Nincs Szent Grál, ami megoldaná egycsapásra a CO2 kibocsátás csökkentési problémát. Mindenkinek, tehát az ipari, mezőgazdasági, kormányzati szereplőknek és a fogyasztóknak egyszerre kell energiahatékonyabbá válniuk, csak akkor van esélyünk a párizsi klímacélok teljesülésére. Bár az egyes lépések CO2 kibocsátásra gyakorolt hatása önmagában kicsi, a sok kicsi remélhetőleg előbb-utóbb sokra megy.

A Nemzetközi Energiaügynökség idén is publikálta hosszú távú energiapiaci kitekintését. Ebben három szcenáriót mutat be: 1) ha minden maradna változatlan, 2) ha minden már beígért politikát, szabályozást megcsinálnának a kormányok a világban és 3) mi kellene ahhoz, hogy teljesüljön a párizsi klímaegyezmény célkitűzése és a globális átlaghőmérséklet növekedése jóval 2 fok alatt maradjon.

A CO2 kibocsátás alakulása a három szcenárióban az alábbi ábrán látható. Nincs meglepetés abban, hogy amennyiben nem változtatunk a gazdasági berendezkedésen, a CO2 kibocsátás folyamatos növekedése lenne várható. Azt is tudjuk, hogy a jelenleg bevállalt szabályozási szigorítások teljesülése esetén sem érhetők el a környezetvédelmi célok, legfeljebb többé-kevésbé stabilizálni lehet a kibocsátást. A harmadik, normatív szcenáriónak azonban van egy-két erős üzenete. Egyrészt gyakran felmerül, hogy minek belevágni a strukturális átalakításokba, ha azok nem oldják meg a problémát, mert csak elhanyagolható mértékben járulnak hozzá a CO2 kibocsátás csökkentéséhez. Az ábra alapján a teljes csökkentési szükséglethez képest pl. tényleg nem tűnik jelentősnek az elektromos motorok terjedése a közlekedési és szállítási szektorban vagy a megújuló energiaforrások térnyerése sem. Azonban az is leolvasható, hogy az IEA nem lát olyan tényezőt, ami önmagában egy nagy(obb) CO2 kibocsátáscsökkentést eredményezne. Tehát nincs olyan út, ami biztosítani tudna egy azonnali és gyorsan csökkenő CO2 kibocsátási pályát, hanem minden gazdasági szereplőnek hozzá kell járulnia a javuláshoz. Ez alapján igenis érdemes akár már ma belevágni az energiafogyasztás hatékonyabbá tételébe, függetlenül annak az össz-CO2 kibocsátáscsökkenéshez való hozzájárulásától.

Másrészt, a CO2 kibocsátás sikeres csökkentésében az IEA szerint jelentős részt kell játszaniuk a most még kísérleti stádiumban lévő technológiáknak is, mint a szén-dioxid megkötése és újra hasznosítása (CCUS) vagy a nem-lítium akkumulátorokra épülő alternatív meghajtások, mint például a hidrogén-alapú energiatermelés (other fuel switch). Az előrejelzés tehát erősen bízik nemcsak az innovációk sikerességében, hanem a kutatás-fejlesztés kormányzati és/vagy piaci támogatásában is.

Harmadrészt, a CO2 kibocsátás csökkentéséhez szükséges lehet a zéró CO2-kibocsátású nukleáris energia szerepének növekedése is (nuclear). Az IEA már egy ideje kiáll amellett, hogy a nukleáris energiának van létjogosultsága a jövőbeni energia mixben. A nukleáris energia erőltetett kivezetése helyett, ami jó ideig csak növelné szerintük a fosszilis energiahordozókra való ráutaltságot, mivel a megújulók rövid- és közép távon nem tudják teljesen kielégíteni az emiatt megnövekedett keresletigényt (együtt az olaj-, szén- és fokozatosan a gázkiváltási kényszerrel), azt hangsúlyozzák, hogy az energiaátmenet simább és akár gyorsabb is lehetne a nukleáris kapacitások bővítése esetén. Az ábra alapján azonban ennek önmagában meglepően kicsi a CO2 kibocsátás-csökkentő hatása és kevésbé támasztja alá az IEA narratívát.

Negyedrészt pedig szükséges a fogyasztói viselkedés elmozdulása is a kevésbé energiapazarló életmód felé (behavioural change). A CO2 kibocsátás csökkentése leggyorsabban az energiafogyasztás csökkentésével valósítható meg. Ha nem egy kiadós gazdasági recesszióban gondolkodunk, amikor a gazdasági aktivitás lanyhulása miatt érezhetően csökken az energiaigény, akkor a fogyasztás – az energiahatékonyság-javulás mellett – elsősorban a tudatosabb fogyasztói magatartás eredményeként csökkenhet. Energiahatékony háztartási gépek beszerzése és üzemeltetésük optimalizálása (időben), utazási és étkezési szokások átgondolása, vízhasználat csökkentése, saját hulladékmennyiség csökkentése vagy növények ültetése mind-mind előbbre visznek ebből a szempontból.

Az IEA üzenete elég világos. Mindenkire szükség van ahhoz, hogy sikeresen csökkenteni tudjuk a CO2 kibocsátást. Nincs „egy nagy megoldás”, csak sok-sok részmegoldás van. Nincs olyan lépés, aminek ne lenne elegendően nagy a CO2 csökkentő hatása ahhoz, hogy kihagyhassuk.