi, hanem az egészségét is. Csak figyeljen a húsfogyasztás mennyiségére és az élelmiszerek előállítási helyére!