Az elmúlt években az olajár nagy kilengéseken ment keresztül, váltogatták egymást a túlkeresleti és túlkínálati időszakok, az OPEC kitermelés-szabályozási erőfeszítései és a világgazdaság változó növekedési kilátásai. A nemzetközi olajvállalatoknak ebben a volatilis környezetben kell megtalálniuk a hosszú távon is optimális beruházási stratégiájukat. 2018-ban többségük növelte kitermelését, miközben folyamatosan keresik a számukra legjobb eszközallokációt.

Az olajárak alapján nehéz volt az utóbbi években tiszta képet kapni arról, hogy mik a valós keresleti és kínálati kilátások. A Brent típus referenciaára a nagy gazdasági válság óta 130 és 25 $/hordó között mozgott. Ezalatt voltak túlkínálatos és túlkeresletes időszakok is. A kínálati oldalon különösen az USA palaolaj forradalma hozott alapvető változást. Mindeközben a kőalaj iránti kereslet folyamatosan nő, idén és jövőre mintegy 1%-os éves ütemben. Bár ez az ütem első hallásra nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy a meglévő olajmezők kihozatalának van egy természetes, évi mintegy 8%-os kimerülése, amit némi fenntartó beruházással 4%-ra lehet csökkenteni, akkor látszik, hogy folyamatosan, évente mintegy 5%-nyi mértékben új mezőket kell termelésbe vonni ahhoz, hogy a növekvő kereslettel lépést lehessen tartani.

A tőzsdén jegyzett nemzetközi olajtársaságokra különösen igaz, hogy magas olajárak mellett a kutatásra, fejlesztésre több forrás jut és nagyobb a beruházási kedv is. Ennek megfelelően, amikor 100 dollár fölött volt néhány évig az olajár, akkor többek között jelentős tengeri kutatásokba fektettek, amik mostanra értek be, és kezdenek kitermelni egy sokkal alacsonyabb árkörnyezetben.

Ugyanígy, miután 2014 végén lezuhant az olajár, a kitermelési beruházások is csökkentek, ami miatt elemzők arra figyelmeztettek, hogy ez a folyamat olajhiányhoz fog vezetni. 40 dollárról mostanra 60 dollár körül stabilizálódott az új árszint, ami mellett már érdemes beruházni, és így a kitermelés is újra emelkedik. Miközben az OPEC országok igyekeznek visszafogni a termelésüket, hogy egyensúlyban tartsák a világpiacot és támaszt nyújtsanak az olajárnak, a nemzetközi olajtársaságok új technológiákkal, új beruházásokkal nőni tudnak. Az OPEC előrejelzése szerint a világ olajtermelése a következő öt évben összesen mintegy 5%-kal nőni fog, miközben az OPEC saját kitermelése csökken. A növekedés forrása főleg az USA, de Brazília, Kanada, Norvégia és Guyana is várhatóan növelni fogja olajkihozatalát.

Azt azért ehhez hozzá kell tenni, hogy ez az OPEC saját előrejelzése. Ugyanakkor a termeléscsökkentést nem lesz könnyű fenntartani, hiszen eközben az OPEC tagállamok fontos piacokat veszíthetnek, a termelésvisszafogásnak köszönhető magasabb olajár nem biztos, hogy kompenzálni tudja majd a kisebb volumen miatti bevételkiesést, miközben a költségvetési hiányokat továbbra is finanszírozni kell, főleg, ha az olajországok szeretnék gazdaságaikat az olajon túlmutató, fenntartható szerkezetűre formálni.

A nemzetközi olajtársaságok 2018-as éves jelentései alapján (amiket az Oxford Institute for Energy Studies tekintett át) az látszik, hogy a Total, a Chevron, az ExxonMobil, a BP, az Eni, az Equinor mind növelték olajkitermelésüket az előző évhez képest. Az USA-ban a palaolajforradalom, különösen a Permian mező mutat óriási növekedést, ahol a nagyok is igyekeznek megvetni lábukat. Itt kezdetben sok kisebb cég volt aktív, de újabban a nagyok is bevásárolnak. Az Anadarko ottani eszközeire korábban szemet vetett pl. az ExxonMobil és a Chevron is, de azt végül az Occidental Petroleum vitte el. A BP tavaly megvette a BHP nem konvencionális eszközeit. A felvásárlások bizonyára tovább folytatódnak, a Permian mezőben való további szerepvállalás az Exxon, a Shell, a BP és a Chevron számára egyaránt fontos, ott ugyanis az olajkitermelés öt év alatt az ötszörösére nőtt, és további növekedés várható. (Igaz, vannak ott is kockázatok, a növekedés üteme lassul, a kutak száma elég magas, közel vannak egymáshoz, ami kitermelési problémákat okoz, akár 2021-ben is elérheti csúcsát.)

Mindehhez a nagy olajtársaságoknak jelentős forrásokra is szükségük van, így újraosztják nemzetközi eszközállományukat. Az Occidental Afrikában ad el, az Exxon Norvégiából vonul ki, a Chevron és a ConocoPhillips az Egyesült Királyság északi-tengeri vizeiről távozik.

Ugyanebbe a képbe illeszkedik a Chevron-MOL megállapodás is, miszerint a MOL megvásárolja a Chevron részesedését az azerbajdzsáni ACG olajmezőben. A hír nyomán mindkét vállalat részvényei drágultak a tőzsdén, ami mutatja, hogy mindkét vállalat stratégiájába jól illeszkedik a megállapodás. A Chevron a Permian mezőben tud befektetni, de jól jöhet a bevétel a vártnál drágább kazahsztáni Tengiz-projekt finanszírozásához is. A MOL pedig a meghirdetett stratégiájával összhangban növelni tudja kitermelését egy alacsony kitermelési költségű mezőben.